5.-6. Fejezet

 

ÖT

 

Fordította: Szilvi

 

– Reaper, a nyelved! – emlékeztette Blythe szelíden.

– Semmi sem történik – biztosította Lana gyorsan. – Csak csajos duma.

Reaper átsétált a szobán, ellopva Anya lélegzetét, és egy kis félelemmel teli borzongást küldve végig a gerince mentén. Egyszerűen halálosnak tűnt. Veszélyesnek. Kék szemei végigvándoroltak a lány arcán. Senki másra nem nézett, sőt, még csak nem is vette tudomásul a jelenlétüket. Megfogta a kölcsönadott ing elejét, és addig rángatta, amíg a lány közvetlenül előtte nem állt. Egyik keze a nő hajtömege alá csúszott, és a tarkója köré fonódott. Olyan érzés volt, mintha megszállták volna. Birtokolnák.

– Anya? – A férfi hüvelykujja végigsiklott az arcán.

Ez... édes érzés volt. Gondoskodó. Anya képtelen volt bárkire ránézni, biztos volt benne, hogy látják a mellbimbóit, amint keményen a szinte nem is létező melltartónak nyomódnak. Tudnák, hogy a bugyija nedves, és a csiklója szükségtől lüktet. Hogy csinálta ezt a férfi? Hogyan volt a hangja olyan, mint a kavicsos bársony, úgy siklott végig a bőrén, mint az ujjak érintése? Durva. Lágy. Kurvára egyszerre.

A szempillái megrebbentek, mert a hangja nem működött. Csak bámult a férfi kék szemébe, és elveszett.

– Elmehetünk.

Kizárt, hogy bárhová is elmenjen vele, bármennyire is csábító volt. Semmiképp sem. Még a végén elveszítené az eszét, és rávetné magát. Sikerült megráznia a fejét, de képtelen volt elfordulni a férfi kék szemének intenzitása elől. Legszívesebben azt mondta volna neki, hogy nincs biztonságban, és jobb, ha felpattan a motorjára, és olyan gyorsan elmenekül, ahogy csak tud, de ezt nem tehette meg, miközben a többi nő nézte.

– Biztos vagy benne?

Bólintott. Micsoda idióta. Tényleg képtelen volt beszélni? Az Isten szerelmére, csapos volt. Méghozzá átkozottul jó. Arra a képességére támaszkodott, hogy bárkivel tudott baromságokról beszélni, de Reaper közelében ez teljesen eltűnt. Nem volt agya. A férfi puszta szükségletekké silányította, és az agya egyszerűen kikapcsolt. Azt szokták mondani, ez a férfiakra igaz; nos, ő ott volt, hogy tanúsítsa, ez a nőkkel is megtörténik.

– Rendben. Ha szükséged van rám, gyere értem!

Anya ismét bólintott. A férfi ujjai egy pillanatra megfeszültek, aztán eltűnt, ugyanolyan gyorsan és nesztelenül, mint ahogy be is lépett a szobába. Anya ott állt, mint egy idióta, és bámult utána, azon tűnődve, hogy mi történik. Egy hónap csend, és most ez. Soha nem fogja megérteni a férfit, soha az életben. A motorosok viselkedése messze állt attól, amit eddig gondolt.

Blythe megköszörülte a torkát. – Szóval, Anya. Épp az imént mondtad, hogy Reaper nem kedvel téged. Hogy megpróbált kirúgatni téged. Talán folytathatnád a történetet. Mert a kirúgatni próbálás és a most között, úgy tűnik, hatalmas űr tátong.

Anya Blythe-ról Lanára és Alenára nézett. Mindhárman ugyanolyan döbbent arckifejezéssel bámultak rá.

– Csak furcsán viselkedik – mondta. – Tegnap este kezdődött, amikor elvitt a kempingbe, ahol megszálltam. A kocsim lerobbant. Hideg volt, és rosszul érezte magát. Nagyon rosszul.

Lana megbökte Alenát. – Mert Reaper arról híres, hogy rosszul érzi magát.

Anya felvette a kést, amit leejtett, amikor Reaper bejött. – Egyszerűen nem értek ebből semmit, úgyhogy nem tudom elmagyarázni nektek. Visszavitt a klubházba, és hagyta, hogy ott aludjak. – Amikor Blythe felvonta a szemöldökét, pontosított. – Egyedül. Mi nem... – Gyámoltalanul legyintett. Nem lehetett megmagyarázni Reaper viselkedését. – Több mint egy hónapig minden egyes este a bárban ült és egy szót sem szólt hozzám, aztán azt akarta, hogy kirúgjanak, végül pedig idehozott.

– Több mint egy hónapig minden egyes este a bárban ült? – visszhangozta Alena. – Preacher említette ezt neked, Lana?

Lana megrázta a fejét. – Nem köpné be a testvérét.

Anya a szájához kapta a kezét. – Nem kellett volna ezt elmondanom? Miért nem? Én tényleg, de tényleg nem tartozom ide! Nem értek semmit! – Még soha életében nem volt ennyire frusztrált. Nem mintha általában kétségbeesetten vágyott volna a szexre. Mióta találkozott Reaperrel, ideges, rosszkedvű és teljesen frusztrált volt. Az utóbbi időben ezerszer rosszabb lett. A szabályok nem tudásával párosulva azon kapta magát, hogy legszívesebben sikítana.

– Tésztasaláta – mondta Blythe a két klubtagnak. – Tudjátok, hogyan kell elkészíteni. Foglalkozzatok vele! Én a krumplisalátát csinálom, Anya pedig mindent előkészít a hamburgerhez.

– Nincs semmi rossz abban, ha elmondod, hogy Reaper a bárban ült, Anya – biztosította Alena. – Preacher azért nem tenné meg, mert van ez az egész testvériségi kódex, ami elég nevetséges, és mindkettőnket megőrjít. Együtt nőttünk fel velük. Benne vagyunk a testvériségben, de mivel vaginánk van, másképp bánnak velünk.

– Védelmezőn viszonyulnak hozzátok – mutatott rá Blythe.

– Ami eléggé ostoba dolog, nem gondolod? – kérdezte Lana.

– Szerintem aranyos – mondta Blythe.

– Honnan jöttél, Anya? – kérdezte Alena.

Anya számíthatott volna a kérdésre. Mérlegelte a válaszát. Óvatosnak kellett lennie. – San Francisco volt az utolsó hely. Költözködöm egy kicsit.

– Hol születtél? – érdeklődött Lana kitartóan. – Mi Oroszországban születtünk. Mindannyian. A klub minden tagja. Mindannyian együtt jártunk ott egy iskolába.

Egyiküknek sem volt különösebb akcentusa, de Anya nem kérdőjelezte meg, amit Lana mondott. Nem volt oka hazudni.

– Én Los Angelesben születtem. Nem hiszem, hogy ténylegesen egy menhelyen születtem, de másra nem emlékszem – anyám menhelyről menhelyre járt. Nem emlékszem másra, csak az utcára. – Kényszerítette magát, hogy tényszerű legyen. Ha el akarták ítélni, a pokolba velük. Egy cseppnyi szégyenkezés sem volt a hangjában, és szánalmat sem keresett. Nem volt rá szüksége.

– Az édesanyád még él? – kérdezte Blythe.

– Nem. – Nehéz volt lezsernek tartani a hangját. – Meghalt, amikor tinédzser voltam. Drog-túladagolásban. Meglepett, hogy ilyen sokáig bírta. – De szerette az anyját, és amikor az anyjának eszébe jutott a létezése, az élet jó volt kettejüknek. Még a menhelyen is.

– Hogy lettél csapos? – kérdezte Alena.

– Láttam egy műsort a tévében. Egy csapos volt, aki híres volt a trükkjeiről – ismerte be Anya. – Lenyűgöző volt. Úgy tudta dobálni az üvegeket, hogy el sem hinnéd. Azt hittem, ez a legmenőbb dolog, amit valaha láttam. Tudtam, hogy ha én is ilyen jó leszek, akkor pénzt tudok keresni. A pultos iskola nem volt olyan drága, mint egy főiskola, és egy csapos szinte bárhol kaphat munkát. A fizetés is sokkal hamarabb megvan, így számomra ez volt a megoldás. Az is segített, hogy elképesztő memóriám van.

– Tudsz néhány trükköt? – kérdezte Lana.

Anya bólintott. – Abszolút. Ez a mókás része. Mutatok a vendégeimnek némi kreativitást, és ők imádják. Jobb borravalót kapok, és ez így összességében remekül működik. Nem könnyű, és rendszeresen gyakorolnom kell, de megtanultam, hogy a kevesebb jobb.

– Preacher nem is mondta, hogy tudsz trükközni – panaszkodott Lana.

– Nem tud róla. Hivalkodóak, csak bizonyos típusú bárokban csinálják ezeket. Itt nem szívesen látnák őket. Csak úgy néznék ki, mintha felvágnék.

– Meg tudsz tanítani? – kérdezte Lana.

– És engem is – tette hozzá Alena.

– Persze, ha elég sokáig itt leszek. A garázsban van pillanatnyilag a kocsim. Remélhetőleg éppen javítják.

– Várj – mondta Blythe a homlokát ráncolva. – Nem maradsz itt?

– Ahogy már mondtam, annak ellenére, amit Mr. Zavarodottól láttál, nem vagyok a kedvence. Nem engedhetem meg magamnak, hogy kirángassa alólam az állásomat, amikor legközelebb úgy dönt, hogy el akar távolíttatni. Meg kell terveznem a dolgokat. Ilyen a személyiségem. Ha nincs tervem, akkor túlterhelődök.

A három nő ismét hosszú pillantást váltott, amit Anya úgy tett, mintha nem látna. Két férfi dugta be a fejét az ajtón. Az egyiket tetoválások borították, és Anya felismerte benne Inket. Ritkán jött be a bárba. A másikat Maestrónak hívták, és Anya tudta, hogy sokféle hangszeren játszik, mert időnként néhány másik klubtaggal együtt zenéltek a bárban. Nagyon-nagyon jó volt.

– Mindenki kint van hátul?

– Nem, Ink! – mondta Lana csípősen. – Nyilvánvalóan nincs mindenki hátul, mert mi itt vagyunk. Mi négyen. Nők. Tudod, nők.

Ink rávigyorgott. – A hónap az a része van, mi, bébi? Érzem a fájdalmadat.

Lebukott, amikor a lány egy zacskó tésztát vágott hozzá. Hallották a nevetését, miközben csatlakozott a többi férfihoz odakint. Maestro megadóan felemelte a kezét, és követte őt.

– Idióta! – fújt egyet Lana az orra alatt. – Elugrok egy időre egy másik államba. Egyedül. Ki kell szabadulnom közülük.

– Veled megyek – jelentkezett Alena.

– Ó, dehogyis! Nem hagytok itt mindannyiukkal! – mondta Blythe. – Alig van modoruk. Ti legalább félig megszelídítettétek őket. A jelenlétetek nélkül, ami kordában tartaná őket, ránk szállnának. Ti csak maradjatok itt, és segítsetek nekem!

Lana és Alena hosszasan egymásra nézett, majd nevetésben törtek ki.

– Sajnálatra méltó vagy, ha azt hiszed, hogy mi vagyunk a megoldás, hogy segítsünk neked jó modorra tanítani őket. Mi sem tudjuk jobban, mint a fiúk.

Anya egész nap képes lett volna hallgatni a beszélgetésüket. A bajtársiasságot még sosem tapasztalta meg. A közös nevetést. Volt közös múltjuk. Volt jövőjük. Már abból, ahogyan beszéltek egymással, tudta, hogy ez a három nő mindig is barátok maradnak. Ezt akarta. Vágyott arra, hogy részese legyen valaminek. Leginkább barátokra, otthonra, családra vágyott. Ezeket a dolgokat megszerezni sokkal nehezebbnek tűnt, mint azt valaha is gondolta volna.

Soha nem gondolt arra, hogy egy motoros klub szólhat a családról. Az utcán élt, és mindenféle emberrel összefutott, a legtöbbjük csak a túlélésre törekedett, akárcsak ő. Sokan elmenekültek a családjuktól, nem találtak vissza hozzájuk, de azt kívánták, bárcsak visszatalálnának. Látta, ahogy a szülők kiteszik a gyerekeiket az iskolánál, megölelik őket, ruhát és ételt vesznek nekik, és erre vágyott a saját életében is. Soha nem gondolta volna, hogy egy olyan férfi, mint Czar, aki olyan zárkózott és tartózkodó, ugyanezeket a dolgokat megteszi a gyerekeiért – és amikor ő nem tudta, az egyik testvére tette meg helyette.

Kinézett az ablakon, figyelve, ahogy az ikrek a kis Emilyt kergetik az udvaron, majd a vállukra emelik. Egyenesen a férfiak körébe vitték, és mindegyikük üdvözölte, ugratta, úgy beszéltek hozzá, mintha számítana.

– Preacher említette, hogy négy gyereketek van – mondta, még mindig a gyereket figyelve. Irigyelte őt. Ő is ezt akarta a saját gyerekeinek. Semmi menhely. Nem tudta elképzelni, hogy ezek az emberek hátat fordítanának annak a gyereknek, ha valami történne Czarral és Blythe-tal.

– Igen. Három lányunk és egy fiunk van – mondta Blythe. – A három lány vér szerinti testvérek. Darby a legidősebb, és elképesztően jól kijön a testvéreivel, bár Kennyvel sokat vitatkoznak. Szerintem mindketten azt akarják, hogy a másik elismerje, hogy ő a falkavezér. – Halkan felnevetett, mintha a veszekedésük inkább vicces lenne, mint idegesítő.

– Kennyt mi hoztuk haza Blythe-nak – vallotta be Alena. – Rossz bőrben volt, de ő azonnal befogadta. Csoda, amit elért vele.

Anyának fogalma sem volt, hogy miről beszélnek, de többet akart hallani. Nyilvánvaló, hogy nem Blythe hozta világra a négy gyermeket, de látva Czart velük, és hallva a szeretetet Blythe hangjában, tudta, hogy azok a gyerekek az övék. Úgy szerették őket, ahogyan bármelyik vér szerinti szülő szerethette volna.

– Darby nem így gondolja. Állandóan a nyomában van, hogy tanuljon. Most is Airiana házában vannak. Az csak az út végén van. Oda járnak iskolába. Zoe is velük van. – Összehúzta a szemöldökét. – A mi Zoénknak még mindig rémálmai vannak. Elvittük tanácsadásra, de eddig... – A fejét ingatva félbeszakította magát. – Szerintem jót tesz neki, hogy Airiana gyerekeivel van. Időnként egymás között beszélgetnek arról, ami velük történt. Darby azt mondja, szerinte ez egy kicsit segít Zoénak. – Egyenesen Anyára nézett. – Mindannyian emberkereskedelem áldozatai voltak. Airiana gyerekei, az új kisbabája és Emilyn kívül. – Könnyek csillogtak a szemében.

– Blythe! – Alena hangja halk volt. Gyengéd. Gondoskodó. Anya most először hallotta ezeket a hanghordozásokat a hangjában. – Látom őket most, és akkor is láttam őket. Csodát tettél velük. Szeretnek itt lenni, és ami a legfontosabb, biztonságban érzik magukat.

Anya szíve keményen összeszorult. Biztonságban. Védelmezve. Ezt sem tette volna soha egyenlővé egy motoros klubbal. Talán nem minden klubban volt így, de ebben biztosan törődtek a családdal és a gyerekekkel.

Blythe kinézett az ablakon, tekintete Czarra szegeződött.

– Köszönöm, Alena. Néha, mert olyan közel vagyunk hozzájuk, halljuk őket éjszaka, vagy egy szekrényben bujkálva találunk rájuk, halálra rémülve, olyan érzés, mintha egy szörnyű árral szemben úsznánk. – A keze a torkához emelkedett. – Czar csodálatos. Olyan erős. Mindig szilárdan áll mellettük. Én hajlamos vagyok kisbaba lenni és velük együtt sírni.

Alena letette a kanalat, amellyel a spiráltésztát keverte, és Blythe-hoz lépve, átölelte. – Gondoskodtál rólam, amikor szükségem volt rá, Blythe, ezért mondhatom neked fenntartás nélkül, hogy te vagy a szívünk. Mindannyiunké. Ezeknek a gyerekeknek is.

Anya visszapislogta a szemében csillogó könnyeket. Soha, egymillió év alatt sem gondolta volna, hogy Alena ennyire gondoskodó tud lenni. A gyerekekről hallva, megszakadt a szíve. Látott már gyerekeket, akik traumatizáltan érkeztek a menhelyekre. Itt voltak emberek, akik törődtek velük. Nagyon sokan, nyilvánvalóan.

Czar, sörrel a kezében, hirtelen a ház felé fordult, és az ablakon keresztül Blythe-ra nézett. Meglátta Alenát, aki átkarolta a derekát, és azonnal kocogni kezdett a gyepen keresztül. Anya figyelte, ahogy feléjük tart. Csak Blythe-ot nézte, bár Anya úgy érezte, hogy mindent lát. Abban a pillanatban, ahogy elindult, az egész csoport riadókészültségre váltott. Reaper és Savage is követte őt, szétszóródva, mintha a hátát őriznék.

Egy kis remegés futott végig a gerince mentén, ahogy az arcukat nézte. Kemények, mint az acél, a szemük hideg, mint a jég, mély vonalak mélyedtek az amúgy is kemény vonásaikba. A másik oldalukat látta. A kép, ahogy a kés mélyen Deke húsába hatol, egészen a markolatig, Reaper olyan laza volt. Savage azt mondta, hogy majd ő gondoskodik róla. Mégis mire gondolt? Hátralépett, amikor Czar belépett.

A férfi egyenesen a feleségéhez ment, és a karjába rántotta. Anya hallotta, ahogy a férfi mormogott valamit, és Blythe felnevetett, bár Anya látta rajta, hogy sír. Reaper lépett be Czar mögött, Savage sehol sem volt a láthatáron. Reaper tekintete végigsöpört a szobán, alapos vizsgálatot végzett, aztán a házaspárra pillantott, mielőtt a tekintete Anyára rebbent.

Anya utálta, hogy egészen a teste mélyéig érezte ezt az átható tekintetet. Forróság tekergett és mocorgott az ereiben, lassú égés, amely olyan volt, mint egy forró tűz, és lustán terjedt szét az egész testében. A kezét a hasára szorította, ahol csomók gyűltek össze. Olyan zavaró volt a férfi durva éle, az egyik pillanatban ellökte magától, a másikban pedig közel vonta magához.

Nem szólt, csak nézett rá, és a lánynak az volt az érzése, hogy tudja, hogy a férfi megint hátrálni próbál, próbálja rábeszélni magát, hogy távozzon, amíg lehet. Tudta, hogy soha nem lesz kapcsolata Reaperrel. Ő nem az a fajta férfi volt, és soha nem is lesz az. Még ha hagyná is magát törődni, akkor is kontrollálni akarná a kapcsolatuk minden aspektusát. Ragaszkodna hozzá, hogy uralkodjon rajta. Ő nem az a fajta nő volt, még akkor sem, ha megtalálnák a módját, hogy együtt legyenek.

Czar néhány percig csókolgatta Blythe-ot, és nyíltan incselkedett vele, amíg a nő fel nem nevetett és el nem mosolyodott. Anya nem tudta nem észrevenni, hogy a keze végigsimított Blythe testén, a pólója alatt, a feneke felett, és úgy tűnt, senki sem figyel rá a legkevésbé sem. Anya fészkelődött, mert Reaper egész idő alatt őt figyelte, nem őket, és a teste egyre forróbb lett, annyira, hogy félt, spontán lángra lobban. Fájdalmat érzett. Nagyon, nagy fájdalmat. Mindenhol.

Czar végre vigyorogva felemelte a fejét, és sokkal fiatalabbnak látszott, mint amilyennek Anya valaha is látta. – Beküldjem Fateit, hogy segítsen a hamburgerek elkészítésében?

– Az a te dolgod – mondta Blythe.

– Kicsim!

Lana csípőre tette a kezét. – Mondd meg Inknek, hogy elkészítheti a hamburgereket. Nem csinál mást, csak álldogál, és próbál dögösnek látszani.

– Még mindig neheztelsz arra a szerencsétlenre? – kérdezte Czar.

– Szerencsétlen, a fenéket! Ha még egyszer megpróbál főnökösködni, elvágom a torkát – jelentette ki Lana, és Anya elhitte neki.

Elhátrált egy lépést a pulttól. Ez nem neki való hely volt. Ő nem volt erőszakos ember. Volt temperamentuma, de általában nem szokott fizikailag lecsapni senkire, mint ahogyan Reaperrel tette. Többször is kezet emelt rá, és ez nem volt elfogadható viselkedés a szemében. Ezek az emberek nem csak gondoltak a torok elvágásra és a kés dobálásra.

– Anya segít nekem berendezni a házamat – jelentette be váratlanul Reaper. Megdöbbentve a nőt.

Anya a férfi szemébe nézett. Reaper szeme kékebb volt, mint valaha. Átható, szúrós kék, amely elállította a lélegzetét, és egyenesen belé látott. Minden gondolatát látva. Tudta, hogy a férfi szándékosan tette, elmondta a többieknek, hogy ő ne hátráljon meg. Tudta, hogy megint a menekülésre gondolt. Nyilvánvalóan nem volt pókerarca.

A szobában olyan csend lett, hogy legszívesebben felsikoltott volna, csak hogy megtöltse. A nyelve az alsó ajkához ért, aztán figyelmét az utolsó savanyú uborka szeletelésére fordította. A hagyma még hátra volt. Talán mindenkit kiűzhetne a szobából, ha abba kezdene bele.

– Ott fogsz lakni? – kérdezte Czar Reapert.

Anya tekintete visszaugrott Reaperre. A férfi lassan biccentett a fejével. – Anyának kell egy hely, ahol lakhat, nekem pedig rendbe kell hozni a helyet. Beleegyezett, hogy segít nekem.

Valóban? Nem tudott tisztán gondolkodni, miközben a férfi így nézett rá. Egyszerűen csak bele akart zuhanni abba a kékségbe. Ugyanakkor el is akart menekülni, minél gyorsabban és minél messzebbre. Hajlandó volt lefeküdni vele. Szex kötelezettségek nélkül. Nem tudna együtt élni a férfi életstílusával, és esélytelen, hogy Reaper változtatni akarna a sajátján, egyetlen nő miatt sem.

Anya tudta, hogy a motoros klubokban a nők a második helyen állnak a klub mögött. Ő egész életében második volt. Ez soha nem történhet meg a férfival, akit szeretett. Azt akarta, hogy mindig a férfi legyen az első, de azt is akarta – sőt szüksége volt rá –, hogy ő is az első legyen a pasi életében. Reaper előrébb tenné a jelenlévő összes férfit és nőt, minthogy valaha is egy nőt – ha egyáltalán megtartana egyet.

– Szép – mondta Alena. – Ha segítségre van szükséged, Anya, csak szólj, szívesen segítek! Ha érdekel az ilyesmi, most éppen az éttermemen dolgozom, próbálok kitalálni valamilyen belsőépítészeti tervet. Ez nem igazán az én világom, és nem bánnám, ha adnál tanácsot. Lana és én az idő felében a falba verjük a fejünket.

– Éttermet indítasz? – kérdezte Anya. Látta a nagy épületet, ami végre elkészült. Rengeteg ablaka volt, de amikor megállt, hogy benézzen, belül nem volt semmi sem a falakon, sem a padlón.

– Imádok főzni. Arra gondoltam, jó lenne, ha lenne egy hely, ahol tényleg főzhetnék, és valaki megenné, amit készítek, a szörnyeteg testvéreimen kívül, akik bármit megennének, és jónak neveznék.

Alena hangja gondosan lezser volt. Anya látta, hogy az étterem sokat jelent neki.

– Elakadtunk, mert a belső teret nekem kell kitalálnom, és fogalmam sincs, mit akarok. Ice és Storm azt mondta, hogy csak vegyek fel valakit, viszont akkor tényleg nem az enyém. Azt hittem, ha csak beszélünk róla, majd ad ötleteket, de eddig semmi. Az épület csak áll ott, miután annyi pénzbe került a klubnak.

– Babe! – Czar hangja szelíd volt. – Hagyd ezt abba! Az a pénz mindannyiunké. Most aranyat érünk, úgyhogy ne aggódj, mennyi időbe telik! Ha azt akarod, hogy a tiéd legyen, csináld a magad módján!

– Köszönöm, Czar! – Alena egy apró mosolyt villantott a férfira.

– Nem árt, ha Anya vet rá egy pillantást – mondta Reaper, önként jelentkezve.

Egy perccel korábban Anya maga is jelentkezett volna, mert érezte Alena őszinte szorongását, de most, hogy Reaper megtette, legszívesebben hozzávágott volna valamit. El akart menni. Meghozta a döntést. Nem tartozott ebbe a világba, bármennyire is tetszettek neki bizonyos aspektusai.

– Nem bánnád, Anya? – kérdezte Alena.

Anya nem volt biztos benne, hogy Alena a két számmal kisebb felsőt próbálta-e kárpótolni, vagy tényleg kíváncsi volt a véleményére, de nem sok választása volt.

– Természetesen szívesen megnézném. Néhányszor már megálltam, és bekukucskáltam az ablakon, mert annyira menő az épület.

Az alapot a domboldalból vágták ki, elég magasan ahhoz, hogy kilátás nyíljon az óceánra, mögötte pedig a domboldal teraszosan lett kialakítva. A növények már kezdtek növekedni, és egy vadregényes kert formáját öltötték, amelyet látni lehetett az üvegezett fülkéken keresztül. Nem volt hatalmas, de annál intimebb hangulatot árasztott, mintha egy titkos hely lenne, ahová az ember betérve élvezheti a barátaival, egy különleges személlyel, vagy a családjával eltöltött időt.

A klub, ha tehette, helyben vásárolt és helyieket alkalmazott. Jó kapcsolatot ápoltak Inezzel, a Sea Haven-ben működő élelmiszerbolt tulajdonosával, és tárgyalásokat folytattak a nővel, hogy Casparban is nyissanak egy kisebb változatot a helyiek számára. A kisvárosnak már volt egy új garázsa és tetoválószalonja. Mindkettő a jó szolgáltatás és kiváló munka hírnevét öregbítette. A bár rendkívül jól ment, péntek és szombat esténként pedig élőzene szólt. Maestro, Keys, Player és Master játszott. Énekest kerestek, de a megfelelőt akarták. Most, ha érvényesülne Alena akarata, lenne egy éttermük.

Reaper és Czar kimentek, és a nők azonnal komolyan nekiláttak az étel előkészítésének. Amíg a krumpli és a főtt tojás a hűtőben hűlt, Blythe savanyú uborkát és fekete olajbogyót aprított, hogy a salátához adhassa. Lana és Alena gyorsan összeállította a tésztasaláta többi hozzávalóját, miközben a spiráltészta hűlt. Anya pedig a hagymát szeletelte.

– Megformázhatom én is a hamburgereket – ajánlotta fel. – Nem bánom.

– Hadd csinálják a férfiak – mondta Blythe. – Czar tudja, hogy kevesen vagyunk, és nem tudunk állandóan főzni mindenkinek segítség nélkül. Nem árt, ha megtanulnak segíteni a konyhában. Czar mindig is segített nekem. Előbb-utóbb ezek a férfiak találnak majd olyan nőket, akikkel le akarják élni az életüket. Amikor ez megtörténik, azt akarom, hogy legalább részben civilizáltak legyenek. Különben lesz néhány panasz a küszöbömön.

Anya értetlenül nézett fel. – Folyton lemaradok a beszélgetés egyes részeiről. Miért kapnál panaszt, ha a férfiak nem viselkednek civilizáltan?

Lana felnevetett. – Ő Wendy. Tudod, Wendy a Pán Péterből. Alena olvasta ezt a cikket arról, hogy egyes férfiak Pán Péterek, és soha nem akarnak felnőni, és minden Pán Péternek szüksége van egy Wendyre, aki hajlandó körülvenni magát elveszett fiúkkal. Ő a mi Wendynk. Czar nem Pán Péter, mert ő már határozottan felnőtt...

– Lehet, hogy vitatkoznék, ha itt lenne a szobában – ellenkezett Blythe mosolyogva.

– De mi többiek vagyunk az ő elveszett fiúi. Alenát és engem is beleértve. Ő az, akihez mindannyian jövünk. Gyűjti az elveszett gyerekeket is.

– Ööö. Nem! Ti hozzátok őket hozzám – javította ki Blythe.

– De befogadod őket – mutatott rá Alena. Puszit küldött Blythe-nak. – Tiszta ribanc voltam, Anya, amikor Blythe-hoz és Czarhoz kellett költöznöm. Elég csúnyán megbántottak. Nem hittem, hogy túlélem, nem tudtam, hogy akarom-e. Blythe varázsolt. Csak ajánlani tudom őt.

Blythe visszapislogta a könnyeit. – Szeretlek, te idióta! Hagyd abba, hogy ilyen puhánynak érezzem magam! Fejezzük be ezt a kaját, különben lázadás lesz a nyakunkon.

Anya eddig biztonságban érezte magát a konyhában a nőkkel, de most habozott. Nem akart kimenni a klub összes tagjához. A legtöbbjüket ismerte látásból, de nem igazán beszéltek vele. Reaper egyelőre kedves volt, de ez nem jelentette, hogy ezután is az marad. Nem volt biztos benne, hogy mit fog kezdeni vele.

Talán a férfi sem tudta, mit kezdjen vele, de az világos volt, hogy a klub befogadta az elkóboroltakat. Valószínűleg így látta őt is. Ezt, és azt, hogy akarta őt. Látta ezt abból, ahogy a férfi tekintete végigvándorolt a testén. Ahogy vastag és hosszú farka szemérmetlenül kidudorodott a farmerjában. Soha nem próbálta eltakarni vagy elrejteni előle. Azt kívánta, bárcsak ő is ilyen lehetne. Mint Czar és Blythe, akik meg sem próbálták elrejteni, hogy mit éreznek egymás iránt.

– Anya – Alena Anya felé nyújtotta a szatyrot. – Próbáld fel az egyik felsőt! Szerintem jobban fog állni. Mindhárom a tiéd. Itt korlátozott a választék, de ezek a kedvenc márkáink.

Anya átvette a szatyrot, és köszönetet mormolt. Blythe a konyhából nyíló ajtóra mutatott. A fürdőszoba tágas volt, és friss, leheletnyi levendulaillattal. Anya rájött, hogy vonakodik kigombolni Reaper ingét. Melegségébe burkolta a testét. Még az illata is halványan a férfié volt. Vissza kell adnia neki, mert minél tovább viselte, annál inkább úgy érezte, hogy hozzá tartozik. Levetve az aprócska inget, megvizsgálta a másik három ruhadarabot. Kettő belőlük Harley-trikó volt, a másik pedig egy olyan márka, amit nem ismert.

Az ajkát rágcsálta, miközben áthúzta egyiket a fején. Fekete volt, szűk; bár tökéletesen illett rá, mégis merész volt. Kivágott váll és ujjak, további három kivágással az elején. A legnagyobb közvetlenül a mellei fölött, egy kisebb csík a felső ívek fölött, és egy sokkal kisebb, amelyik a két halom közéből mutatott egy csipetnyit. Határozottan beolvadna. Volt hozzá egy fekete melltartó, ami passzolt hozzá, megtámasztott, de nem mutatott. Elég szexi volt ahhoz, hogy így vagy úgy, felkeltse Reaper figyelmét, de nem annyira kurvás, hogy úgy érezze, mindenki előtt kibuggyannak a mellei.

Felhúzta, és megnézte magát a tükörben. Határozottan szexi. Mit gondolt? Elcsábítani a Reapert? Már így is a saját súlycsoportján kívül volt. Megmarkolta a szegélyt, hogy áthúzza a fején, amikor kinyílt az ajtó, és a férfi lépett be rajta. Anya megdöbbenve, leesett állal pördült meg. Nem tudta, miért döbbent meg, de megtörtént. A férfi csinált ilyet már korábban is. Lana és Alena is megtette. A klubtagok semmibe vették a zárakat.

– Öhm, Reaper. Éppen átöltöztem.

– Azt gondoltam, talán bujkálsz. – A férfi rábámult, tett még egy lépést a helyiségbe, és becsukta maga mögött az ajtót.

Anya szíve megőrült. Egek! Nem kapott levegőt. A férfi az egész helyiséget elfoglalta, pedig Anya azt hitte, hogy ez egy meglehetősen nagy fürdőszoba. Hátralépett egy lépést, és a mosdókagylónak ütközött.

– Nem bujkálok! – A hangja suttogva jött ki.

A férfi közelebb lépett. Nagyon közel. A tekintete a lány felsőjére esett.

– Ez az – Halkan mondta, de parancs volt. Az ujja végigsiklott a lány csupasz bőrén, végigsimítva a mellek tetejét.

– Ez egy kicsit pikáns.

A férfi nem szólt semmit, de a tekintete a nő szemére ugrott. Miközben a szemébe bámult, ujjbegye a második csíkhoz emelkedett, forróságot terjesztve. Lángok táncoltak a bőrén. A levegő a tüdejébe szorult. Egyik ujjával megérintette őt. Egyetlen ujjával. Ennyi volt az egész, és Reaperé lett. Megrémítette őt az intenzitásával. Ugyanakkor az ördöggel való tánc csábítása olyan erős volt, hogy nem lehetett ellenállni.

Reaper ujja elhagyta a második csíkot, és a harmadikra csúszott. Egyszer sem vette le a tekintetét a szeméről, mégis pontos volt, mintha pontosan megjegyezte volna, hol érinthet csupasz bőrt. Ezúttal az ujja végigsimított a mellén, végigkövetve a halmot, először az egyik, majd a másik oldalon. A lány szíve kontrollálatlanul vert. Nem volt más választása, mint hogy kiengedje a levegőt, és ekkor szaggatottá vált a légzése. Erőltetett.

A puncija lüktetett. Összeszorult. Több, mint nedves lett. Sikamlóssá vált. Forróság lobbant végig a testén. Egyetlen ujj. Félelmetes volt, hogy mire képes a férfi. Anya megnyalta az ajkát, megpróbált a testében pulzáló brutális lüktetésen túlra gondolni.

– Ez az – ismételte meg a férfi, parancsot formálva belőle.

Egek. Egek! Senki sem menthette meg a kárhozattól, ez biztos volt. A lány bólintott, bár nem tudta, hogy ki tud-e menni a klub összes tagja elé egy ilyen szexi felsőben. Lana és Alena könnyedén viselte, de ő nem volt sem Lana, sem Alena.

Abban a pillanatban, ahogy a lány bólintott, a férfi tenyere a tarkója köré ívelt, és lehajtotta a fejét. Anya érezte a férfi lélegzetét. Meleg. Behunyta a szemét, és a férfi szája az övére tapadt. A szíve bukfencet vetett. Sör ízét érezte. A férfi ízét érezte. Aztán függővé vált, csak úgy, mert a férfi ott volt. Reaper. Csupa parancsoló száj. Pokolian forró. Perzselő. Semmi habozás. Nem durva, ahogy várta, gyengéd, de teljesen kontrollálva őt. Oda vezetve, ahová akarta, és birtokolni akarta. Meg akarta bélyegezni. Hogy biztosítsa, hogy soha senki más nem elégítheti ki. Mindezt úgy érte el, hogy a szája az övén mozgott, a nyelve végigcsúszott az övén.

Egyik keze a lány tarkójánál, a másik a torkánál volt, a hüvelykujja a puha bőrét simogatta, miközben a nő szíve a tenyerébe vert. A teste nem érintette az övét, de a lány érezte, kemencének érezve a férfi melegét. Ha akart volna sem tudott volna megmozdulni, mert a foglya volt, ott tartotta a szája, a csókja. Fogalma sem volt róla, hogy valaki így tud csókolni, vagy hogy egy nő elveszhet egy férfiben, átadva magát neki, csak egy csókkal.

Amikor Reaper felemelte a fejét, a rémület még mindig ott volt, talán még jobban, a szíve kontrollálatlanul dobogott. Tudta, hogy elveszett, hogy a férfi átveheti, hogy át fogja venni a hatalmat. Emlékeztetnie kellett magát, hogy nem tartozik az ő világába, és az olyan férfiak, mint Reaper, nem maradnak. Hogy az ő személyisége soha nem fog összeférni a férfiéval. A szex elfogadható volt, de a beleesés nem.

– Gyere ki innen! – A hangja durva volt.

Anyának nehéz volt megtalálni a hangját. A férfi keze még mindig a tarkóján volt, bár a másik a haját babrálta. A kék szemek továbbra is az arcán maradtak.

– Ööö. Reaper. Már megint bejöttél. Ez egy fürdőszoba. A vécén is lehettem volna. – Ez zavarba hozta, de tényleg, ki kellett mondani. Még a világ legforróbb csókja után is. Ez egy-két fokozattal lejjebb vitte a forrósági faktort mindkettőjük számára.

A férfi megvonta a vállát. – Mindenki használ vécét, Anya. Nem nagy ügy. – Megfordult, és kinyitotta az ajtót.

Anya felkapta a férfi ingét, a flanelt, egy biztonsági takaró, arra az esetre, ha mindenki őt bámulná, és ő nem bírná elviselni. Reaper kivette az inget a lány kezéből, és a pultra dobta, amikor átmentek a konyhán.

– Lehet, hogy szükségem lesz rá. Itt gyorsan hideg lesz.

Reaper ránézett, megfogta a kezét, és addig rángatta, amíg a lány követte őt az ajtón kifelé. Fejek fordultak feléjük. Tudhatta volna. Felemelte az állát, de nem nézett egyikükre sem. Blythe-ra szegezte a tekintetét. Ha Blythe képes volt működni ebben a motoros tömegben, akkor ő is képes volt rá.

– Lana azt mondta, hogy tudod, hogyan kell egy kis flancolást csinálni – mondta Preacher, átnyújtva neki egy sört, amikor a csoporthoz közeledtek.

Egy biccentéssel vette el a hideg üveget a férfitól.

– Ez csak egy mókás kis mesterség, amivel a bárokban a nagy pénzig dolgoztam fel magam. – Abban a pillanatban, hogy a szavak elhagyták a száját, tudta, hogy túl sokat árult el. Túl sokat. Mi volt vele a baj? Lehet, hogy bűnözők. Oké, biztos volt benne, hogy azok, de nem mondhatta el nekik, mi elől menekül. Nem ismerte őket olyan jól. Egyiküket sem. Még Reapert sem. Úgy jutott el idáig, hogy megfogadta a saját tanácsát.

– Mit keresel egy motorosbárban? – kérdezte Czar, a könyökét Blythe székének háttámlájára támasztva.

A lány elhúzódott egy lépést Reaper mellől, mire a férfi az egyik vaskos karjával elkapta a bordái körül, közvetlenül a melle alatt, és hátrahúzta, hogy szorosan a testéhez szorítsa. Egy jogot formáló fogás. Majdnem elejtette a sörösüvegét. Körülötte a többiek olyan pillantásokat váltottak egymással, amelyeket Anya nem tudott értelmezni. Mi a fene? Csak azért, mert az elmúlt hónapban nem látta senkivel, még nem jelentette, hogy nem ő volt a rezidens Casanova. Látta a többieket – különösen az öccsét – nőkkel, miért ne gondolta volna, hogy a férfi mindre ráhajtott?

Egy hónapnyi megfigyelés egyáltalán nem jelentett semmit. Túlságosan simulékony volt. Túl jó a csábításban. Egy érintés. A szája tiszta tűz. Miért képzelte valaha is, hogy ő különleges? Miből gondolta ezt? Az előző este a férfi világossá tette, hogy még csak nem is tetszik neki. Ribancnak nevezte, és megpróbálta kirúgatni. Most meg hirtelen rá volt indulva? Szex volt. Tiszta szex. Játékban kellett tartania a fejét, a szívét pedig szorosan bezárva.

– Nem kell válaszolnod – biztosította Czar. – Nem tartozol nekem magyarázattal.

Vajon pánikba esettnek látszott? Nem, csak túl sokáig tartott, hogy válaszoljon neki. Megpróbált vállat vonni, ugyanolyan lazán viselkedni, mint mindannyian.

– Szükségem volt egy kis változásra. Meguntam a városokat. Szükségem volt egy kis levegőre. – Ez jól hangzott. Nem magyarázta meg az ütött-kopott Hondáját, vagy a kempinget, de a férfi csak annyit mondott, hogy nem érdekli, ha a nő nem akarja megmagyarázni.

Reaper a nő szája mellé tette a száját, miközben Czar kiegyenesedett, hogy megforgassa a hamburgereket.

– Jobb az igazsághoz ragaszkodni, vagy egyszerűen csak nem válaszolni, mint hazudni.

A nő megmerevedett, megpróbált elhúzódni, de a férfi karja szorosan összezárult. Újabb kortyot ivott a sörből, nem foglalkozva a lányban lévő feszültséggel.

– Itt egy szék – mondta Blythe, és megpaskolta a mellette lévőt.

– Jól van ott, ahol van – mondta Reaper.

Anya elfordította a fejét, az egyik karja felfelé és körbe ívelt, hogy a férfi nyaka mögé tehesse a kezét, és gyengédnek tűnjön. Az ajkát a füléhez tapasztotta.

– Tud maga is felelni – sziszegte, és beleharapott a fülcimpájába.

A férfi még csak meg sem rezzent. A karját a lány teste körül tartotta, szabad kezével elmarkolta a haját, hátrarántotta a fejét, és elkapta a száját. Ez a csók másmilyen volt. Nem volt gyengéd. Ez durva volt. Kemény. Nedves. Tűz árasztotta el Anya torkát. Nem egyszerűen csak tűz. Láva. Olyan érzés volt, mintha egy vulkán tört volna ki és hatolt volna át rajta, szétterjedve a testében, elnyelve minden idegvégződését.

Érezte, hogy Reaper a karjaiba emeli, de a teste a férfiért égett, és dübörgött a fülében. Vér lüktetett a csiklójában. Reaper keze a nő csupasz bőrén volt, és a lány mindenáron a férfi csupasz bőréhez akart jutni. A fejében kétségbeesés dübörgött. A szükséglet intenzív volt. Brutális. Olyan éles és szörnyű, hogy nem tudott tisztán gondolkodni.

Reaper hátrament vele, és a hangok elhalkultak. Anya a ház oldalának döntve találta magát, a férfi keze a mellét markolta, hüvelykujja a mellbimbójára csúszott, és lángokba borította. A szája felfalta. Anya hallotta magát, ahogy nyüszít a szükségtől, aztán a férfi szája rajta volt, és a nő úgy érezte, mintha felrobbant volna a világ. Tűzijáték. Színek robbantak a szeme mögött. A férfi nyelve és a fogai meg sem álltak, aztán a keze kigombolta a nő farmerját, és lefelé csúszott.

A fülében dübörgő szívének hangos dobbanásán, azon a morajló mennydörgésen keresztül egy gyermek nevetésének halk hangját hallotta. Azonnal elkapta a férfi csuklóját, és levegőt húzott a tüdejébe, hogy beszélni tudjon.

– Meg kell állnunk!

Felemelte a fejét, és a lány szemébe nézett.

– Nem történik meg, hacsak nem akarsz engem. – A férfi keze mélyebbre csúszott a lány farmerjába, egyik ujja beléje siklott. – Forró vagy és nedves, Anya. Mondd, hogy nem akarsz engem!

A lány körülnézett. A háznak a többiektől távol eső oldalán voltak. Lombok takarták el őket, de mégsem akarta megkockáztatni, hogy Emily esetleg beléjük sétál. Kicsit szégyellte, hogy még akkor is belement volna ebbe, hogy a többiek a közelben vannak, vállalva a kockázatot, de nem egy gyerekkel.

– Emily.

Reaper azonnal kirántotta a kezét a lány farmerjából, és megnyalta az ujját. – Elmegyünk innen!

Egek! Igen. Bárhová elmenne vele.

HAT

 

Fordította: Szilvi

 

Anya belibbent a konyhába, hogy elhozza Reaper ingét, azzal az ürüggyel, hogy szüksége van rá, hogy melegen tartsa a motor hátulján. Így nem kellett senkivel sem szembenéznie. Egyikük sem szólalt meg, miközben kisietettek, de mielőtt a lány felkapaszkodott volna a férfi mögé, Reaper elkapta a pólója elejét, és újra megcsókolta. Egy újabb vakító, tüzes csók, amitől megolvadt a gyomra, és mindenével viszonozta a csókot. Teljesen átadta magát neki. Nem is tudta, hogy így is tud csókolni. Nem tudta, hogy bárki is tud így csókolni.

Anya a férfi mögé csúszott, karjait szorosan köré szorítva, és máris az úton voltak, a nagy motor pedig szörnyetegként vibrált a lába között. Reaper egyik keze abban a pillanatban, hogy újra az 1-es autópályán voltak lecsúszott, hogy a nő mindkét kezét befedje, szorosan a derekához szorítva őket. Anya nem tudta volna megmondani, mennyi idő alatt értek vissza a telephelyre. Az út a szükség ködébe veszett. Sötét, testi vágy. A lábai között pulzált, a vér a csiklójában lüktetett, és a fülében dübörgött.

Reaper leszedte a nőt a motorról, a flanelinget áthúzva a fején összegyűrte a kezében, miközben az épület felé húzta. Mire a közös helyiségbe értek, már az új felsőt is levette róla. A lány alig vette észre, hogy a két újabb jelölt az egyik asztalnál ül, de Reaper igen. Morgott nekik valamit, majd lenyúlt, elkapta a lányt, átdobta a vállán, és a szobába lépett, ahol megengedte neki, hogy megszálljon.

A nő Reaper színeinek szegélyébe kapaszkodott, erősen tartotta magát, a szíve hevesen dobogott. A férfi a lábával belökte az ajtót, a nőt az ágyra, a flanelt pedig a sarokba dobta. Egyik lábával az ágyra térdelve, a lány cipőjéért nyúlt. Anya nem kapott levegőt, olyan erős volt a szükség. A férfi arca sötét volt, a tiszta testi kéj kemény vonalaival barázdált. Ez elvette Anya minden lélegzetét, ami a tüdejében maradt. Még soha nem látta másképp a férfit, csak teljes kontroll alatt.

A kezei erősek voltak, ahogy egyetlen gyors mozdulattal lehúzták róla a farmert és a bugyit, és a melltartóját leszámítva meztelenül terült el az ágyon. Az ágy végére térdelve, a bokáját fogva magához húzta a nő testét. A lánynak esélye sem volt arra, hogy bármit is tegyen, hogy felkészüljön. Reaper szélesre rántotta a combjait, átdobta a lábait a vállán, és már rajta is volt a szája. Pont ott, ahol a nőnek a legnagyobb szüksége volt rá.

Anya összerándult, a világ felrobbant, darabokra tört, amikor az orgazmus olyan gyorsan végigsöpört rajta. A férfi nem hagyta abba. Úgy tűnt, észre sem vette. Felfalta a lányt. Habzsolta. Teljesen átvette az irányítást a teste felett, így a lány tehetetlennek érezte magát a száj, a fogak és a nyelv támadásával szemben. A férfi pontosan tudta, mit csinál, és mindent beleadott, annyira, hogy Anya elméje péppé változott, és már nem gondolkodó lény volt, csak egy vad, irányíthatatlan nő, akinek a feje ide-oda csapkodott a lepedőn, a csípője pedig a férfi száján vonaglott.

A harmadik orgazmustól Anya egész teste remegett a gyönyörtől, de a kezei a férfi hajába fúródtak, és megpróbálta elhúzni a fejét.

– Abba kell hagynod! – Muszáj volt, különben megőrült volna. Elvesztette a képességét, hogy rendesen gondolkodjon vagy érveljen, csak érezni tudott, és a teste nem tudott lépést tartani a férfi vad nyelvével.

A férfi feje felemelkedett, mintha megérezte volna, hogy valami megpróbálja megfosztani a zsákmányától. Anya belenézett azokba a kék szemekbe, amelyek most olyan sötétek, olyan vadak voltak, hogy a férfi félelmetesnek tűnt a szenvedélyességében. Az arca nedves volt a nőtől, és ez csak tetézte az érzéki, kéjes vágyat, amely olyan mélyen ott volt az arcán lévő barázdákban. – Hozzám tartozik! Ez az egész test. A teljes egészed! Elfogadod, amit adok neked!

Nem tehette. Képtelen volt. Anya megrázta a fejét, és akkor a férfi szája visszatért, és ismét átvette az irányítást a nő teste és elméje felett. Minden egyes szó visszhangzott az elméjében, visszapattant a falakról, amíg újra fel nem nyüszített, Reaper fogai a csiklóját karistolták, elrepítve őt.

A férfi még mindig a nő combjai közé ékelődött, tekintete tartotta a nőét, miközben lehajolt, egyik kezével elkapta a melltartóját, és letépte róla a feszes csipkét, felfedve a melleit. A szemét a nőén tartva, lassan elkezdte lehúzni magáról a ruháját, szépen összehajtogatta és félretette.

– Értsd meg, mi történik itt! Az én világomban vagy. Ez azt jelenti, hogy a mi szabályaink szerint élsz. Ez megtörtént, nem nyafogsz, nem sírsz, nem bosszantasz! Ha azt mondom, hogy vége, akkor vége! Megértetted?! Azt akarom, hogy azt mondd, hogy megértetted!

Megértette. Nagyon is megértette. Benne volt az egyéjszakás tiszta, lángoló szexben, bár nappal volt, de mit számított ez? Ez annyira tökéletes volt. Kétségbeesetten szüksége volt erre. Annyi éjszakán át nézte a férfit, azon tűnődve, milyen lesz, és ez sokkal jobb volt, mint amilyennek elképzelte. Jobb, és mégis félelmetes. Nem tudna lépést tartani Reaper szexuális igényeivel. A férfi valóban meghaladta a képzeletét.

– Megértem. Nincs nyafogás. Ígérem!

Képtelen volt félrenézni, miközben a férfi levetkőzött. Kiszolgáltatottnak, sebezhetőnek érezte magát, teste az utórengésektől lüktetett, várakozástól remegett. Reaper teste kőkemény volt, de sebhelyekkel borított. Nagyon sokkal. Tetoválások kúsztak fel a mellkasán, és íveltek a karján. Gyönyörűek voltak. Kiváló munka. A lány szerette volna felfedezni mindegyiket, megízlelni a bőrét, nyelvével végigkövetni az izmait. A farka elképesztő volt. Gyönyörű volt. Azt is akarta.

Nem vette le a bakancsát vagy a farmerját, csak letolta, elkapta a nő bokáját, megfordította hasra, felrántotta a csípőjét, hogy négykézlábra kerüljön, majd belé hatolt. Keményen. Átnyomakodott a szoros redőkön, így a nő teste kénytelen volt elfogadni a behatolását. A telítettség érzése sokkoló volt. Kitágulás, égés, tűzcsíkok, mindez a legcsodálatosabb érzés volt, amit valaha is érzett. A szíve hevesen kalapált. A mellei minden egyes kemény lökésnél megremegtek.

A férfi nem volt gyengéd. A keze sem, az ujjai a csípőjébe vájtak, irányított minden mozdulatot, a nő testét visszaszorította magához, ellökte magától, majd mélyen belecsapott. Újra és újra. Anyát nem tudták megtartani a karjai, és a könyökére ereszkedett, de a férfi kíméletlenül tartotta a csípőjét, a farka könyörtelen dugattyú volt.

A tűz perzselően forró volt. Minden egyes lökés egy olyan pontot ért mélyen belül, amely a gyönyör hullámait küldte végig a nő testén. Nem volt levegő a légvételhez, de ez nem számított. Semmi más nem számított, csak az, ahogy Reaper uralkodott rajta a farkával, ahogyan tüzet küldött minden sejtjébe, épített, épített. Annyira forró volt. A férfi szívverése átdübörgött rajta, érezte a feszes izmokon keresztül, ahogy a teste az övében tombolt.

Nem volt visszatartás, amikor érkezett a cunami, átdübörgött rajta, magával ragadta, Reaper farka megduzzadt, nyomta az érzékeny szöveteket, forró vasként csapódott be, mélyre bélyegezve a nevét, amikor a nő felsikoltott, majdnem zokogott, miközben a férfi kilövellt, amikor Anya orgazmusa minden cseppet kifejve, kiszívta őt.

Anya csak feküdt, fejét a lepedőre hajtva, szemét behunyva, öklét összeszorítva, miközben szíve vad ritmusban kalapált. Ez volt a gyönyör legőrültebb, legtökéletesebb vihara, és képtelen volt megmozdulni. Hallott már ilyenről. Olyan nagyszerű szex, hogy az ember nem tud mozogni, de vele még sosem történt ilyen. Soha senki nem vette még így át az irányítást a teste felett.

Reaper hosszú pillanatokig feküdt a lány fölött, visszanyerve a lélegzetét, a keze még mindig szorosan a lány csípőjén, a farka lüktetett, ahogy az apró utórezgések megrázták. Aztán a férfi visszahúzódott, és a nő előre dőlt. Reaper hagyta, állt ott, majd felhúzta a farmerját. A lány hallotta a cipzárat. Kinyitotta a szemét, és a férfi hátát látta. A tetoválást, ami borította, ugyanazt az ijesztő fát, annyi ággal, varjúval és koponyával, amilyen a kabátján is volt. A férfi felkapta a kabátját, és szó nélkül elhagyta a szobát.

Anya csak feküdt az ágyon. Egyedül. A férfi még csak rá sem nézett. Egyetlen pillantást sem vetett rá. A párnáért nyúlt, és magához húzva, erősen magához szorította. Tudta, hogy mibe megy bele. A férfi megmondta neki. Eleget látott már a klubéletből. A nők versengtek a figyelméért. Ő is csak egy lett közülük. A férfi ezt is megmondta neki. Nem mintha nem tette volna. Azt mondta, hogy ne nyafogjon és ne sírjon. Anya akarta ezt.

Hanyatt fordult, a karjait maga köré fonta, és a plafont bámulta. Akarta ezt. Szóval, újra megtenné ezt az egészet? A pokolba is, igen. Ennyire jó volt. Egyetlen tökéletes éjszakát akart, vad, primitív, állatias szexet, és meg is kapta, sípokkal, csengőkkel és milliónyi dübörgő orgazmussal. Nem mintha a férfi nem lett volna nagylelkű. Anya nagylány volt, és nem volt hajlandó sírni a férfi hirtelen távozása miatt.

Reaper nem egy kedves ember volt. Ezt ő is tudta. Nem egy szív és virág pasas. Ezt világossá tette. Anya azt mondta, hogy megérti. El kellett fogadnia, hogy ez egy egyszeri alkalom volt. Nem számított, milyen jó volt a szex, valószínűleg a férfi számára minden egyes alkalommal ilyen volt. Neki... A párnát a fejére húzta. Számára ez volt élete legjobb szexe. Annyira megérte. Semmi beszéd, semmi parancsolgatás a viselkedésével. Összejött. Dögös. Forró, forró szex, kötöttségek nélkül. A pokolba is, nem fog nyafogni.

Nem volt biztos benne, hogy képes lesz valaha is újra járni. Minden lépés a férfira emlékeztette volna. Úgy érezte, mintha a neve mélyen beleégett volna. Elakadt a lélegzet a torkában. Vajon használt óvszert? Biztosan használt gumit.

Ó... Egek! – Mondd, hogy használt óvszert! – suttogta az univerzumnak, próbálva visszaemlékezni, hallotta-e, hogy a férfi feltépi egynek a csomagolását. A vére lüktetett a fülében, olyan hangosan üvöltött, hogy nem is nagyon hallott semmit.

Nem. Érezte a férfit. Minden egyes vastag centiméterét, ahogy feszíti őt. Forró. Perzselően forró. Égette őt. Nyersen dörzsölte. Felnyögött, és a párnát a falhoz vágta. Abból, ahogy a férfi magja szivárgott belőle, és beborította a combját, tudta, hogy milyen felelőtlen volt.

– A francba! – kiáltotta, és megfordult, arcát a lepedőbe temetve. Nem lehetett szabadulni ettől a szégyentől. Túlságosan őrült volt, túlságosan szűkölködő. Túl kétségbeesetten vágyott a férfi farkára ahhoz, hogy a védelemre gondoljon. Hogy a mértékletességre gondoljon. Úgy viselkedett, mint a klubban lógó nők, akik arra vágytak, hogy kihasználják őket.

Reaper csak egy melltartóban és farmerban vitte őt végig a közös helyiségen. Mondott valamit valakinek, ami azt jelentette, hogy látták őt. Ez azt jelentette, hogy amikor holnap este megjelenik a munkában, mindenki úgy fogja érezni, hogy ő egy tisztességes célpont? Korábban tiltott volt, és a klubban senki sem csapott le rá. Nem volt ő annyira szemérmes. Olyan szállásokon élt, ahol nagyon korlátozott volt a magánélet, de nem akarta, hogy bárki azt higgye, hogy a klub bármelyik tagjának elérhető lesz.

Felült, felnyögve, amikor a teste tiltakozott. Mi van, ha a férfi visszament a grillezésre, és mindenki róla beszél ebben a percben? Nem hibáztathatta őket, ha így tettek, de nem akart ittmaradni, és megvárni, hogy valamelyikük besétáljon, elvárva, hogy szexeljen vele.

Anya a melltartójáért nyúlt, és látta, hogy az két darabra szakadt, a foszlányok az ágy felső része mellett hevertek. Sóhajtva nézett körül a felsője után. A férfi ledobta róla. Hová? Nem emlékezett rá. Újra felnyögött, és a kezébe temette az arcát.

– Nagylány vagy már, Anya! Pontosan tudtad, hogy mibe keveredsz, mielőtt még rád zúdította volna, úgyhogy ne nyafogj! Semmi megbánás! Azt akarod, hogy ennek az időnek minden perce beleégjen az emlékezetedbe. – Ez örökre mélyen beleégett. Valószínűleg spontán orgazmusa lesz, ha csak rágondol majd. – Oké, gondolkozz! – suttogta hangosan, mert muszáj volt munkára bírnia az agyát, amikor a teste még mindig szét volt olvadva. Reaper a kezében tartotta a flanelingjét, és a lány ki is szúrta összegyűrve a sarokban. Nagyon lassan kimászott az ágyból.

Meg fogja őrizni ezt az emléket, nem azért, mert Reaper miatt különlegesnek érezte magát, épp ellenkezőleg, hanem mert tudta, hogy soha többé nem lesz része ilyen szexben. Soha többé. Magára húzta a férfi ingét. Elég hosszú volt ahhoz, hogy elfedje, és nem akarta felvenni a farmert, amíg meg nem mosakszik. Lemossa magáról a férfit. Magából is. Egy pillanatig csak állt ott, összepréselve a combjait. Összeszorítva a belső izmait, mintha meg tudná tartani a férfit.

– Mit képzelsz? – Ez veszélyes volt. Az nyafogáshoz vezetne, pedig ígéretet tett. Komolyan gondolta az ígéretét. Lehet, hogy ő más okokból akart csak egy éjszakát, mint Reaper, de mindketten ugyanazt akarták.

Megmosakodott, megmosta a fogát, és felvette a farmerját, a cipőjét és a férfi ingét. El kell mennie a kocsijához, pénzt szereznie, és valahol vennie egy rendes melltartót. Volt néhány tiszta, összehajtogatott és egymásra pakolt pólója, valamint egy másik farmer a hátsó ülésen, közvetlenül a két vázlatfüzet mellett, amelyeken Reaper százféleképpen megrajzolt képe volt. Szex- és kettejük szagával hagyta el az ágyat. Reaper és Anya. Majd a klub foglalkozik a lepedővel; akárhogy is csinálták az ilyesmit, sokkal több tapasztalatuk volt, mint neki.

Végigsétált a közös helyiségen, és szerencsére az üres volt. Meglátta a felsőjét a pulton, ahol valaki felvette a padlóról, és úgy helyezte el, hogy mindenki láthassa. Ott hagyta. Úgyis mindenki tudta. Ha ők tudtak lazán beszélni a szexről és bármi másról, amit csináltak, akkor ő is képes volt rá.

Anya kisétált a ragyogó napfénybe, és egy kicsit pislogott. A két jelölt, akik korábban a közös helyiségben voltak, kiegyenesedtek, amikor kijött, de ő csak egy halvány mosolyt villantott rájuk, és továbbment. Remélhetőleg, amikor legközelebb látja valamelyiküket, már a pult mögött fog dolgozni. Ott biztonságban volt. A pult mögött tudta, hogyan kell bárkivel bánni.

Gyorsan lépkedett a garázs felé. Még korán volt. Összeszedheti a pénzét, remélhetőleg a kocsit is, és eljuthat a Tojásátvevő Állomásra. Szerencsére szabad volt az estéje. Részben ezért is engedte meg magának, hogy először megcsókolja Reapert. Azt hitte, egész éjjel lesz idejük a férfi féle dicsőséges szexre. Nos, rendben, ha szigorúan őszinte volt magához, be kellett ismernie, hogy amint a férfi a szájára tapasztotta a száját, nem gondolt másra, csak arra, hogy eljusson egy hálószobába. Nos, és arra, hogy belebújjon Reaper farmerjába. Gyorsan. Bárhol is voltak. Egyáltalán nem gondolkodott. Csak érzett, és ez az érzés lehengerlő volt.

El kell mennie egy klinikára. Gyorsan. Mi a fene ütött belé, hogy a világ leghülyébb nője volt, és védekezés nélkül szexelt egy motorossal? A férfi nyilvánvalóan nagyon tapasztalt volt. Óvatosságból nem lehetett ilyen tapasztalatot szerezni. Amikor menekülni kényszerült, mindent hátrahagyott, még a fogamzásgátló tablettáit is. Soha nem szexelt védekezés nélkül. Soha. Fogamzásgátló tabletták és óvszer, hogy duplán biztonságban legyen, valamint védelem a nemi betegségek ellen is.

Beletúrt a hajába, benyúlt a farmerja zsebébe, és kivett egy hajgumit. Reaper abban a pillanatban szabaddá tette a haját, amint leszálltak a motorról, és levette a sisakot. A férfinak tetszett a haja. Úgy tűnt, a teste is tetszett neki – egészen addig, amíg nem végzett vele. Elhessegette ezeket a gondolatokat. Ő sem akart a férfinál jobban kapcsolatot, és nem akarta hibáztatni őt valamiért, amiben úgyszólván kölcsönösen megegyeztek.

A garázsra ki volt írva, hogy „Mindjárt jövök”. Ez volt a másik dolog, amit megtanult a klubról. Akkor jöttek, amikor akartak, és nem kértek bocsánatot. A társadalom szabályaitól mentesen élték az életüket, mégis úgy tűnt, elég sok saját szabályuk volt. A kocsija bent állt, és szerencsétlenül nézett ki. Benyúlt a kerékagy alá, és kihúzta a pótkulcsot, amit oda rejtett. Nem. A kocsi nem indult. Sóhajtva vett magához elég pénzt ételre és vízre, és remélhetőleg egy használt hálózsákra. Tudta, hogy Fort Braggben van néhány használtruha bolt.

Csak néhány percig tartott, amíg felgyalogolt az 1-es főútra, aztán a hüvelykujját kinyújtva megállt. Szerencséje volt. Igazán szerencséje. Egy hatalmas fekete teherautó állt meg, és Anya felismerte a sofőrt. Leslee az egyik helyi fogadóban dolgozott fürdőigazgatóként. A Tojásátvevő Állomáson találkoztak, amikor Leslee a kutyáit sétáltatta. A nő már többször járt ott, és nagyon barátságos volt, bár többször figyelmeztette Anyát, hogy nem biztonságos.

Anya nem ismerte jól, de Leslee volt az egyetlen ember, akit félig-meddig a barátjának nevezhetett. Átjött hozzá beszélgetni, miközben Anya egyedül ült egy piknikasztalnál és vizet ivott. Leslee azonnal megkérdezte, hogy szüksége van-e valamire, és felajánlotta, hogy összeszedi a dolgait a városban, amikor megtudta, hogy Anya ott szállt meg. A lány rámosolygott a nőre, hálát adva, hogy a fuvarosa olyasvalaki, akit ismer.

– Hé, drágám, hol van a kocsid? – üdvözölte Leslee, miközben a hatalmas teherautót visszakormányozta az autópályára. – Meglepődtem, hogy láttalak.

– Öreg, és eléggé nyűgösködik velem – ismerte el Anya. – Be kellett vontatni a garázsba, hogy remélhetőleg nagyon kevés munkával megjavítsák.

Leslee Anya arcát tanulmányozta. – Jól vagy?

Anya válaszra nyitotta a száját, majd be is csukta, és elgondolkodott a kérdésen. Vajon jól volt? Nem tudta. Volt egy kis megtakarított pénze, elég ahhoz, hogy eljusson egy másik kisvárosba. Ha nem megy el, és továbbra is a bárban dolgozik, feltéve, hogy Reaper nem rúgatja ki, most, hogy megkapta, amit akart – amit kölcsönösen akartak –, emlékeztette magát, akkor lesz elég egy szobára vagy egy garzonra, ha talál albérletet.

– Igen – döntött. Jól volt. Azért állt meg a lábán, mert időt szakított a tervezésre. – Az autóm fontos, ezért nehéz megvárni, hogy kiderüljön, megjavítható-e. Szükségem van néhány dologra, például egy melltartóra. – Igyekezett nem elpirulni. – És egy hálózsákra. Hideg lesz anélkül.

– A kocsid nélkül fogsz táborozni? – pillantott Leslee oldalról rá. – Anya, te egy nő vagy, egyedül. Én a férjemmel és négy kutyával megyek oda, ebből kettő hatalmas masztiff. Szerencséd volt, hogy nem futottál bele semmilyen drogügyletbe, ami éppen ott zajlik, vagy olyan valakibe, aki nagyon elvesztette az eszét.

Leslee nem mondott neki semmi olyat, amit Anya ne tudott volna már. Igyekezett a lehető legjobban elrejtőzni, diszkréten használta a mellékhelyiséget, és hideg ételt evett, hogy ne hívja fel magára a figyelmet.

– Nincs elég megtakarított pénzem ahhoz, hogy valahol lakást vagy szobát vegyek ki. De közel járok hozzá. – Minden fizetését félretette, így volt „induló” pénze. Lakást bérelni a papírmunka miatt nem lehetett. Egy szoba valakinél, az talán működhetne, de biztosra kellett mennie, hogy van elég pénze ahhoz, hogy egy pillanat alatt el tudjon menni.

– Komolyan, nem szeretem, hogy egyedül vagy ott. Kicsi a házam, de aludhatnál a kanapén, vagy kialakíthatnánk neked egy helyet a verandán, ami privátabb lenne.

Anya szíve összeszorult. Kevesen tettek volna ilyen ajánlatot, főleg, hogy amikor a kempingben beszélgettek, Leslee nevetett azon, milyen kicsi a háza. Megrázta a fejét. – Köszönöm, Leslee! De tényleg nem bánom, hogy a kempingben kell aludnom. Már nagyon régóta gondoskodom magamról. Csak némi ellátmányra van szükségem.

– Van egy kis időm – mondta Leslee. – Elviszlek a turkálóba, aztán ki az Állomáshoz.

 

* * *

 

Reaper elhátrált az ágytól, felrántotta a nadrágját, tekintete Anya testére tapadt. Mi a fasz történt az imént? Minden, ami volt, minden, amiben hitt, egy másodperc alatt eltűnt. A nő tette ezt vele. Nem tudott gondolkodni. Képtelen volt lélegezni. Csak bámulni tudta a nőt, az elméje olyan kaotikus volt, hogy azt sem tudta, ki a fene ő. Átrántotta a bőrt az övcsatján, kétségbeesetten meg akarva érinteni a nőt, a teste megtagadta a parancsot, hogy eltávolodjon, hogy engedelmeskedjen neki. Ez visszarántotta a valóságba. Nem volt ura a helyzetnek. Egyáltalán. Bármi történhetett volna vele. Bármi. Mi a fasz baj volt vele?

Folytatta a hátrálást, furcsán morajlott a fülében. Nem kapott levegőt. A látása elmosódott. Mi történt vele? Soha nem vesztette el az irányítást. Soha! Egy olyan ember, mint ő, nem engedhette meg magának. A teste magától reagált. Teljesen magától. Nem mondta a farkának, hogy mit tegyen. Nem tervezte meg a csábítást lépésről lépésre a nőről tudott ismeretei alapján. Ez mind természetes volt. Minden valódi volt. Mi a fasz van?

Sarkon fordult, és kiment a szobából, a szíve kontrollálatlanul kalapált. A mellkasában hatalmas volt a nyomás, nyomta, keményen összeszorította a szívét. Kezét az állához emelte, és megdörzsölte, miközben belépett a közös terembe. Mindkét jelölt felé fordult. A szeme sarkából megpillantotta Anya felsőjét a padlón. Lehajolt, és felvette, apró simogatással végigcsúsztatta az anyagot az ujjain, és azt kívánta, bárcsak újra a szobában lenne, és átölelné a lányt.

– Figyeljetek rá, de álljatok el az útjából! Ne hagyjátok, hogy meglásson benneteket! Ha bármi történik vele, mindketten halottak vagytok! – Összehajtotta a felsőt, a pultra tette, és kisétált.

Komolyan gondolta. Ők is tudták. Legalább megvédte a lányt. A jelöltek tudták, hogy vele nem lehet baszakodni. Egyikük sem volt semmirekellő, mindketten valamelyik oroszországi iskolába jártak. Úgy vélte, hogy azok az iskolák punciknak valók. Azt a fején állva is meg tudta volna csinálni. Mégis, mindketten halálosak voltak, és ez azt jelentette, hogy amíg ő összeszedi magát, a nő biztonságban lesz.

Nem védekezett. Még csak nem is gondolt arra, hogy a magáévá tegye a nőt. Nem számított rá, hogy addig fog égni, amíg már nem tud gondolkodni, amíg a teste a nőé lesz, nem a sajátja. Mi lett volna, ha megölte volna Anyát? Basssza meg! Bassza meg! Bassza meg! Megölhette volna. Nem adott a nőnek fegyvert vagy kést. Nem figyelmeztette Czart vagy Savage-et. Csak úgy a magáévá tette, mint egy őrült bika, az elméje vörös ködbe borult, annyira, hogy csak érezni tudott.

Fogalma sem volt, hány nővel volt már dolga, de még egyszer sem történt vele ilyen. Soha! Felült a motorjára, és nekivágott az útnak. Gyorsan. Szüksége volt a szélre az arcában és az ördögre a hátában. Megölhette volna a nőt, mert olyan átkozottul önző volt, hogy nem gondolt a következményekre. Eszébe sem jutott, hogy ennyire elszabadul a pokol. Hogy a testének saját akarata lesz. Anya annyira dögös volt. Perzselő, olyan feszes, selymes burokkal vette körül, ami annyira élvezetes volt, hogy már-már a fájdalom határát súrolta. Nem akarta, hogy vége legyen. Minden vonzotta Anyában.

A nevetése. A mosolya. Az az arc. Azok a szemek. A mellei, olyan tökéletesek, és még nem volt ideje felfedezni, mit tudna velük kezdeni. Ahogy csókolt. Mint a tűz. Mint az övé. A lány még csak nem is tiltakozott, amikor ő durvább volt, mint a pokol, úgy tette a magáévá, mint egy állat, egy vadállat, aki megőrült. Kurva jó érzés volt. Tökéletes.

Annyira kibaszottul gyönyörű volt. Imádta, ahogy kinézett térdelve, könyökét az ágynak támasztva, fejét a lepedőhöz szorítva, mindenütt az a hosszú, gyönyörű haj. A mellei tökéletesek voltak és... Kikapcsolta ezt a gondolkodásmódot. Ez csak katasztrófához vezethetett.

Arcát a szélbe emelte, hagyva, hogy átfújjon rajta, próbálva abbahagyni a remegést, próbálva átlátni a csillogó nedvességen. Anya. Átadta magát neki, pontosan azt tette, amire ő utasította. Ez volt a kulcs. Pontosan azt kellett tennie, amit a férfi mondott, hogy biztonságban legyen.

– Bassza meg! – kiáltotta, gyűlölve magát. Gyűlölte azt, ami volt. Csak át kellene hajtania a szirten, és végezni az egésszel. Ha megtenné, a lány biztonságban lenne. Biztonságban lenne, és szabadon lehetne valaki jóval. Valaki tisztességessel.

Előre nézett. A kanyar hosszú volt, és a másik oldalon a hatalmas kékség terült el. Úgy csillogott a napfényben, mint az üveg. Itt volt az idő. Mindig is tudta, hogy meg kell tennie. Savage miatt maradt életben. Czar miatt. Czar most jó helyen tartotta őket. A klubnak már nem volt olyan nagy szüksége rá. A testvéreinek. És Anyának. Őt meg kellett menteni, mert nem lehetne megvédeni, ha ő él. Ezt attól a pillanattól kezdve tudta, hogy meglátta.

Éppen amikor befordult abba az édes, hosszú ívbe, amit ki akart egyenesíteni, két Harley jött fel mindkét oldalán. Ice. Storm. Mellette haladtak, alakzatban, ahogy gyakran tették, bedőlve a kanyarba, meglovagolva a szelet. Nem szóltak semmit. Nem is néztek rá. Csak az úton tartották a motorját. Ma nem lesz repülés. Nem szárnyal az óceán fölött. Nem fog eltűnni a kékségben.

Ő vezette az utat. Tudta, hová kell mennie. Marc Centerfield vezette a földalatti harcokat. Áthelyezték egyik helyről a másikra a helyszíneket, de miután Savage és Reaper ringbe szállt – és nyert –, Centerfield azt akarta, hogy versenyezzenek, és megírta a helyszíneket. Egyenesen a legközelebbihez ment, amelyik éppen San Francisco külvárosában volt.

A hosszú útnak ki kellett volna tisztítania a fejét, de nem így történt. Semmi sem. Annyira elbaszta, hogy fel sem tudta fogni, mi történt. Még óvszert sem használt. Ilyen még egyszer sem történt. Annyira elvesztette az önuralmát, hogy még ebben sem védte meg a nőt.

Nem volt nehéz azonnal meccset szerezni, és hajlandó volt egyik küzdelemből a másikba menni, amíg le nem győzik. Ice és Storm meg sem próbálta megállítani. Fogták a színeit, és vigyáztak rá, amikor a ringbe lépett.

Az öklök húsba csapódásának édes fájdalma átjárta, kitisztította az elméjét, így csak egy dolog maradt számára. A túlélés. A testvérei újra és újra lerángatták őt minden egyes elesett harcosról. Nem hallotta a kiabálást, az üvöltést. Nem hallott semmit. Nem érezte már az őt megütő öklöket sem. Nem érezte a testét átjáró fájdalmat. Nem reagált. Irányította a dolgokat. Ahogy mindent irányított. Ahogy tanították neki.

Ice lerántotta az ötödik férfiról, és Storm felé lökte.

– Elhúzunk innen – közölte Centerfielddel. – Add Stormnak a nyereményt!

– Nem végeztem! – tiltakozott Reaper.

– Kibaszottul fogd be! – csattant fel Ice. – Végeztél! – Ellökte Reapert a ringtől a csarnok felé.

Reaper ment, mert Ice a testvére volt, és ritkán használt ilyen hangsúlyt. Nem válaszolt Centerfieldnek, amikor a fickó rákérdezett, hogy mikor jön vissza. Csak hagyta, hogy Ice megtisztítsa. A teste már sokkal több büntetést elviselt, mint amennyit ezek a bunyósok valaha is tudtak volna okozni neki. Könnyű volt feltörölni velük a padlót. A nehéz része az volt, hogy ne ölje meg őket, visszafogja az ütéseket, hogy ne törje össze az agyukat, hogy megbüntesse őket, amiért nem törték össze az agyát úgy, ahogy arra szüksége volt.

– Pokolian nézel ki! Írtam egy sms-t Czarnak. Mondtam neki, hogy három óra múlva találkozunk nála. Hogy tüntessék el, vagy dugják ágyba a gyerekeket.

Ice visszatért a főnökösködéséhez. Reaper csak bólintott, mert mit is mondhatott volna? Igen, azt akarta, hogy az ellenfelei a földbe döngöljék? Hogy elvegyék tőle azt, ami volt, hogy megöljék, hogy megöljék őt, hogy Anya biztonságban legyen? Minden visszavezetett hozzá.

Újabb három óra kemény motorozás sem segített semmit, hogy megállítsa az elméjében uralkodó káoszt. Az egyik percben még elhatározta, hogy soha többé nem látja a lányt, hogy elküldi, hogy biztonságban tartsa, aztán a gondolat, hogy soha nem hallja a nevetését, soha nem látja felragyogni az arcát, soha nem érintheti meg, soha nem kapja meg azt, ami életében először megadatott neki, túl sok volt neki. Az a robbanás. Az az öröm, amiről nem is tudta, hogy létezik. Az abszolút valóság, hogy a teste hozta a döntést. Hogy Anya lett a választása.

Czar az udvaron állt, és várt. Az egyik ritka cigarettáját szívta. Ez már önmagában elárulta Reapernek, hogy nem örült annak, hogy ő elment Centerfieldbe, és ismét részt vett a harcokban. Reaper odament hozzá. Csak állt ott, nem tudta, mit mondjon. Ice és Storm elhátráltak, hogy némi egyedüllétet biztosítsanak neki, de Savage ott volt, szemügyre vette, felmérte a sérüléseket, akárcsak Czar. Volt egy monoklija. Az állkapcsa pokolian fájt, és biztosan feldagadt. Nem sok olyan hely volt a testén, ami ne maradt volna érintetlenül. Az ujjperceit jegelték, mielőtt eljöttek, de még mindig szörnyű állapotban voltak.

– Szükségem van rád, hogy megbizonyosodj róla, hogy Anya rendben van – mondta Reaper Savage-nek. – Két jelöltet állítottam rá. Neked kell ellenőrizned, hogy jól van-e.

Savage bólintott, tétovázott, majd megérintette a vállát, mielőtt elsétált, otthagyva őt Czarral. Czar ott volt azóta, hogy Reaper az a négyéves, rettegő kisgyerek volt, akit megvertek, éheztettek, beteg, perverz deviánsok kihasználtak, és a sötétbe dobtak. Czar volt az, aki segített neki. Hogy reményt adjon neki az őrületben. Hogy biztos legyen benne, hogy maradt még benne egy kis emberség.

– Mondd el!

Reaper azt kívánta, bárcsak újra megüthetne valamit. Összetörni. A testét a sziklákra zúzni, ahogy a hullámok tették. – Annyira elvesztettem az irányítást. Az agyam egyszerűen kikapcsolt. Teljesen. Nem gondoltam arra, hogy megvédjem őt. Semmilyen módon, Czar. Tudtam, ahogy néztem őt abban a bárban, tudtam, hogy képes lenne kifordítani magamból, de nem gondoltam, hogy ez valaha is megtörténhet.

Egy látomás emelkedett a nőről. Anya térdelve, könyökét az ágyra támasztva, fejét a lepedőhöz szorítva, mindenhol az a hosszú, gyönyörű haj. A mellei, két tökéletes domb, két puha csábító iker, amelyek minden egyes lökésnél megremegtek, ahogy beléje hatolt. Annyira kibaszottul gyönyörű.

– Mi történt?

Reaper eltávolodott tőle. Lépkedett. A gondolatai megint visszatértek oda. – Ha a közelemben van, Czar, nem fogom tudni megállítani magam. Azt hittem, teljes a fegyelmem. De nem volt. Nulla. Istenem! Bántani tudtam volna őt. Megölhettem volna. Most akár elvágott torokkal is feküdhetne azon az ágyon!

Számolta a szívdobbanásait, várva Czar elítélő szavaira. Várta, hogy a testvére azt mondja neki, hogy pszichopata, és eljött az ideje, hogy golyót eresszen a fejébe. Amikor Czar nem szólt semmit, amikor nem jött a várható elítélés, Reaper megfordult, és ránézett.

– Az isten szerelmére, Czar! Te is tudod, hogy mit tettem! Tudod, hogy megöltem Helenát! Elvágtam a kibaszott torkát, miközben rajtam volt a szája! – Körülnézett, hátha talál valamit, amire rácsaphat. Amikor nem volt semmi, leguggolt a földre, és olyan mélyre ütötte az öklét, amilyen mélyre csak tudta.

– Helena egy beteg, perverz nő volt, aki élvezte, hogy gyerekeket kínoz.

– Kurvára nem ez a lényeg, és ezt te is tudod! – Reaper egészen a fűre süllyedt, és fájó fejét a kezébe ejtette. – Én nem szexelek! Soha! Megmondom a testemnek, mit tegyen, és az megteszi. Mindent én irányítok. Senkinek sem biztonságos, ha elvesztem az irányítást. Még ma este, azokban a harcokban is hagytam, hogy Ice és Storm lehúzzon azokról a puncikról. Megölhettem volna őket, de én irányítottam, hogy milyen erősen üssem meg őket. Ura maradok a helyzetnek.

– Anya életben van.

Reaper bólintott. Abban a pillanatban, ahogy Ice és Storm csatlakozott hozzá az úton, megírhatták Czarnak az állapotát. Ő mindenről tudhatott.

– De ez nem nekem köszönhető! Megcsókoltam őt. Megcsókoltam, és valami bennem egyszerűen... – Megrázta a fejét, és az öklével a lábára csapott, próbálva összeszedni a gondolatait. Hogyan magyarázza el Czarnak azt, amit ő maga sem értett?

– Elvesztettem. Elvesztettem az eszemet. Olyan dolgokat éreztem, amiket még soha nem éreztem. Megnyitott bennem valamit, és én megőrültem érte. Meg kellett kapnom őt. Ott helyben, a házad falának döntve tettem volna a magamévá. Meg kellett kapnom. Nem tudtam irányítani a farkamat, mióta először hallottam a nevetését. Láttam azt a mosolyt. Láttam, ahogy takarót adott egy hajléktalannak, egy takarót, amire neki is szüksége volt. Ezután nem tudtam nem gondolni rá. Amikor rá gondoltam, a kibaszott farkam olyan kemény volt, mint egy kőszikla. Amikor láttam őt, ugyanez volt a helyzet. Éjjelente az ágyamon feküdtem, és rá gondolva vertem ki a farkam. Nem volt semmi megkönnyebbülés. A zuhany alatt ugyanezt csináltam. Nem segített. Állandóan így járkálok, bassza meg!

Czar leült vele szemben a fűbe.

– Ez nagyjából helyesen hangzik, Reaper. Ez történik, ha megtalálod a megfelelő nőt.

– Velem nem! Ez nem biztonságos. Már fel vagyok építve egy bizonyos módon. Gyilkossá formáltak. Küzdök ellene. Kontrollálom, de még mindig az vagyok, mindenek előtt.

– Mindannyian gyilkosok vagyunk. Azzá tettek minket, de eltávolodunk attól az élettől.

– Nem, te távolodsz el attól az élettől. Még mindig abban az életben vagyok, és ezt te is tudod! Mindig is abban az életben leszek. Ez az, amit kapna az ágyában! Egy kibaszott gyilkost. Már ha túlélné, ha legközelebb hozzáérnék. Meg kell védened őt! Vidd el innen, és vidd valami biztonságos helyre, ahol nem találom meg, mert esküszöm, keresni fogom! Függő vagyok, és előbb vagy utóbb utána kell mennem. Vagy ez, vagy nyomj egy fegyvert a fejemhez!

Annyi mindent el akart mondani Czarnak, olyan dolgokat, amiket egyszerűen nem tudott elviselni magáról, amiket szégyellt, és nem akarta, hogy az egyetlen ember a világon, akire felnézett, tudja. Túlságosan szégyellte magát. Soha nem tudott volna együtt élni azzal a tudattal, hogy Anya valahol a világban van. Megkeresné. Amíg ő életben volt, soha nem lehetett biztonságban.

– Lassíts, Reaper! Kezdesz elébe menni a dolgoknak. Anya biztonságban van. Életben van. A fiúk vigyáznak rá, amíg te összeszeded magad. Szexeltél vele. – Czar ezt kijelentette. – És még mindig életben van.

Szex? Reaper nem volt biztos benne, hogy így nevezné. Szexelt a célpontokkal. A megjelölt személyekkel. Tanulmányozta őket, „véletlenül” találkozott velük, elcsábította és megölte őket. Sorbacov és a kormánya ügynöke volt. Néha a nők olyan gyilkosok voltak, akiket nem tudtak volna elintézni normális eszközökkel. Néha olyan nők voltak, akik magas rangú tudósokat vagy kormánytisztviselőket céloztak meg. Mindig jó ok volt rá, hogy célkeresztbe kerüljenek, de semmiképp sem indokolták azt a módot, ahogyan Sorbacov ragaszkodott a gyilkosságok végrehajtásához. Az csak a saját örömére történt. Azért, mert szerette nézni. Ez izgatta fel. Egy hátborzongató, beteg ember volt. Czar tudta, hogy Reaper kénytelen volt minden nőnek utána menni, akit Sorbacov holtan akart látni, de azt nem tudta, mennyire beteges gyilkosságok voltak.

Amit Reaper Anyának adott, az ő maga volt. Semmi köze a kiképzéshez. Semmi köze egy olyan romlott emberhez, mint Sorbacov. Ez mind Reaper és Anya dolga volt. Szóval nem szex volt az, amit vele csinált. Csak azt nem tudta, minek nevezze.

– Természetes, hogy az ember akarja azt a nőt, akibe beleszeret, Reaper. A pokolba is, még mindig nem tudok úgy gondolni Blythe-ra, hogy ne kívánnám őt! Négy gyerek van a házban, és én mégis a sarkok mögé, a fürdőszobákba és a szekrényekbe húzom. Kiosonunk a tetőre. Nem tudok megállni, és nem is akarok! Ennek így kell lennie. Amit velünk tettek, amire tanítottak, az nem természetes. Akarni a nődet, Reaper, az egy jó dolog.

Reaper csak a fejét rázta, kétségbeesés markolta a szívét. Fájt a mellkasa. A gyomra olyan csomókba szorult, hogy nem volt biztos benne, hogy akkor is fel tudna állni, ha a lábai megtartanák. Nem mondhatta el a teljes igazságot Czarnak anélkül, hogy el ne veszítené a tiszteletét.

– Hát nem volt jó?

Reaper feje megrándult. – Jó? Bassza meg, Czar! Soha életemben nem éreztem még ilyet! Soha! Ezért nincs biztonságban. Megtalálnám azt a nőt, bárhol is rejtőzne, ezért kell megvédened! A klubnak meg kell védenie őt. Ezt kérem!

– Egyszer is megfordult a fejedben, hogy megölöd őt? Egyszer is? Előtte, közben vagy utána?

– Figyelsz te egyáltalán rám? – sziszegte Reaper, legszívesebben egyenesen pofán vágta volna a testvérét, miközben tudta, hogy valójában saját magát akarja megütni. – Nem gondoltam! Nem gondoltam semmire! Sem a gyilkolásra, sem a védelemre. Még csak egy kibaszott gumit sem használtam! Csak annyit tudtam tenni, hogy belé hatoljak. Ott akarva élni. Nem gondolkodtam, testvér! Semmiről. Soha életemben nem éreztem még ilyet.

– Te vagy az, aki nem figyel rám, Reaper. Annyira biztos vagy benne, hogy valami szörnyűség fog történni, hogy még csak meg sem akarod nézni, mi történt. Természetesen szexeltél egy általad választott nővel. Nem gondoltál arra, hogy megöld. Nem volt semmilyen színlelt csábítás. Ti ketten lángra lobbantottátok a helyet. Nem vetted elő a kést és vágtad el a torkát. Nem tartottál fegyvert a fejéhez. Nem fojtottad meg. Egy vad kalandot éltetek át, és mindketten túléltétek.

Reaper mély levegőt vett. A levegő sós volt. Már kezdte érezni a zúzódásokat. A teste megmerevedett. Fájdalmai voltak, de ez jó fájdalom volt, olyan, amit jól ismert. A fülében lévő zúgás kezdett annyira lecsillapodni, hogy képes volt meghallani Czart. Az is segített, hogy már kisgyerekkora óta hallgatta a férfit.

Czar nyíltan beszélt. Nem szépítette a dolgokat. Ha úgy gondolta volna, hogy Reaper veszélyt jelent másokra, valószínűleg ő maga húzta volna meg a ravaszt. Persze Czar nem ismerte a teljes történetet, és Reaper nem tudta rávenni magát, hogy elmondja neki. Együtt élték át a szégyent, de néhány dolog túl szörnyű volt ahhoz, hogy megosszák, még Czarral is.

Széttárta az ujjait, és az ujjbegyei tiltakoztak. A fájdalom lehorgonyozta. El tudta viselni a fájdalmat. Ki tudta használni. Ezt megértette. Az olyan tűz, amit Anyával osztott meg, vad és irányíthatatlan, az valami félelmetes és új volt. Azt hitte, érti a szexet. Szakértője volt. Mindannyian azok voltak. A szex minden ismert fajtáját megtanították nekik, kényszerítve őket, hogy megtanulják, hogy jók legyenek, kényszerítve őket, hogy fegyelmezetten ellenálljanak, ha kell. Soha nem tanították meg nekik, milyen lenne, ha a testük természetes módon reagálna.

– És most mi lesz?

– Most fedezd fel a kapcsolatot vele, Reaper. Találd ki. Nekem is ezt kellett tennem. Ezt kell majd minden testvérnek megtennie, amikor eljön az idő.

Kapcsolat? Mi a fenéről beszélt Czar? Reaper nem gondolt azon túl, hogy újra a nőbe hatoljon anélkül, hogy bántaná. Nem kapcsolatról van szó. Mit jelentett ez egyáltalán? Nem, a szex volt az, ahol tartott, ez volt minden, amit tehetett. Annyira sérült volt, hogy nem lehetett helyrehozni, és egy nő nem maradt olyan férfi mellett, amilyen ő volt. Egy nő sem tudna, nemhogy egy olyan, mint Anya.

– Mi van, ha... – Nem tudta rávenni magát, hogy kimondja, hogy „megölöm”, mert ennek a gondolata annyira visszataszító volt, hogy nem merte hangosan kimondani. Képes volt rá. – Nem vagyok jó ember.

– Én sem, mégis itt van nekem Blythe, és ő egy jó asszony. Szerencsésnek tartom magam.

Blythe egy csoda volt, de Reaper nem akarta ezt hangosan kimondani. Eleget beszélt már a bűneiről.

– Mennem kell beáztatni magam, mielőtt túl merev leszek ahhoz, hogy egyáltalán képes legyek motorozni. Nem leszek hasznodra, amikor Code átadja az információt a Szellemekről.

– Akkor láss hozzá! Egy meleg nő vár rám. – Czar felállt, és kinyújtotta a kezét, hogy talpra segítse Reapert. – Csak óvatosan! Nézd meg, hová vezet!

Reaper bólintott. Nem ígért semmit. Gondolkodnia kellett.