13.-14. Fejezet

 

TIZENHÁROM

 

Fordította: Mandy

 

A ház, amit Reaper vett, nagyobb volt, mint emlékezett rá. Kinyitotta a zárat, és meglepődött, hogy meleg volt bent. Tudhatta volna, hogy Lana és Alena kisegítik őt. Hátralépett, hogy a lányt engedje először belépni az ajtón. A szíve eszeveszetten kalapált. Nem tudta, hogy a lány biztonságban van-e vele, de abban rohadtul biztos volt, hogy ő nem volt biztonságban. Új területen járt, és ez a nyugtalanság idegessé tette. Akarta, hogy a lány itt legyen. Akarta, hogy kedvelje ezt a helyet, habár ő is csak háromszor járta körbe. Először, mikor Czar noszogatta, hogy vegyen egy házat. Nem maga a ház miatt, hanem az elhelyezkedése és a menekülő utak miatt választotta ezt. Védhető helyen volt. Igazából alig vetett egy pillantást a házra. Most azt kívánta, bárcsak megnézte volna. Mi van, ha nem tetszik a lánynak? Képesnek kellett lennie rá, hogy adjon neki valamit, mert a nő nem igazán csinált vele jó üzletet.

– Ez a te házad? A tiéd?

– Aha. – Az övé volt. A klub pénzéből vette. Abból a pénzből, amit Code egy milliárdos görög hajómágnástól szipkázott el, aki a Swords klub elnöke volt és egy igazi seggfej, aki emberkereskedelemmel foglalkozott. Már halott volt, hála Czar kitartásának. Czar öt éven keresztül kockáztatta az életét és a házasságát, mire lehetősége lett leszedni ezt a férfit, és megtette. Együtt csinálták néhány Sea Haven-i nő és Jackson Deveau segítségével.

– Reaper! Ez a ház biztos milliókba került. A kilátás hihetetlen. Még soha nem voltam ilyen házban. – Csodálat volt Anya hangjában. Reaper követte őt, ahogy lassan szobáról szobára járt, a lányt nézte egész végig, nem a házat. Le se szarta a házat, de a nő nagyon is érdekelte. Ragyogott az arca. Lágyan. Gyönyörűen. Végighúzta ujjait a gránit pulton, megérintette a rozsdamentes acél hűtőt, majd a tűzhelyet. A konyhaszekrények tölgyfából készültek. A padló zabmintás volt, három különböző színben örvénylett, mint halvány foltok a csempén.

Anya egyenesen az óceánra néző ablak párkányához ment. – Ez a leghihetetlenebb dolog, amit láttam.

– A hálószoba fent van az emeleten – mondta Reaper zsémbesen.

A lány arra gondolt, milyen szép a ház. A férfi pedig, hogy fel akarja ültetni a konyhapultra, és habzsolni, míg könyörületért nem kiált.

Anya rápillantott a válla fölött. – Édes, miért maradtunk a klubházban, ha ilyened van?

Mert nem látott semmit abból, amit a ház nyújthatott neki, míg ő nem volt benne. Eddig üres volt, visszhangzottak a léptei, amikor járt benne, miután találkozott a bútorszállítóval, aki egy ágyat szállított ki neki, amit a lányok választottak, és a fotelt és konyhai kiegészítőket, amiket később ő adott még hozzá. Utálta a ház ürességét, úgy érezte, minden visszhang a saját ürességét veri vissza. Most viszont itt volt Anya, hogy beragyogjon minden szobát.

Anya bement a nagyszobába. A férfi nem igazán értette a nagy szoba kifejezést. Széles volt, magas mennyezettel, mindenhol csillogó fa és ragyogó padló. A szoba egyik teljes oldalát üvegből készítették, ami beengedte a napfényt, a tengert és a kilátást. A lány az ablaknál állt és némán bámult kifelé.

Reaper itt és most le akarta vetkőztetni őt, nekinyomni az üvegnek, és elérni, hogy a farkáért és a kegyelméért sikítson. Ez tenné a nagyszobát igazán naggyá. De nem mozdult. Nem érintette meg a lányt. Csak figyelte az egzotikus teremtményt, akinek a megszállottja volt.

– Nincsenek bútoraid – fordult felé Anya. Haja összekuszálódott az arcánál, kicsúszott a kócos lófarok szorításából. Az a selymes rakás túl vad volt ahhoz, hogy megszelídítse egy hajgumi.

Bele akarta mélyeszteni az ujjait abba a sok hajba, de még mindig nem mozdult. Nem tudta, hogy mire vár, de volt valami. A szíve még mindig hevesen kalapált, a füleiben mennydörgésként hallotta, ahogy zubog a vére. Minden lélegzetvételével őt akarta. Szemtől szembe akarta megdugni. Azt akarta, hogy a lány letérdeljen, szájába vegye a farkát és megérintse a bőrét. Leizzadt, szívverése még jobban felgyorsult, olyan versenyt futott, amit úgy érzett, elvesztett.

– Van egy ágy. Az emeleten.

– De még egy széked sincs, Reaper. Miért nincs?

– A konyhában vannak székek – mondta mogorván.

– Miért nem akartál itt élni? – makacskodott tovább Anya.

Mert ő nem volt itt. De kurvára nem fogja ezt elárulni neki. Már így is a kisujja köré csavarta, és ez felbaszta őt. Nem tudta, hogy kezelje.

– Alena és Lana rakták össze a konyhát. Edények, serpenyők, azt hiszem, evőeszközök és tányérok is vannak. Van kaja is a hűtőben. Azt magam vettem. – Nem tudta levenni a szemét a lányról, attól félt, ha pislant, eltűnik, és újra csak az üresség háza marad neki.

A klubtagok együtt éltek már azóta, hogy kisgyerekek voltak, legalábbis a többségük.

Egyedül lenni bonyolult volt. Egyedül lenni saját magával még rosszabb.

– Itt fogunk élni? – tette csípőre Anya a kezét.

Ezzel csak Reaper figyelmét irányította a domborulataira. Mert voltak neki. És Reaper imádta. Tudott pimasz is lenni, az ő nője. – Igen, itt fogunk élni. – Hacsak nem tetszik neki. Akkor oda költöznek, ahova a lány szeretne.

– Nincsenek bútorok, Reaper.

– Van egy ágyunk. Mire lehetne még szükségünk?

Anya nevetésben tört ki. Reaper imádta, amikor nevetett. Úgy öntötte el, mint a zene, a hangjegyek táncoltak az agyában, megnyugtatták, mikor az öklön kívül más nem tudta.

– Nem hiszem el, hogy ez a te saját házad, ez csodálatos. Gyönyörű. Segíthetek a jelzálog fizetésében. Ha veled élek, megoszthatjuk a költségeket.

A férfi összehúzta a szemét és gyilkos pillantást vetett rá.

– Ez faszság! Egy, nincs jelzálog. Teljesen az enyém a ház. Kettő, én gondoskodom a nőmről, nem pedig fordítva. Emiatt ne okozz nekem fejfájást, mert nem nyerhetsz.

A lány rábámult. – Az egy dolog, hogy állandóan macsóskodsz velem, mikor a testvéreiddel vagy a klubban, de amikor egyedül vagyunk…

– Ez vagyok én, Anya. Nem macsó. Én. – Képes lesz vajon Anya együtt élni vele? Azzal együtt, aki volt? Tudta, hogy a lány nem fog megalkudni. Megpróbálta már, de a fenébe is, nem tudta, hogy beszéljen vele. Hogy hogyan legyen az, amire a nőnek szüksége volt.

Anya csak állt ott egy örökkévalóságnak tűnő ideig. Reaper szíve már majdnem felrobbant, gyomra pedig olyan kis csomóba ugrott, hogy szinte csoda volt, hogy a hasa nem érte el a gerincét. Aztán végül egy lassú mosoly terült szét a lány arcán, a megkönnyebbülés óriási volt.

– Nézzük meg a hálószobát.

Reaper megrázta a fejét. – Nem hiszem, hogy eljutunk a hálószobáig.

– Nem?

Újra megrázta a fejét. – Nem. Nem most.

– Akkor mit fogunk tenni?

– Le fogsz vetkőzni nekem.

– Le fogok?

– Ha nem akarod, hogy letépjem azokat a ruhákat, akkor igen, le fogsz. – Lépett egyet a lány felé. – Nem bánom, ha nekem kell levenni őket, de nem leszek gyengéd! – Nem érezte magát gyengédnek. A mellkasában a nyomás már majdnem felemésztette. Nem tudta elmondani a lánynak, hogy mit jelentett neki. Nem tudott olyan szavakat kimondani. De meg tudta mutatni neki. Tudnia kellett, hogy a lány az övé. Hogy Anya megadja neki, bármire és bármikor is volt szüksége. És azt akarta, hogy ő is ugyanezt érezze. Hogy elvegye, bármi is volt, amire szüksége volt.

Anya halkan felnevetett, a hangja végigfutott Reaper gerincén, és körbefonta a farkát, mintha az ujjaival érintette volna meg. Kihámozta magát a kabátjából, óvatosan összehajtotta, és ledobta a vastag szőnyegre. Megfogta az inge szegélyét, lerántotta magáról és elhajította a szobában. Aztán a motoros csizmák voltak soron. Míg vetkőzött, le sem vette a tekintetét a lányról.

– Mozogj, asszony!

– Szeretlek nézni. Ez jobb, mint a kilátás, ez pedig nagy szó, mert baromi látványos itt a kilátás.

Reaper letolta a farmerját, és a lányt bámulta. Mire az felnevetett, megfordult és elszaladt. De Reaper elkapta, mielőtt a nő megtehetett volna két lépést. Elkapta a pólóját, keményen megrántotta, végigszakítva a nyakától a szegélyéig, majd eldobta a cafatokat. A melltartó következett. – Utálom ezt a szart! Ezentúl ne viselj melltartót! – Kezeit a lány mellére tette, tenyerébe vette, miközben testét szorosan a lány hátához préselte.

– Túl nagyok, hogy ne viseljek melltartót.

– Tökéletesek. Imádom, hogy olyan puha a bőröd! – Ujjai már a bimbókkal játszottak. Eddig a lehető leggyengédebb volt, de a belső állat, az a bestia vágyott rá, beteggé aggódta magát, hogy a lány nem tudja őt elfogadni, és most előbújt, és nem tudta félretolni. Csipkedte és húzogatta, tekergette és gyúrta őket. A lány felnyögött, ő pedig folytatta, húzva a bimbóit, használni akarva a száját. A nyelvét. A fogait. Muszáj volt, hogy megjelölje minden porcikáját.

Reaper keze lecsúszott a lány farmerjának derekára. Anya már kigombolta, neki csak le kellett húznia a testéről. A bugyija már nála volt, úgyhogy nem volt semmi közte és a lány csupasz bőre közt. Megfordította a nőt, egyik kezével a hajába markolt, és hátrahúzta a fejét, hogy hozzáférhessen a szájához. Elöntötte a tűz. Színtiszta kibaszott tűz.

Lehúzta a lányt a földre. Valami kemény felületet akart. Anya kezei a mellkasán kalandoztak, aztán a hátán, majd újra fel a nyakán. Az ujjainak érintése megőrjítette Reapert. Összevissza csókolta Anyát, térdével szétválasztva közben a combjait. A lány végigsimított a hátán és megmarkolta a fenekét. Reaper imádta ezt. Imádta, hogy olyan birtoklóan érintette meg őt.

A szája után a torkát csókolgatta, végig körbe a nyakát. Aztán beleharapott. Erősen. Itt is meg akarta jelölni. Azt akarta, hogy a lány tudja, komolyan gondolja. Anya felkiáltott, de a csípője mozgott. Reaper kezei a lány lábai közt mozogtak, tesztelve őt. Hogy megbizonyosodjon. Mindent akart, hogy még jobban beindítsa a nőt. Még a harapása és a követelése is folyékony tűzzel borította be az ujjait.

Anya kezei lecsúsztak a férfi csípőjén a farka felé. Reaper szíve zakatolt. Az idő megállt. Megrekedt. Elkapta a lány mindkét csuklóját és a feje fölé húzta. Kinyújtotta a testét, mintha kínpadon lenne. Odakötözve.

– Azt akarom, hogy Ink a csuklóidra tetoválja az ujjlenyomataimat! Mint egy karkötőt. Mutasd meg a kurva világnak, hogy kihez tartozol!

Anya megcsókolta a mellkasát, megcsiklandozta a bimbóját a nyelvével. – Meg tudná csinálni? – kérdezte lélegzetvisszafojtva.

– Igen, bébi, meg tudja. Holnap meg is kérdezem. – Reaper újra megcsókolta a lány nyakát, és folytatta tovább a mellek közötti kis völgyben.

– Rendben.

– Hagyd itt a karjaidat, ahova tettem! – Megszorította a melleit, végigfuttatta a nyelvét a bimbóján majd beszívta a szájába, nekitolta a szájpadlásának, mielőtt megrángatta volna a fogaival.

Anya még jobban megdöntötte a csípőjét. Vonaglott a férfi alatt. Egy lassú nyögés szakadt fel belőle. Reaper nem sajnálta az idejét, szájával bejárta a puha bőrt, megjelölve a lányt, fogaival harapdálta, csipkedte, majd a nyelvével csillapította a fájdalmat. Egyik kezét a lány lábai között tartotta, mérve a reakcióit erre a durvaságra. Ez volt az igazi Reaper, aki szerelmes a nőjébe. Azt akarta, hogy érezze őt Anya, hogy tudja, hozzá tartozik. Imádta a kibaszott földet, ahol járt. Ugyanazt akarta tenni a testéért is.

Nem kapkodott. Életében ez volt az első alkalom, hogy így élvezett egy nőt. Kezeit és száját használta, hogy birtokba vegye minden porcikáját. Hogy megtanulja, mit szeret és mit nem. Mitől indult be igazán. Mitől félt kicsit. Most szemtől szembe volt vele. Arccal az arca felé. Nem voltak gyilkos gondolatok a fejében. Csak gyönyör. Színtiszta gyönyör.

Nagyon sok időt töltött a melleivel, megtapasztalva, milyen érzékeny volt Anya, mennyire tetszett neki, mikor a bimbóit rángatta vagy csipkedte. Húzogatta. Szívogatta. Már beborították a férfi jelölései, mire áttért a mellkasára, hasára, néhány percet eltöltött az édes kis köldökével is, csiklandozta, miközben a nő ficánkolt és vergődött alatta.

Anya kétszer is végigsimított kezeivel a férfi hátán egész le a fenekéig. Reaper szerette érezni, ahogy a tenyerei végigsiklottak rajta, birtokolva őt. Szerette, ahogy a kezeivel a fenekét gyúrta, ujjai belemélyedtek, mikor a lány megfeszült teste az övéhez simult, ahogy csókolgatta vagy harapdálta a bőrét. Mindkét alkalommal, mikor a lány kezei lecsúsztak a csípőjéről a farkát keresve, megragadta a csuklóit és visszahelyezte a kifeszített pozícióba maga alatt.

– Lehet, hogy ezzel a módszereddel kinyírsz – lihegte Anya. – Reaper, magamban akarlak érezni!

– Még el sem kezdtük igazából. Te akartad, hogy szemtől szembe legyünk. Megkaptad, amit akartál. Hagyd abba a rinyálást, és hagyd, hadd szórakozzak! Gondoskodni fogok rólad.

– Rendben. Én meg csak fekszem itt, mint egy darab fa, vagy valami ilyesmi – morogta.

Reaper felemelte a fejét és a lány szemeibe nézett. Olyan zöldek voltak, hogy szinte ragyogtak. Szája fel volt duzzadva a csókjaitól. Az arca kipirult. Olyan gyönyörű volt, hogy a férfi szíve megint furcsán megdobbant, de ehhez már kezdett hozzászokni. Nem tehetett róla, de halványan a lányra mosolygott. Lassú mosoly volt, de ott volt. Érezte a zsigereiben. Kivirágzott és melegséggel töltötte el. Felfelé sugárzott, míg el nem érte a száját, és az alsó ajka felfelé kunkorodott. Boldogság. Alig ismerte fel ezt az érzést annak, ami volt. Csak annyit tudott, hogy a lány miatt érezte, és ez az érzés több volt, mint jó.

– Azt teszed, bébi. Csak feküdj, mint egy darab fa – válaszolt neki kihívással, és fejét a lány köldöke felé fordította. Aztán lejjebb. Csókolva haladt a dombja felé. Imádta a selymes kis fekete szőrszálakat, amik elrejtették, amit soha nem lehetett távol tartani tőle.

Vállait a lány combjai közé nyomta, széles terpeszben tartva így a lábait. Elfordította a fejét, és a térdétől felfelé végigcsókolta a lány combjának belső oldalát, egész a bejáratáig. Majd ugyanezt tette a bal lábán is. – Azt hittem, te csak feküdni fogsz itt – suttogta a csiklójába, szexre hívogatva. Ez az évődés sokkoló volt. Reaper sohasem játszott. Sohasem évődött. Nem is tudta, hogy lehet így is érezni szex közben.

– Én csak fekszem itt – hazudta Anya. – Nem mozdulok.

De a csípője úgy mozgott, hogy Reapernek erővel kellett lent tartania. Halkan felnevetett majd megharapta a lány combját a bejárata közelében. Meleg volt a lélegzete. Várt egy szívdobbanásnyi időt, kettőt. A lány már csöpögött a várakozástól. Lehet, hogy vennie kell egy kibaszott új szőnyeget, ha így folytatják. Újra elmosolyodott és rátapasztotta a száját, birtokba vette a lány édes kis punciját, azt a nagyon édes részét, amit kizárólag neki teremtettek.

Anya felkiáltott, és felnyomta magát a sarkaival, hogy testét a férfi szájába tolja. Reaper szívta a csiklóját, könyörtelenül használta a nyelvét, élvezve a folyékony aranyat, az afrodiziákumot, ami csak az övé volt. Nem sajnálta az idejét, élvezte a lány ízét. Élvezte a tényt, hogy szemtől szembe lehet a nővel, testével a sajátja alatt. Hogy a száját bármelyik testrészére tehette. Az övé volt és úgy tehette magáévá, ahogy csak akarta. Mindent akart. Minden kibaszott módot.

Az első orgazmus erősen kapta el Anyát. A férfi nevét kiabálta. A második még erősebb volt, és most zokogta a nevét. A harmadiknál épp csak kinyitotta a száját, fejét ide-oda csapkodta, haja kócos lett. Reaper megtörölte a száját a lány combjaiban, és feltérdelt a lábai közé.

– Nyisd ki a szemed! – rendelkezett, megmarkolva a farkát. Úgy érezte, mindjárt szétrobban. Golyói kemények voltak a magjától. Fájt a dereka. A feneke. Még a lábai is, mintha valami vulkán lenne mélyen benne, ami bármelyik pillanatban kitörhet.

A lány engedelmeskedett neki, felemelte azokat a hosszú szempilláit, így Reaper belenézhetett abba a temérdek zöldbe. Imádta, ahogy most nézett rá a lány. Azt akarta, hogy ez a kép örökre beleégjen az agyába. – Tartsd rajtam a szemed, bébi! – mondta neki. A férfi nagy volt, a lány meg szűk. Látni akarta az arcát, figyelni a szemeit, hogy tudja, vele így is lehet. Nem a legrosszabb formájában, de talán közel ahhoz. Már nem volt képes visszatartani.

– Figyellek – mondta halkan.

Belenyomult a lány szűk, nedves bejáratába, és hátra akarta hajtani a fejét és üvölteni. A nő arcát figyelve keményen nyomult, határozottan, de nem döfködve, csak egy határozott nyomással, hogy a szűk izmok utat engedjenek a behatolásnak. Semmi nem tarthatta vissza. Semmi nem volt ennyire forró. Ennyire tökéletes. Gyönyör és fájdalom csaptak össze egyetlen színtiszta elegyben.

A nő hüvelye erősen megragadta a férfit, szorította és lefejte. Reaper homlokát izzadsággyöngyök pettyezték, ahogy a lány perzselő forrósága szoros ökölként körbevette. Visszahúzódott, és figyelte, ahogy a lány szemei elkerekednek. Ekkor mélyen belécsapódott. Felemelte a nő csípőjét és megismételte a mozdulatot. A vágytól elsötétültek Anya szemei. Sziszegve fújta ki a levegőt. Mellei rázkódtak, felhívva Reaper figyelmét a birtoklás nyomaira. Lehet, hogy Inkkel mindenhova odatetováltatja az ujjlenyomatait.

Nem kapkodott, uralkodott magán, amíg bírt, erősebben dugta, mint eddig valaha, szüksége volt az érzésre, hogy mélyen belétemetkezhet. Szüksége volt azokra a lángokra, amik a testét nyalogatták, végig a gerincén, át a fenekén, letáncolva egész a combjaiig. A lány teste hozzásimult az övéhez, és zokogva élvezett, de ő nem lankadt, nem, mert a lány újra ficánkolni kezdett, testét dobálta, ami olyan gyönyörű volt, az izzadtságtól szinte ragyogott.

Megpróbált volna ugyan megállni, ha a lány megmozdítja kezeit, de az nem tette. Tekintete továbbra is a férfiébe fúródott, karjait pedig a feje fölött tartotta. Reaper növelte a sebességet, érezte, hogy már kezdődik, a tűz végigfutott az erein, és mindkettőjüket fenyegette a megsemmisülés. Anya tekintete elhomályosult. A szája kinyílt. De nem jött ki rajta hang. Aztán a teste még egyszer összefonódott a férfiéval, mint egy bilincs. Vulkán szakadt ki a testéből, olvadt mag lövellt a hüvelye falának, és keveredve az ottani forrósággal pokollá változott.

Reaper a lányra omlott, ráengedve teljes súlyát, arcát a nyakába temette, a farka még mindig keményen rángatózott. Kinyújtotta karjait a lányén, összefűzte az ujjaikat, a szíve kalapált, de már lassult, próbált lenyugodni egy olyan rohanásból, amit még eddig nem is ismert. Megcsinálta. Megdugta őt szemtől szembe. A lány biztonságban volt. A fenébe is, lehet, hogy még arra is képes lenne, hogy egy ágyban aludjon vele. Abban a pillanatban, ahogy ez eszébe jutott, le is kapcsolt. Talán a földön jobb lenne. Nyílt terek. Megcsókolta a lány szemhéját, ahogy felemelkedett róla, ráérősen megcsókolta, hagyta, hogy a lány megkóstolja magát a lélegzetén, a nyelvén.

Anya nem fordította el az arcát, visszacsókolt. A férfi két kezével megfogta az arcát és a szemébe nézett. – Olyan kurva szexi vagy. Tetszik, amiket teszek veled, ugye? – Az a forróság. A vihar. A dübörgés.

A lány bólintott. – Igen.

– Téged nekem teremtettek.

Anya rámosolygott. Egy angyal mosolyával. Nem értette, hogy lehet ez, mikor épp most döngette ki a szuszt is a lányból, de ott volt. – Szerintem pont fordítva van, Reaper. Szerintem téged teremtettek nekem.

A lány ujjai a férfi mellkasán kóboroltak. Reaper nagyon is tudatában volt annak, hogy csúsznak lefelé, a hasa felé.

Megrándult a farka. Akarta az érintését. Szüksége volt rá.

De mielőtt a lány ujjai tovább haladhattak volna, kirántotta magát belőle, és hátradőlve a sarkaira ült, kikerülve az érintését.

– Micsoda káosz – állapította meg Anya, ahogy körülnézett. – Ha ideadod a pólómat, le tudom törölni, és nem kenjük össze a szőnyeget.

– Szarok a szőnyegre! Vehetünk tízet is. Nem akarom, hogy letöröld. Szeretem tudni, hogy benned vagyok.

A lány felnevetett. Az a hang. Az a varázslat. Megtölti a házát vele. A melegségével. Elnyomja az ürességet.

– Őrült vagy. És lehet, hogy egy kicsit perverz is.

Reaper lenyúlt és megragadta a belső combját.

– Azt hiszed, ez perverz? Még csak most kezdtük el, bébi. Olyan dolgokat fogok tanítani neked, amitől elszáll a kis agyad.

– Késő van. Meg tudod tanítani ezeket máskor is? Ha nem, elalszok hamarosan, össze-vissza fogok beszélni. Merre van a fürdőszoba?

Reaper csak remélni tudta, hogy van ott törölköző és WC papír. Soha nem gondolt ilyen dolgokra. Lana és Alena gondoskodtak mindig mindenről, és rendelték meg, amire a klubnak szüksége volt. Soha nem gondolt arra, hogy meg kéne nekik köszönni és emlékeztetnie kellett magát, hogy megtegye majd. Felállt és a lány keze után nyúlt.

Anya figyelmen kívül hagyta a kezét, és ehelyett a farka után nyúlt. Már félkemény volt, ami megszokott állapot volt a lány közelében. Abban a pillanatban, hogy a lány ujjai simogatták őt, a belső démona felrobbant. Gyorsan mozdult és ellökte a lány kezét. Erősen. Aztán megfordult és átvágott a szobán, magában káromkodva. Szidva a lányt. Szidva mindent, ami eszébe jutott. Hallotta, hogy a nő is mozdul, de ő kiviharzott a hosszú, körverandára vezető ajtón, ami körbevette a nappalit. Mikor végre kint volt, ki tudta fújni a mellkasában feszülő nyomást. Az erőszakra való szükséget. A gyilkolásra való borzasztó szükséget.

Felemelte az arcát az éjszakába, és kiordította a fájdalmát. Mert ez fájdalom volt. A nője nem érinthette meg őt anélkül, hogy ne váltotta volna ki a gyilkos reakcióját. A gyakorlás éveit. A gyilkolás éveit. Hogy évekig egy kibaszott szörnyeteg volt. Még mindig itt volt, várakozva. Lappangva. De nem fogja hagyni nyerni. Őt nem. Anyát nem.

– Nem kapod meg őt – suttogta Sorbacovnak. Az éjszakának. – Nem kapod meg Anyát. – A lány az övé volt.

Reaperé. Nem fogja hagyni, hogy bármi történjen vele. – Nem kapod meg – ismételte. Ez egy eskü volt.

A nagyszoba üres volt, mikor visszatért. Fogalma sem volt, mennyi ideig volt kint, de ahhoz eleget, hogy lehűljön a teste forrósága. Otthagyta a ruháit a földön, és felment az emeletre. A víz zubogása hirtelen elhallgatott. A lány zuhanyozott a fő fürdőszobában. Most nem akart szembesülni vele vagy a kérdéseivel, így a vendégszoba zuhanyzójába ment. A forró víz segített ellazítani fájó izmait, de semmit nem használt a benne növekvő félelmek enyhítésében. Nem adhatta fel Anyát. Találnia kellett erre valami megoldást.

Akarta a lány érintését. Szüksége is volt rá. Akarta érezni a száját magán. Mindent akart vele – a testét, minden lehetséges módon. Azt akarta, hogy a lány szabadon megérinthesse, megcsókolhassa őt, ahol és amikor csak akarja. A víz elhomályosította a látását, szúrást érzett a szemei mögött. Megakadt a torkában, míg már nem tudott nyelni. A nyomás a mellkasában hatalmas volt, és összeroppanással fenyegetett.

Öklével a falba csapott, érezte, ahogy szétáramlik a fájdalom a karjában. Ez jó volt. Amire szüksége volt. Hogy kitörölje. Hogy érezze az égést. A megtorlás édes ígéretét, hogy egy kis időre kiiktassa a démont. Ütött újra és újra, azt kívánta, bár valakit üthetne, mert szüksége volt arra, hogy visszaüssenek, hogy érezhesse, ahogy az öklök belécsapódnak.

– Hagyd abba!

A lány hangja elért hozzá. Lenézett a kezeire. Vér borított mindent, még a törött csempéken is folyt lefelé.

– Komolyan mondom, Reaper! Most azonnal hagyd abba, vagy esküszöm, kisétálok innen!

Düh égett benne. Megpördült, és megragadta a lány mindkét karját, és kicsit megrázta. – Soha ne fenyegess engem ezzel, baszd meg! Soha! Ha valami nem tetszik, amit csinálok, kiabálj rám, üss fejbe egy serpenyővel, de ne fenyegess azzal, hogy elhagysz engem! Megértetted!? – Ha ő képes maradni és kitalálni, mi legyen, akkor a lány is megteheti.

A lány szemei az arcát pásztázták. Aztán vett egy nagy levegőt. – Azt hiszem, ezt meglehetősen világossá tetted, Reaper. Engedj el!

Elengedte, leerőltette az ujjait a lány meleg bőréről, aztán attól félt, hogy fájdalmat okozhatott neki. – A fenébe is, Anya! Ne haragudj! Nem akartalak ilyen erősen megszorítani.

– Nem is tetted. – Ledörzsölte a vércseppeket a karjáról. A férfi vérét. – Nem szeretem, amikor kárt teszel magadban.

Reaper elkomorodott. – Nem teszek kárt magamban.

Anya elkapta a kezét és feltartotta az orra alá, teljesen figyelmen kívül hagyva az érintést tiltó szabályt. – Akkor ez mi a fasz? Nekem úgy tűnik, hogy vér. És úgy tűnik, hogy azok a cserepek eltörtek. Akkor ezt minek neveznéd, ha te nem teszel kárt magadban?

– Asszony, neked nagy a szád, ha mérges vagy.

– Úgy tűnik, ez az egyetlen dolog, amit megértesz.

Elengedte a férfi karját, és elfordult. Egy póló volt rajta. Reaperé. Az a kibaszott flanel úgy tűnt, mindenhova követte őket, bárhova mentek. Megint csak Lana és Alena. Biztos ők hozták át a ruhákat a házba. Bíztak benne, hogy Anya megtalálja őket. Figyelte, ahogy a lány elviharzik. Nagyszerű megnyilvánulása lehetett volna a vérmérsékletének, de a feneke már eleve kikukucskált a póló alól, és amikor elsietett, karjaival még feljebb emelte a pólót.

Reaper felkapott egy törölközőt, beletemette az arcát, letörölte a vízcseppeket a bőréről, és követte a lányt, megbabonázva a csípője ringásától és a ki-kivillanó feneke látványától. Arra gondolt, lehet, hogy pont megfelelne oda néhány tetovált ujjlenyomata.

– Te követsz engem? – csattant fel Anya, a fő hálószoba ajtajában megpördülve.

– Asszony, láttad már a bütykeimet? Jól jönne egy kis gondoskodás. Milyen nő hagyja magára az emberét vérezve és sérülten?

– Egy olyan nő, aki lemegy a konyhába és megkeresi magának a lehető legnagyobb és legvastagabb serpenyőt. Az a fajta nő. – Két lépést hátrált. – És ne mászkálj! Menj el!

A kezével is legyintett felé. De Reaper tovább sétált a lány felé.

– Reaper, miattad dobálni akarok dolgokat. Nem biztonságos, ha a közelemben vagy. Komolyan mondtam, hogy menj el.

– Be akarsz húzni nekem egyet? – sétált oda egyenesen a lány elé. Olyan illata volt, mint a mennyországnak. Haja egy kócos kontyban ült a fején, ami szinte kiáltott azért, hogy széthúzzák. Megfogta a lány kezét, ökölbe hajlította az ujjait, és a szívére húzta. – Pont ide, bébi. Itt üss meg. Meg kell tenned, és én itt vagyok neked, hogy álljam az ütést.

Anya hosszan bámulta az arcát. Nagyon lassan kiegyenesítette az ujjait, míg a tenyere egyenesen rá nem simult, és a szíve a kezében dobogott. A férfi megdöbbenésére Anya odahajolt hozzá, testét a férfiéhoz szorította. – Mondd el, mit csináltam rosszul! Mondd el, miért hagysz el mindig, miután így megérintesz!

Reaper átölelte a lány fejét és magához szorította, úgy tartotta, hogy ne tudjon felnézni rá és ne láthassa az arcát. Normál esetben fenn tudta tartani az álarcát, de nem tudta, hogyan birkózzon meg ilyen intenzív érzésekkel. – Te semmit nem csinálsz rosszul, Anya – biztosította komoran. – Én nem vagyok ebben jó. Ez még mind új nekem. Útközben építem fel.

Anya nekidőlt, a teste puha volt. Simulékony. Egyáltalán nem merev. Ha mérges is volt, nem azért, mert otthagyta szex után. Hanem, mert véreztek a bütykei. Ha ez volt a helyzet, akkor még sokszor mérges lesz.

– Bébi, hadd dolgozzam fel! Adj egy kis időt! Szemtől szembe akartad, és én megadtam neked.

Anya bólintott. – Tudom, hogy megadtad. Tényleg imádtam szemből szembe csinálni. És imádtam, amikor térdeltem. És imádtam, amikor a székre döntöttél. Imádok veled lenni bármilyen módon. Elfogadok bármit, amit kaphatok tőled, Reaper, de meg kell mondanod, ha valamit rosszul csinálok.

Reaper vett egy nagy levegőt. Ki kellett mondania, ha biztonságban akarta tudnia. – Ne érintsd meg a farkam, míg nem adok rá engedélyt. – Úgy kényszerítette ki a szavakat. – Ne kérdezd az okát, csak add meg ezt nekem. Muszáj, különben nem mondanám.

A lány hátralépett és felnézett az arcába. – Nem akarsz a számban lenni? Nem akarod, hogy az ajkaim rád fonódjanak? Hogy az öklöm szorosan tartson? – volt benne egy kis gonosz csábítás. Bármikor máskor szívesen vette volna, de most nem.

A lány szavai képeket idéztek fel. A szája dugásra teremtett. Akarta, hogy ott legyen a farka. Akarta látni az ajkait a farkára fonódni. Nem volt kicsi, biztos feszegetné a határait. Biztos nehéz lesz leengednie őt a torkán, de megtenné. Újra kemény volt, mint egy kibaszott kőszikla. A lány tekintete a farkára tapadt, de most nem követte el azt a hibát, hogy kinyúljon érte. Mindkét kezét a háta mögé tette, és ártatlanul felnézett a férfira.

– Ártatlan a faszom! – csattant fel Reaper, megpördítette a lányt és nekinyomta a falnak.

Terpeszbe rúgta a lány lábait, hátrahúzta a csípőjét, felgyűrte a flanelt és a helyére lökte a farkát. Villámok cikáztak fel és le a gerincén.

Tűz száguldott végig az erein. A lányba csapódott újra és újra. Keményen. Büntetve őt. Imádva őt. Mi a faszra gondolt? Nem tudott megállni, nem akarta megvizsgálni ezt a gondolatot, sem hogy honnan jött. Belémerült újra és újra, míg már szaggatott volt a lélegzetük, Anya a nevét zokogta, ő pedig hallotta a vére zubogását a füleiben. Anya egy pokol volt, beleperzselte a nevét a farkába, megbélyegezte őt a szűk izmaival és megperzselte őt forró selyemmel, ami ökölként vette körül.

– Reaper. – A neve suttogásként tört elő belőle.

Reaper szerette ezt így hallani. Halkan. Jelentett valamit. A nyomás gyors erősödése megtízszereződött. Már nem volt visszaút. Hátrarántotta a lány fejét a kócos kontyánál fogva. Hátraívelt a háta, mellei a falnak nyomódtak, csípőjét továbbra is magához húzta, mélyen és keményen elmerült benne. Hagyta, hogy végigjárja a tűzvész. Hadd bassza szét az agyát. A lány teste olyan keményen nekiszorult, hogy azt hitte, a farkával együtt a feje is le fog hullani.

Átölelte a lány derekát, és tartotta őt, mikor a lábai már feladással fenyegettek. Beletemette arcát a lány nyakába, és belélegezte őt. – Kurvára szeretlek.

Anya nem mondott semmit, de a homlokát szorosan a falnak nyomta.

– Bébi? Fájdalmat okoztam? – Még mindig mozdulatlan volt a férfi kedvéért.

Anya megrázta a fejét. – Meg kell mosakodnom újra.

Reaper hátralépett, de kezét a lány derekán hagyta és bevitte őt a hálóba. Már el is felejtette, hogy milyen nagy is volt. Tágas. Magas mennyezettel. Az ablakok olyan nagyok, mint a konyhában és a nagyszobában. Francia ajtók vezettek egy balkonra, ami az óceánra nézett. Az ágy be volt vetve, két párnával. Takarókkal. Lepedővel. Hagyta kicsusszanni a lányt, és hátralépett.

– Lent alszunk a földszinten. A nagy szobában. A padlón. – Rendelkezett, elsétált a lány mellett, lehúzta az ágyról a takarókat és kisétált.

Most érezte a bütykeiben a fájdalmat. Be kellett áztatnia őket. Holnap San Franciscóba készült, hogy megmentse Hammer old ladyjét. Szüksége volt a kezeire. Próbált a fájdalomra koncentrálni és nem arra, hogy Anya vajon jön-e utána a földszintre. Ledobta a takarókat a kandalló elé, és átment a konyhába, hogy hideg víz alá tarthassa a kezeit.

Sokáig ott maradt, azt kívánta, bárcsak másmilyen lenne, de tudta, hogy valószínűleg sohasem lesz más. Mikor a bütykei már úgy elzsibbadtak, hogy nem is érezte őket, kinyitotta a hűtőajtót, ott talált két palack vizet és kivette őket. Igazából whiskey-re vágyott. Talán egy egész kurva üveggel. Visszament a nagyszobába, arra számított, hogy üres lesz.

A takarók ki voltak terítve a kandalló előtt. Lángok táncoltak a hamis rönkökön. A távirányító a lány mellett volt. A takarók közepén ült, és a haját fésülte. Reaper leült mögé és elvette tőle a hajkefét.

– Találtam egy elsősegélydobozt az emeleti fürdőszobában. Van benne géz és egy antibiotikumos krém. A húgaid ismernek téged, ugye?

– Aha. – Végigfuttatta a kefét a hosszú sűrű hajtömegen. Kicsit szerelmes volt a lány hajába. Nem csak a lány ajkait akarta a farka körül, hanem a haját is.

Tovább fésülte, nem foglalkozott a gondolatokkal és képekkel, amik betöltötték az agyát, azt sugallva, hogy ő a világ legnagyobb perverze, ha a lány körül volt. És ami még rosszabb volt, még tetszett is neki. Anya hátranyúlt, elvette a fésűt és elkezdte befonni a haját. – Nem tudom elhinni, hogy ez tényleg a te házad. Nincs is olyan messze a klubtól. Vagy a munkahelytől.

– Továbbra is dolgozni akarsz? Nem muszáj.

– Naná, hogy fogok dolgozni. Imádom a pultoskodást. – Anya elfordult és a válla felett a férfira pillantott.

– Reaper, Preacher, vagy valaki más mindig ott van. Tudod, hogy valaki figyeli a monitort is. Van egy pánik gombom. Nem kell ott lenned minden este, csak mert én ott vagyok.

– Ha te ott vagy, én is ott vagyok, ha tudok.

Anya felsóhajtott. – Ha úgy akarod. Csak mondom, hogy nem szükséges. – Megkötötte a haját, hátrébb csúszott és a férfi felé fordult. Az elsősegélydoboz ott volt a közelben. Kinyitotta és magához húzta a férfi egyik kezét, megvizsgálta a bütykeit. A hideg víz elállította a vérzést és csillapította a duzzanatot. Egész életében harcolt, és ez meglátszik a bütykein. Már többször szét lettek verve.

Lehajtotta a fejét, és Reaper szíve majdnem megállt, mikor érezte a lány ajkainak könnyű érintését a megcsonkított bőrén. Önuralomra és fegyelemre volt szüksége, hogy ne rántsa el a kezét. Nem azért, mert a lány felébresztette a szörnyet. Hanem azért, mert még soha senki nem csinált ilyet előtte. Soha nem csókolták meg egyik sérülését sem. Nem tudta, mihez kezdjen ezzel, és hogy érezze magát ettől. El akart húzódni tőle, visszavonulni és megvédeni magát a túláradó érzésektől, amiket nem értett vagy akart érteni. De nem tette. Olyan keveset adott a lánynak, úgyhogy ezt meg fogja tenni érte, ha kurvára beledöglik is. Antibiotikumos krémet kent a durva sebekre, majd óvatosan gézt tekert a kezére. Aztán felemelte a bal kezét és ugyanezt tette, végigsimította ajkával a sebeket. Felemelte a pilláit és felnézett a férfira. Azok a zöld szemek tettek valamit vele. Nem tudott félrenézni, még akkor sem, mikor a lány már a kezét nézte, kenőcsöt tett rá és betekerte a bütykeit. Nem tudta levenni róla a szemét.

A lány nem tett fel kérdéseket vagy vitatkozott arról, hogy miért a földszinten alszanak. Hogy magyarázhatta volna el neki, hogy tud bent aludni a fivéreivel és húgaival körbevéve, de egy hálószobában nem, ha csak ketten voltak? Hogy nem érezte biztonságosnak? Anya nem lett mérges, mikor ellökte a kezeit, amikor csak annyit akart tenni, hogy megérinti a testét, ugyanúgy, ahogy ő tette vele. Ennek az okát sem tudta volna megmagyarázni, de adnia kellett neki valamit.

– Anya… Nem lennék ebben a házban, ha te nem lennél itt. Ez a mi házunk. Azt akarom, hogy csinálj belőle otthont nekünk.

Anya rámosolygott. – Az jó, mert rengeteg ötletem van. Nem hazudtam neked, mikor azt mondtam, hogy jó vagyok benne. Izgatott vagyok, hogy segíthetek Alenának is az étteremben. Azt mondta, megtanít motorozni. Fogalmam sem volt, hogy Lana és Alena olyan régóta motoroznak, mint te.

A gyomra görcsbe ugrott. – Motorozni? – ismételte meg.

Anya bólintott. – Imádok a motoron ülni. Fogalmam sem volt, hogy ilyen jó érzés.

– Először tanulj meg járni, bébi, mielőtt megpróbálnál futni. Maradj velem a motoron még egy darabig. – A pokolba! Ha szerencséje van, felcsinálja addig, ahogy Ice javasolta.

Így nem hagyná el őt, és elfelejtené, hogy saját mocit akar. Meg fogja fojtani Alenát. Kurvára tudta, hogy a lány direkt tette az ajánlatot, csak hogy kinevethesse, amiért elveszti az eszét. De nem fog Alena csapdájába esni, és tiltakozni. Ki kell várnia az idejét.

Átölelte Anya vállát, és magához húzta. – Megtennéd ezt értem? Csak egy kis ideig?

A lány elmosolyodott azzal a gyönyörű mosolyával, amit csakis neki tartogatott. – Megtehetem. Megpróbálsz aludni? Ha akarod, felmehetek az emeletre, drágám.

A zsigerei összerándultak az ajánlatra. Tudta, hogy a lány vele akar aludni. Ezer ok futott át az agyán, hogy miért nem lehet. Meztelen volt. Nem volt fegyver a közelében. Ha a kezét a lányon tartja, talán képes lesz visszahúzódni. – Maradj csak, jó így. Melletted akarok aludni. – Tényleg mellette akart aludni, mindennél jobban.

A lány mosolya megért minden szorongást, amit most mélyen elrejtett. Anya lefeküdt, és az oldalára fordult, szembe a férfival. Reaper tudta, hogy ezt direkt csinálta. Testével körbeölelte a lányt, magához vonva őt, keze a lány csípőjén nyugodott, farka a fenekénél. Beszívta a haja illatát. Kurvára szerette. Fogalma sem volt, hogy ilyen érzés lehet, ha a nője mellett fekszik, karjaival átölelve őt, a haja az arcában, békességet érzett. Ezt sem érezte még sohasem eddig.

Néhány órával később Reaper felriadt, a szíve zakatolt, ökle rácsavarodott a lány selymes hajára, és felrántotta, még mielőtt leállíthatta volna magát. Az éjszaka folyamán a hátára fordult. A lány rajta feküdt keresztben, a haja végigterült a farkán és a combján, a vastag fonat, mint erotikus kígyó, arra szánta magát, hogy tönkretegye őt.

A lány zihált, mire Reaper lecsapott a szájára, kétségbeesetten próbálta megakadályozni, hogy a lány megpillantsa a démont, és hogy milyen közel került ahhoz, hogy ártatlanul is felébressze. Addig csókolta, míg már egyikük sem tudott gondolkodni. Akkor négykézlábra állította, háttal neki, a lány kezei le voltak foglalva azzal, hogy távol tartsák a testét a takaróktól, bár könyékre ereszkedett, a levegőt éneklő nyögésekkel fújta ki.

Miután tartotta a lányt, Reaper szíve még mindig hevesen dobogott, az agya káoszban volt. Az édes béke közel sem tartott olyan sokáig, mint szerette volna.

TIZENNÉGY

 

Fordította: Echo

 

Lana egészen a Szellem Klub bejárata elé hajtott a BMW-vel. Hűvös tekintettel végigpásztázta a jóképű parkoló inast, hagyta, hogy pillantása tetőtől talpig végigjárja, majd ismét visszatért az ágyékára. Rámosolygott, amikor felemelte a szempilláit. A férfi sietve körbefutott, hogy kinyissa neki az ajtót. Lana elmozdult az ülésen, oldalra fordult, és kinyújtotta mindkét elegáns lábát. Harisnyát viselt, amely a combja tövénél végződött, és csipkés fekete harisnyakötők tartották ott. A szoknyája felhúzódott, ahogy kilépett a kétezer dolláros, nagyon magas sarkú cipőjében.

Az inas a kezét nyújtotta, és a lány úgy fogta meg, mintha megilletné. Kecsesen felállt, a testhez simuló aranyszínű ruha rátapadt minden ívére. Fekete haja, mint a holló szárnya, az arca körül lengedezett, és felhívta a figyelmet a tökéletes ovális arcra, a magas arccsontokra, az ínycsiklandó vörös ajkakra és hosszú fekete szempillákra. A gyémántok arany láncon függtek a füléből. A kezébe adta a kulcsait, és szórakozottan nézte, ahogy megkerüli a kocsit, hogy kinyissa az ajtót Alenának is.

Alena kiegészítette őt természetes platinaszőke hajával, amely vad és fényes volt és lehetetlen volt megszelídíteni. A szeme jégkék volt, ami még megdöbbentőbbé tette, mert a szempillái hosszúak és sötétek voltak. Vöröset viselt. Bíbort. Úgy tűnt, az anyag beleégett a bőrébe, rugalmas csipke, ami sokkoló lehetett volna, de csak erotikus volt. Ő is a parkoló inasra mosolygott. Vörös rubinok csillogtak a fülében, amikor megmozdította a fejét és a haja elmozdult.

Lana elsuhant az ajtó felé, Alena tökéletes lépéssel követte. A parkoló inas figyelte, ahogy a klub ajtajához mennek. Le sem vette róluk a szemét, amíg az ajtó be nem csukódott mögöttük. Ott állt, mintha kábulatba esett volna, majd hirtelen a feje megrázkódott, mintha álomból ébredt volna, és megkerülve az autót, becsúszott a vezetőülésbe.

Preacher a klubbal szemben, az utca túloldalán lévő tetőről nézte az egész drámát a puskája távcsövén keresztül. A lányok bent vannak – jelentette. Figyelmét az inas felé irányította, amikor Lana és Alena biztonságban bent voltak. Egyértelműen ő a megfigyelő. A kis rádiójába való beszélgetést senki sem veszi észre. Lana jelzett nekem, hogy be van drótozva. Megvan, Lana, mindkettőtöket megjelölt.

Gondoskodtam róla, hogy észrevegyen minket – válaszolta Lana, hangja vidámsággal telt meg. Egy kis láb és egy nagy adag hozzáállás minden alkalommal megfogja őket. Keményen ráharapott.

Ne játszd el a szerencsédet! Érd el, hogy ők jöjjenek hozzád – tanácsolta Czar.

Ne aggódj! Alena talált nekünk egy asztalt, leülünk, iszunk és beszélgetünk. Készpénzt használtam. Villogtam vele. Jelentős borravalót adtam a parkolófiúnak.

Preacher az utcára és a sikátorra fordította a figyelmét. Pozíciójából látta a sikátor egy részét, eléggé ahhoz, hogy fedezze Mechanicot, amint rendkívül erős lehallgató készülékeket állított fel. A férfi úgy botorkált, mintha ivott volna, az apró poloskákat az épület legszélére, majd a pincébe levezető lépcsőre helyezte.

A hang a helyén van – jelentette Mechanic. Átöltözök a furgonban és bemegyek.

Keys a sikátor sarkán volt, fel-alá járkált, az óráját nézte, a forgalmat figyelve, mintha fuvarra várna. Pozícióban vagyok – mondta. Szemmel tartom az alagsor belsejét, de nem látok semmit, csak egy üres szobát. Will levált, és követem Mechanicot befelé.

A furgon is a helyén van – mondta Transporter. Táblák voltak körülötte, amelyek a magas feszültségre figyelmeztették az embereket, az akna nyitva volt, és mellény volt rajta, csak hogy tökéletesítse a látványt. Majd szólok, ha tiszta lesz.

Preacher végigsöpört a távcsővel az épületeken, a háztetőkön, majd az utcán és a sikátoron. Elég sötét volt, és több jó hely is volt ahhoz, hogy a testvérei eltűnjenek. Igazi fantomok voltak az éjszakában. A Szellem Klub tagjai nagyhatalmú ügyvédek, vállalati elnökök és cégek vezérigazgatói voltak. Ezek olyan emberek voltak, akikről senki sem gondolta, hogy a Szellem Klub mögött állnak, vagy hogy esetleg plecsnikkel lovagolnak be a Diamondbacks területére, és részt követelnek mindenből, amit tettek.

Nem vállaltak kábítószer- vagy fegyverkereskedést, a hamisítás, prostitúció vagy embercsempészet felügyeletének kockázatát, egyszerűen részesedést követeltek, különben elkezdték volna feldarabolni azokat a nőket, akikről a különböző klubok gondoskodtak. Code aprólékosan dolgozott a személyazonosságok feltárásán, követte az e-maileket és a különféle cégek közötti csevegést. Mindez a nevetséges titkosításukban volt, azt hitték, senki sem veszi észre, vagy nem töri fel.

Code egy elit hacker volt. Barátja, Cat, egy nő, akivel soha nem találkozott, ugyanolyan elit volt, mint ő. Gyakran dolgoztak együtt, hogy átjussanak egy különösen nehéz tűzfalon, és ő segített neki, hogy a klub gyorsan hozzájusson az információhoz. A lány az egyik nyomot követte, míg ő egy másikat, és mindketten egész éjjel és egész másnap azon dolgoztak, hogy megtaláljanak különféle tagokat.

A Szellem Klub tagjai láthatatlannak hitték magukat, hogy még akkor sem lehet őket megtalálni, ha egy motoros klub jön utánuk. Külső erőforrásokat használtak a piszkos munkák elvégzésére, a Harley-k lovaglására, a színek viselésére és a többi klub megközelítésére. Voltak embereik, akik szerencsejátékra csábították a klubtagokat. Csápjaik nemcsak motoros klubokhoz, hanem sok vállalkozáshoz is eljutottak. Azok a férfiak visszaültek a vállalati irodáikba, szilárd meggyőződéssel a saját biztonságukkal kapcsolatban, gazdagodtak, erősebbek lettek, és úgy érezték, ez jár nekik.

Tiszta – mondta Preacher. Azért siess!

Mechanic és Keys sötét öltönyben szálltak ki a furgonból, amelyek könnyedén több ezer dollárba kerültek. Gazdag oroszoknak néztek ki, akik néhány napra jöttek a városba pihenni és szórakozni, esetleg nőket felszedni egy-két éjszakára. Magasak voltak, jó megjelenésűek, néhány archeggel, épp csak annyi, hogy érdekesnek tűnjenek.

Anyanyelvükön beszélgettek egymással, megálltak a klub előtt, hogy elszívjanak egy orosz cigarettát, és hogy az inas alaposan megnézze őket. Még ránézni sem méltóztattak az egyenruhás kölyökre, csak kihúzták a díszes ajtót és bementek, mintha övék lenne a hely.

Bekapta a csalit – jelentette Preacher. A rádiójába beszél.

Van hangkapcsolatunk. A kaszinóban minden a legnagyobb fordulatszámon pörög – jelentette Code. Hallom, hogy pár alkalmazott Lanáról és Alenáról beszél. Lányok, közülük néhányat felizgattatok.

Ránk nézve szégyen – dorombolta Alena a választ, megőrizve karakterét. Már több italt is küldtek az asztalunkhoz. Nehéz hivalkodni a pénzzel, de bőkezű borravalót adunk a pincérnőnek. Hadd pillantson rá a köteg készpénzre. És nem, Czar, nem voltunk feltűnőek.

A klub zsúfolt volt, a fény gyenge, a zene hangos. A táncparkett zsúfolásig megtelt, és szinte minden asztal foglalt volt. Alena figyelte, ahogy a csapos egy vékony kártyát csúsztat oda egy öltönyös férfinak, ami leginkább egy szállodai szoba kulcsához hasonlított. Akkor csinálta, amikor átadott a férfinak egy italt.

– Ébresztő, Alena! – mondta Lana, és áthajolt az asztalon, hogy megérintse Alena kezét, és halkan felnevetett, hogy azt az illúziót keltse, valami vicceset mond a barátjának. – Úgy tűnik, egy hal akadt a horogra. Talán egy bálna. Nézd meg a mandzsettagombjait! – A testvérei mindent hallottak, amit mondott.

Egy férfi tornyosult föléjük, az asztalhoz lépve, hogy közéjük álljon. – Hölgyeim! – Nagyon jóképű volt, és ezt tudta is, olyan mosolyt villantott rájuk, ami talán megrebbentett volna néhány szívet. – Üdvözöljük önöket a Szellem Klubban. Raul vagyok, az igazgató. Ha bármiben tudok segíteni, csak szóljanak!

Lana gyönyörű mosollyal ajándékozta meg. – Ez az első alkalom, hogy itt vagyunk. Alena látogatóba jött, és szeretném, ha jól érezné magát a szülővárosomban. Ez egy gyönyörű klub. Arra gondoltam, táncolhatunk, ihatunk, barátokat kereshetünk. Esetleg elmehetnénk a Lucky Lady kaszinóba csak a szórakozás kedvéért. Néhányszor voltam már ott, és szeretném, ha Alena jól érezné magát. – Egy olyan kaszinót nevezett meg, ahova sok San Franciscói és turista is gyakran látogatott.

Lana hangja barátságos és nyílt volt, de torokhangú, rekedt, szinte bűnnek hangzott. Ujját fel-alá húzta az asztallapon, mintha simogatta volna. Egyszer keresztbe tette a lábát, és engedte, hogy a ruha hasítéka megmutassa a combját, és csak egy pillantást vethessen szexi harisnyakötőjére. A menedzser szeme többször is a lábára tévedt.

– Úgy gondolom, hogy a klubunk biztosítani tudja az Önök számára a táncot, italt és talán egy-két barátot is – válaszolta Raul.

Lana körülnézett, megnézve az összes öltönyt és nyakkendőt. – Úgy néz ki. Azt hiszem, megtaláltuk az új kedvenc helyünket a kikapcsolódásra.

– Mivel foglalkoznak? – kérdezte Raul.

Lana vállat vont. – Mi ketten alapítottunk egy kis céget, amelyik olyan vállalkozások számára készít alkalmazásokat, mint ez is. Mobil alkalmazásokat. Ez nagyon divatos és nagyon hasznos. – Ujjai az asztallapon kopogtak. – Alena felügyeli az alkalmazottainkat San Diegóban, én pedig San Franciscóban dolgozom.

– Igazán? – Raul nagyon érdeklődőnek tűnt. – Mi a cég neve?

Code egyik napról a másikra létre hozott egy céget számukra. Megcsinálta a weboldalt, az adatokat, beillesztette őket a Forbes harminc év alatti vállalkozói közé, odahelyezve a hamis cégüket és a statisztikákat.

Százharminc millió. Ennek el kell csábítania Rault. Két unatkozó nő, több pénzzel, mint amennyivel tudnak mit kezdeni. Már véletlenül megemlítettek egy kaszinót is. Bekapja a csalit – mondta Preacher.

– Talán az én klubom is profitálhatna egy ilyen dologból.

– Csak rajta! – mondta Lana unottan. Nem dolgozni volt ott, hanem játszani, és ezt nagyon világossá tette. – Küldhetünk egy képviselőt, ha érdekel. – Azt is világossá akarta tenni, hogy nem a saját termékét adta el.

Raul a bár felé pillantott. Azonnal csipogott a telefonja. Bánatos mosolyt vetett feléjük. – Egy pillanat múlva visszajövök. Megkérhetem Dirket, hogy küldjön italt a ház számlájára?

– Több is van itt jelenleg, mint amennyivel elbírunk – utasította vissza Alena, kezével az előttük lévő italokra mutatva. Nem kockáztathatták meg, hogy új italokat kapjanak a bárból, ha esetleg be akarták volna drogozni őket.

– Örülök, hogy találkoztunk, hölgyeim! Jó szórakozást az estéhez. – Raul elfordult tőlük, és a telefonjára nézett.

Ellenőrzi a céget. Igen, bedőlt neki. Mechanic és Keys ugyanolyan bánásmódban részesülnek egy női menedzser által. Érdekes – mondta Czar.

Veszel valamit az alagutakból?

Némi fecsegést. Nagyon csendes. Egy nő biztos van ott lent. Sír, de nagyon halkan. Két férfit hallottam halkan beszélgetni – mondta Transporter. Most próbálom megtisztítani a hangokat. A falak vastagok.

A klubtagok gyermekkoruktól kezdve tanulták a türelmet. Hogy pontosak és aprólékosak legyenek a részletekkel kapcsolatban. Lana és Alena figyelmen kívül hagyták Rault. Többször is táncoltak különböző férfiakkal. Keys táncra kérte Lanát, Mechanic pedig Alenát. Csevegtek, de a szerepükben maradtak, tudván, hogy figyelik őket. Keys tett egy lépést, hogy csatlakozzon Lanához és Alenához, de csak a fejüket rázták, és visszautasították a meghívást. A két férfi vállat vont, és más nők után kezdtek vadászni. Nem okozott gondot a partnerek felszedése.

Raul úgy tűnt körbejárta a helyiséget, majd visszatért az asztalukhoz. – Jól érzitek magatokat?

Lana bólintott. – Jó mulatság volt – felkapta a kis táskáját, és a zárral babrált. – Biztosan vissza fogunk még térni. Szép klub. – Világossá tette, hogy készen áll az indulásra.

Raulnak egy vékony kártya volt a kezében. Az egyik végén vonalkód volt. – Néhány VIP személy számára van egy kis helyünk, amely sokkal szórakoztatóbb, különösen, ha szeretnek szerencsejátékot játszani.

– Milyen szerencsejátékot? – kapta fel Lana a fejét. Alena a kezére tette az állát, és úgy nézett fel a menedzserre, mintha most először érdekelné a dolog.

– Kártya, kocka, rulett. Amit csak akarsz, és nálunk megtalálod. – Halkan tartotta a hangját.

– Nem tudom. Rohadt jó vagyok a kártyázásban – mondta Lana. – Nem veszítek. Ez egy olyan dolog, amivel rendelkezem a számokkal kapcsolatban. Valahol, kisebb helyeken idegesek lesznek. Szeretem ezt a klubot, és szeretnék visszatérni még, úgyhogy azt hiszem, kihagyom.

– Ennyire jó vagy? – Raul egy kis gúnyos mosolyt csempészett a hangjába.

– Az – biztosította Alena. – Én jobb vagyok a kockában, de még soha nem nyertem olyan nagyot, mint ő a kártyában. Én csak néha vagyok a nagy nyertes.

Raul Lanára összpontosította figyelmét. – Úgy gondolom, hogy itt is megfelelőnek találjátok majd a győztesekhez való viszonyulást. Ki szeretnéd próbálni? Ez zártkörű és illegális.

A két nő egymásra nézett, majd elmosolyodtak. Lana közelebb vonta a táskáját. – Benne vagyunk.

– Kövessetek, hölgyeim! – mondta.

Lana és Alena felálltak, lazán körbepillantottak a szobában, és látták, hogy több játékost is kiválasztottak. Keys és Mechanic is köztük volt.

Elterelés következik. Adjatok fél órát, hogy pusztítsunk. Fel fogom törni a hülye bankjukat. Kapd el ezeket a seggfejeket!

Ne légy beképzelt, Lana! – figyelmeztetett Czar. Ragaszkodj a tervhez! Te vagy az elterelő. Nyerj nagyot. Ha mind a négyen külön-külön nyertek, zűrzavart okoztok. A kaszinóba való bejutáshoz biztonsági szolgálatot fognak állítani az alagsorban. Ne csinálj semmit, amitől fegyvert fognak a fejedhez!

Ha ezt teszik – mondta Alena –, rájuk gyújtom ezt a klubot.

Ártatlan emberek buliznak ott – emlékeztetett Czar.

Te olyan hangulatromboló vagy, Czar! – mondta Lana. Kiengedted a tigriseket a bárányokkal játszani, és most azt mondod, ne bántsák őket.

A fenébe is, a cél az, hogy kihozzuk Hammer nőjét, nem pedig a szórakozás, Lana!

Lana ciccegő hangokat hallatott, és a csípője ringatása még eltúlzottabbá vált. A kaszinó sokkal nagyobb volt, mint gondolta. Jól körülnézett, hogy a nyakláncában lévő apró kamera mindent felvehessen, és továbbíthassa Transporternek és a többieknek a furgonban. Alena, Keys és Mechanic ugyanezt tette. Elváltak egymástól, hogy különböző területeket járjanak be, hogy rögzíthessék a szoba minden részletét. Négy külön szekcióban akartak volna lenni, így a tulajdonosoknak átnézvén a szalagokat, nem tűnhetett úgy, mintha együtt dolgoznának.

Lana azonnal nyert, az első három leosztásban. Többször kiesett, elveszített még pár leosztást, de csak néhány százat veszített, majd folyamatosan, leosztásról leosztásra nyert. Ritka volt, hogy kiesett, de amikor nem, akkor vagy blöffölt, vagy nála voltak a nyerőlapok. Nem sokkal később mások is figyelték.

Alena időt szánt rá, néhány leosztást blackjacken játszott. Elment az egyik játékgéphez, majd a kocka asztalhoz. Lanához hasonlóan ő is nyert néhányat és veszített is néhányat. Majdnem elvesztette az összes zsetonját, amikor hirtelen nyerési sorozatba kezdett. Hangos volt a győzelmeiben, és hamarosan jó néhányan felhagytak azzal, amit csináltak, és köréje gyűltek a kocka asztalnál, és a játéka alapján tettek meg fogadásokat. Hamarosan nem ő volt az egyetlen nagy nyertes.

Mechanic a legnagyobb nyereményű játékgépeket választotta ki. Bármelyik gép reagált az érintésére. Poharakat ejtettek el, hagytak ki, felbukkantak a nagy nyeremények, így káosz uralkodott el. A zaj hangosan harsogott, és a fődíj nyertesévé nyilvánította. Ötszázezer volt. Kijátszotta, amikor a menedzser az oldalához sietett, és ellenőrizte, hogy valóban ő nyert. Mások köréje gyűltek, izgultak érte. Ott adták oda neki a pénzt. Ez egy földalatti kaszinó volt, az adót nem jelentették be, mert nem lehetett bejelenteni a bevételt sem.

Odament a bárhoz, rendelt egy italt, és figyelmesen nézte a csapost, ahogy elkészíti. Egy műsorban palackokat dobtak a levegőbe, de Mechanic figyelte a kezét, azt a gyors pöccintést, az ujjait a zsebébe csúsztatva. Beleöntötték az alkoholt, és egy mozdulattal, ahogy a palackok háromszor fordultak meg, és ahogy mindenki szeme odafordult, a csapos egy áttetsző folyadékot öntött az italába. Nagy borravalót adott a férfinak, elvette az italt, és visszasétált a játék automaták felé.

A menedzser épp bólintott egy pincérnőnek. Vigyázz magadra és a zsebedre! – figyelmeztetett Transporter. Lana, Alena és Keys, vigyázzatok az italaitokra! – tette hozzá.

Lana egy újabb nagy leosztást nyert, és többen tapsoltak. Alena gyakorlatilag táncolt, és a körülötte lévő tömeg egyenes arányban nőtt az előtte lévő zseton halommal. Keys leült a nagy tételű blackjack asztalhoz. Annyiszor nyert, hogy osztót váltottak. És asztalt. Mechanic újabb nagy győzelmet aratott, ezúttal ötvenezret. A pincérnő merőben figyelte, és felháborítóan flörtölt vele. Az idő felében úgy tűnt, mintha nem figyelt volna oda, ahogy ötöst és tízest dobott be, és többször meghúzta a kart, mire az hirtelen eltalálta. Tíz percen belül megvolt a saját tömege. Mind a négyen alaposan megtréfálták a kaszinót.

Hamarosan három menedzser és több biztonsági őr is feszülten figyelte őket. A tömeg egyre nőtt körülöttük, és ahogy négyen továbbra is nyertek, mások a kocka asztalnál és a játékgépeknél nyertek.

Most vagy soha. Két férfi fut fel az alagúton, hogy segítsenek a kaszinóban. Megszámoltam és öt maradt ott lent. Valószínűleg a kis szobákban, attól balra, ahol a foglyukat tartják – mondta Transporter. Csak legyetek tudatában annak, hogy nincs pontos számom. Öt egyéni hangot számoltam meg, amelyek a teremnek arról a feléről jönnek. Ezek vannak a legközelebb az adókhoz. Lehetséges, hogy nem hallok mindent.

Köszi, tyúkanyó! Czar hátba veregette, amikor a furgon ajtaja kinyílt, és először Reaper, majd Czar bukkant fel, mögötte Savage, Steele és Player. Az öt férfi gyorsan haladt a járdán, zsebre tett kézzel, az árnyékok elmosták a látványukat, arcukra kapucnis pulcsit húztak. A kamerákat, az utcán lévőket, a környező épületekben és magában a Szellem Klubban lévőket is kiiktatták. Ez nem azt jelentette, hogy valami véletlenszerű kamera ne pillantotta volna meg őket, vagy valakinek a mobiltelefonja ne vette volna fel őket, hogy megörökítse, amint öten lefelé sétálnak a pince lépcsőjén.

Ez volt a belépési pontjuk. Steele meglehetősen könnyedén rátette a kezét a bejáratot borító rácsokra, felmelegítette, majd eltávolította azokat. Aztán megtalálta a zárat, és azon is elvégezte a varázslatát. Bármilyen ötvözettel jól boldogult, különösen a mesterségesekkel. Hátralépett, és ismét Reaper vette át a vezetést.

A tervek, amelyeket Anya készített nekik, a kaszinó alagsorával közös falak körüli hosszú folyosót mutatták meg. A folyosó lejtős volt, és kis szobák sorjáztak körülötte. Néhány szoba nagyon kicsi volt, és egy másik korban, amikor a csempészet és a szeszkimérők voltak jellemzőek, tudta, hogy azokat szeszesital tárolására használták.

Reaper blokkolta a mögötte haladó férfiakat. Savage védi a hátukat, tudván, hogy Reaper mindenre figyelmeztet, ami előttük van. Érzékszervei végre kitisztultak, és mindegyiket használta. Ritka volt, hogy Czar és Steele együtt menjenek ugyanarra a küldetésre. Így, ha az egyiket megölték, a másik továbbra is ott volt, hogy vezesse őket.

Anya alaprajzai szerint Steele-re lesz szükségük, amikor eljutnak Hammer nőjéhez. Reaper elszoruló szíve és a halvány vérszag azt súgta neki, hogy még nagyobb szükségük lehet Steele gyógyító képességeire.

Mariának hívták, és Reaper látta Hammer arcán – azt az elsöprő érzelmet, amitől gyakorlatilag fuldoklott, még akkor is, ha elhatározta, hogy eltitkolja. Hammer úgy gondolta, hogy világa a nő körül forog, ahogy Reaper tette Anyával. Rossz érzése volt, és nem egy holttestet akart hazavinni a Demons elnökének. Jó nőnek kellett lennie, ha a férfi úgy nézett ki, mint ahogy, amikor az eltűnéséről beszélt.

Megállt, egyik kezét a levegőbe emelte, ujjait ökölbe zárta. Fejük fölött keskeny kötéllámpák voltak felfeszítve a mennyezet oldalain. A fények meglehetősen halványak voltak, és az emberei csendben voltak, amikor sétáltak. Ebben is nagy gyakorlatuk volt. Megtanult mezítláb átmenni a törött üvegeken anélkül, hogy egy hangot is kiadna – vagy, hogy hagyta volna, hogy súlya szétrepesszen egy üvegdarabot. Többször megverték, mert hagyta, hogy gallyak és ágak törjenek el a lába alatt, vagy elmozdított egy követ, amikor nem érezte a tárgyat az ismeretlen cipőiben.

Jelzett Playernek, hogy nézze meg a többi szobát, amíg előrehaladt. Egyenesen előre, a folyosó végén ki tudta venni a mennyezettől a padlóig lévő nagy ketrecet a fémrácsokkal együtt. A vér illata egyre erősebb lett, és most már hallotta őt, azokat a halk nyögéseket és szánalmas sírást. Torkokat tépne ki, ha Anya a saját vérében feküdne azon a hideg kövön. Bármit is tettek a nővel, tudta, hogy rossz.

Teljesen bérgyilkos üzemmódban volt, miközben a börtön melletti szoba felé indult. Az egész gyermekkorát egy börtönben töltötte. A sarok volt mindenki fürdőszobája. Időnként kaptak vödröket, hogy kitakarítsanak. Nem volt ruhájuk, kevés élelmük volt, és a verések végtelenek voltak, amelyek vért fakasztottak. A vér vonzotta a rovarokat és a patkányokat. A falhoz láncolták őket, miközben férfiak és nők brutálisan bántalmazták a fiatalabbakat, és elöl-hátul ostorozták őket. Igen. Ismerte a börtönöket és az aljas szörnyetegeket, akik a náluk gyengébb nőket és gyerekeket börtönbe taszították, hogy a lehető legrosszabbat tegyék.

Négy éves korában gyenge volt. Öt évesen elkezdett visszavágni. Tíz éves korára már halálos volt. Ijesztő. De titkolnia kellett. Mindenkinek el kellett rejtenie azt, amivé vált a túlélés érdekében.

Reaper megpróbálta elterelni a gondolatait ezekről az emlékekről. Amikor elvitték kínozni, többször megerőszakolták és megverték, megégették, késsel felvágták, mindezt azért, hogy megtudják, ki a vezér. Aztán kihozták Savage-et, és ugyanezt tették vele is Reaper előtt. Csendben maradt. Savage is így tett. Ezt követően nagyon sokáig nem néztek egymásra, túlságosan megalázva és bűnösnek érezve magukat ahhoz, hogy egymás szemébe nézzenek.

Most már az orrlyukaiban terjengett a vérszag. Megállt a szoba ajtaja előtt, ahol az őrök kártyáztak. Hallotta őket, a nevetésüket, a hangjuk mormogását. Mind az ötét.

Biliárdasztal. Négy ajtóval lejjebb, jobb oldalon. Két férfi. Player kivonta őket – tájékoztatta őket Transporter.

Reaper figyelmen kívül hagyta ezt. A nőre szegezte tekintetét. Az arca véres volt és feldagadt. Egy felső maradványait viselte, semmi mást. Vér volt a karján, hosszú, csúnya csíkokban. Több a combján és az ing alól is csöpögött. Még több vér volt a lábai között.

Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg! Azok az őrök keményen meg fognak halni. Látni, ahogy jön, minden másodpercben fáj. Reaper az ajkához emelte az ujját és tátogta, Hammer küldött minket.

Bólintott, és folytatta azt a halk nyögést. Időnként elcsukló zokogást adott hozzá. Okos volt és gyors. A legtöbb ember, akit úgy kínoztak, mint őt, előbb reagált volna, mint gondolkodott volna. Nem tette, és megpróbálta fenntartani azt az illúziót, hogy egyedül van.

Céltudatosan belépett az ajtón. Az öt férfi felnézett. Valójában az egyiknek elég ideje volt eldobni a lapjait, mielőtt Reaper rájuk vetette volna magát. A kártyaosztó jobban tette volna, ha előrántja a fegyverét. Reaper pengéje átvágott egy artériát a legközelebbi férfi combjában; a kés továbbra is felfelé mozdult, és átvágta az artériát a második férfi karja alatt. A harmadik a jobb oldali nyaki verőérbe kapta. A negyedik a torkán át, egy szép vágás balról jobbra. Az ötödik férfi a hasába kapta, a belei kiömlöttek.

Vigyétek ki onnan, Czar, és ne hagyd, hogy lássa ezt a rendetlenséget!

Reaper már az asztalon volt, hogy elkerülje a legrosszabb vérpermetezést. Vérfürdő lesz odabent. Elrúgott egy pisztolyt attól, akinek a combjából ömlött a vér.

– Meg fogsz halni – jelentette ki az, akinek a hónalja vért okádott, majd köhögött, és vér bugyborékolt a száján.

Reaper vállat vont, nem szólt egy szót sem. Mit kellett volna mondania?

– Szellemek mindenütt – tette hozzá az, akinek a combja fel volt hasítva.

A két torok- és nyaksérüléssel rendelkező férfi már eszméletlenül zuhant le. Két perc telt el, még kettő hátra van, és eltűnnek. Lehet, hogy a láb egy kicsit tovább tart, de úgy pumpált, mint az őrült. A hónalj szinte azonnali halál volt. A férfi csak próbált tántorogva felállni, majd eszméletlenül a padlóra zuhant. A combseb következett. A beleit tartó férfi tartott magát legtovább. Csak bámult Reaperre, túl bután ahhoz, hogy tudja, már halott.

Most ki kell vinnünk innen – adta Czar parancsba. Ha kell, eressz golyót a kibaszott fejükbe, de egyiket se hagyd életben! Rossz állapotban van, Reaper. Rossz.

Steele felkészülten jött. Nála volt az orvosi készlet. Minden tőle telhetőt megtesz, amint a nőt beszállítják a furgonba. Reapernek az volt az érzése, hogy a sürgetés azért van, mert attól féltek, hogy elveszítik, nem pedig azért, mert valaki más lejön, és rájön, hogy a börtönüket megtámadták. Reaper nézte, amint az ötödik férfi előreesik, egyenesen a székéből, arccal előre a saját vérének és beleinek tócsájába. Nem ellenőrizte a pulzusát, felismerte a halottakat, amikor meglátta őket.

Reaper kilépett a szobából, becsukta az ajtót, és a sor elejére ment, hogy kivezesse Czart és Steele-t. Savage beállt hátul, és Player Savage elé lépett. Czar vitte az asszonyt. Szemei ​​csukva voltak, és mereven tartotta magát, mintha félne megmozdulni, nehogy a megmentése ne legyen valós. Savage betakarta a kabátjával. Egyikük sem tette ki Czart vagy Steele-t a kameráknak, ha meg lehetett oldani. Mechanic két háztömbön belül mindent leállított, de ez nem jelentette azt, hogy nem voltak mobiltelefonok a közelben, így egyik férfi sem tudott lemondani a kapucnis pulcsijáról.

Reaper hirtelen megállt, ahogy a folyosó végéhez értek. A terem itt ágazott el. Az egyik út a kaszinó felé vezetett fel, a másik kifelé a sikátorba vezető pincelépcsők felé. Két férfi állt a sarokban. Reaper azonnal rajtuk volt, eltörte a közelebbi férfi nyakát, és a vállával belecsapott a másodikba, miközben lelökte magáról az első férfi testét. A második férfit a falnak hajította. Player azonnal ott volt, megragadta a férfi fejét, magához láncolta és megfordult, így a teste a vállán lógott. Erősen megrándult, és hallható volt a reccsenés.

Gyorsan kimentek, fel a lépcsőn és át a sikátoron. Transporter ott volt a furgonnal, mindkét ajtó tárva-nyitva. A nőt finoman betették, és lefektették a szőnyegre, amit hoztak, egyik oldalán Steele volt, az orvosi táskájával. A másikon Czar, hogy segítsen neki. Player elöl foglalta el az őrző pozíciót Transporterrel. Reaper és Savage hátul maradtak, ahol jobban meg tudták védeni klubjuk elnökét és alelnökét.

Menjünk haza – mondta Transporter. Mechanic, Keys, vedd fel Preachert, és tűnjetek onnan! Lana, Alena, menjetek ki! Figyeljétek egymást, hátha megpróbálnak nyomkövetőt rakni rátok! A találkozási ponton kitakarítjuk az autókat.

Már adtak nekünk egy VIP-kártyát, amellyel visszatérhetünk ide, valamint bármely más klubjukba. Vissza akarják szerezni a pénzüket – mondta Lana önelégülten. Olyan sokan nyertek ma este, nem csak mi, hogy nem tudják elképzelni, hogy esetleg csaltunk, bár biztos vagyok benne, hogy átnézik a felvételeket. Egyszerűen nem találnak majd semmit, ami elhitetheti velük, hogy nem csak szerencsénk volt.

 

 

Anya a klubházon kívül kószált. Volt pár órája munka előtt, és unatkozott. A rossz állapotban lévő virágágyásokat nézte, amikor belebotlott egy tölgyfának tűnőbe.

Kezek fogták meg a karját, megállítva őt. – Vigyázz, asszony!

Felnézett, és meglátta Inket. Nyaktól lefelé tetoválások borították. Lekígyóztak a pólója alá, ahol nem lehetett látni, de a lány meg akarta nézni, mert a tetoválások annyira érdekesek voltak.

– Mit csinálsz?

A virágágyások felé intett. – Szomorúak, és munkára van szükségük. Épp egy mentális listát állítottam össze, próbálva kitalálni, mire lesz szükségem ahhoz, hogy rendbe hozzam őket. – Távolabb valaki sok vadvirágot ültetett a réten, de az ágyások rendetlenek voltak.

– Ne kóborolj el! Maradj az épületben – figyelmeztette, és elindult.

– Hm. Ink. – A szíve megőrült. Magán kívül volt, hogy megkérdezi, de a kérdezés nem ártott. Amikor visszafordult, a lány feltartotta a csuklóját. – Rátetoválhatom Reaper ujjlenyomatait a csuklómra? Tudod, mint egy karkötőt.

Érdeklődés ébredt benne. Közelebb lépett, megfogta a kezét, és megfordította, hogy megvizsgálja a csuklója belső oldalát, ahol ott maradtak Reaper ujjlenyomatainak halvány foltjai. – Megvannak a lenyomatai.

A gyomra görcsbe rándult. – Igen? Miért lennének meg az ujjlenyomatai?

Megvonta a vállát. – Amikor munkába megyünk, nem használjuk a saját ujjlenyomatainkat. Én pótolom őket a testvérek számára, és a lenyomataikat mindig a különféle projektjeimben használom. – Ismét megfordította a nő kezét. – Mi lenne, ha a csuklód tetején egy finom aranylánc lenne, és a csuklód érzékeny része alatt az ujjlenyomatok? Látom a nyomokat a bőrödön, így tudjuk a pontos elhelyezkedést mindkét kézen. Tényleg ezt akarod csinálni?

Anya bólintott. – Azt akarom, hogy tudja, nem megyek sehova. Amikor ő… – megtört. Még a bátyjának sem akart személyes információkat közölni Reaperrel kapcsolatban. Talán már tudták. Talán elmondta nekik, hogy milyen problémái vannak, és ők még nála is többet tudtak, de ez nem számított. Reaper most az övé volt, hogy megvédje, és elhatározta, hogy megteszi. Fogalma sem volt, mit jelent old ladynek lenni, de meg fogja találni az utat, és a legjobb old lady lesz, aki csak lehet. – Ez nekem is emlékeztető lesz, ha elvesztem a türelmemet.

– Csináljuk meg most.

– Most rögtön? Pár óra múlva dolgoznom kell. Preacher nincs itt, így Maestro helyettesíti. Nem igazán szeret pultoskodni, és nem is gyors benne.

Ink megrázta a fejét. – Az a kutya. Gyors is tudna lenni, ha akarna, ezért játssza meg magát, így senki sem kéri tőle, hogy helyettesítse. – Megfordult, és elindult az épületegyüttes elé, majd elhaladt mellette, és folytatta az utat.

Anya hevesen dobogó szívvel követte őt. Kinek tetováltattak ujjlenyomatot a csuklójára? Elment az esze. A tetováló szalon nem volt olyan messze, és jó érzés volt kinyújtani a lábát, kikerülve az épület határain. Úgy nézett ki, mint egy erőd a magas lánckerítéssel, egy hely, ahol a motorosok utoljára megállhatnak.

Megdörzsölte a csuklóját. – Mi van, ha bajba kerül, és le akarják venni az ujjlenyomatait, nincs a közelben, és megtalálják rajtam az igazi lenyomatait?

– Anya, a Torpedo Ink nem vállal munkát, és használja a saját nyomatait. Van egy teljes könyvtárunk lenyomatokból. Utána lehúzzák őket és megszabadulnak tőlük. Nagyon kicsik és vékonyak. Miután lekerült az ujj melegéről és vízbe teszik, feloldódnak. Ezek felett vékony kesztyűt viselnek, és természetesen nem a színeikkel motoroznak. Egy munka során kevesen, vagy senki sem látja az arcukat.

Egy két fülkés, nagyméretű szobában találta magát. Volt ott egy hosszú, párnázott asztal és több alacsony támlájú szék.

Ink az erősen párnázott, hagyományosabb szék felé intett. – Foglalj helyet!

Tényleg ezt akarta csinálni? Mi van, ha szakít Reaperrel? Mi van, ha egyszerűen nem működik? Annyi problémája volt, és nem tudott róla eleget. Erőszakos volt. Öklével a falba ütött, de mi van, ha valaha is ellene fordítja ezt a dühöt? Nagy megrendüléssel nézte, ahogy Ink megmossa a kezét, sterilizálja, majd kirakja a felszerelését. Tűk voltak.

– Tetováltattál valaha?

Megrázta a fejét. – Nem, de mindig is szerettem volna egyet. Volt egy ilyen bakancslistám. A tetoválás a negyedik lépés volt, miután sikerült, és egy egészséges bankszámlám volt. Jó úton haladtam.

– A pénz még mindig ott van.

A lány megrázta a fejét. – Nem. Valahogy ki tudták üríteni a számláimat. Még a megtakarításaim is elfogytak.

Megvonta a vállát. – Ne aggódj, Code kamatostul visszaszerzi! – Megfogta a csuklóját, és egyenesen a felületre tette a karját, majd letörölte alkohollal. – Szóval szeretsz vázlatot készíteni. Felvázoltad a saját tetoválásodat, amit készíttetni akartál?

Megrázta a fejét, és nézte, ahogy a férfi gyorsan felvázol neki egy vékony láncot. Törékenynek tűnt. Finomnak. Mintha könnyen el lehetne törni. Megint megrázta a fejét. – Ne ilyet! Valami erőset akarok! Törhetetlent. Emlékeztető mindkettőnknek.

Ink tekintete szinte tisztelettel villant az arcára. Bólintott a fejével, csak egy rándítással az állán, de a lány tudta, hogy elégedett vele. Eldobta a papírlapot, és felvázolt egy másik láncot. Ennek vastag kapcsai voltak. Nem arany. Titán ezüst volt, és amikor megrajzolta a karkötőrészt, a kapcsokat erre az ötvözetre alapozta a nyers formájában. Kis szaggatott dudorok voltak a lánc mentén. Tetszett neki.

– Ezt szén-ezüstös hatásban csináljuk. – Megfordította a kezét, és elvette a gondosan előkészített papírt, minden ujjlenyomat másolatával. A csuklóján lévő foltok fölé helyezte őket, és jól látható nyomokat hagyott rajta. Azokat először feketével húzta át, óvatosan követve minden örvényt, amíg a négy ujjlenyomat szét nem terült a csuklóján. Lenyomtatta Reaper hüvelykujját a lány csuklóján, pontosan ott, ahol a hüvelykujja belenyomódott. A csuklója tetején volt a lánc.

Nem volt elpocsékolt mozgás a tintával. Jártas volt a választott művészetében, és ez meglátszott minden mozdulatán, minden tiszta vonalon, amit felvitt a lány csuklójára. A lánc gyönyörű lett. Láthatta, bár erőt akart, valami törhetetlent, szépséget is adott neki. Fájt a szíve, ahogy lassan, gondos odafigyeléssel körbehozta a láncot, hogy megérintse Reaper első és utolsó ujjlenyomatát mindkét csuklóján.

Ink nem beszélt sokat, amíg dolgozott, de ő sem akarta másképp. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a döntése hatalmasságán gondolkodjon. Nem tudta biztosan, hogy Reaper komolyan gondolta-e, hogy a lenyomatait rárakja, de annál jobban tetszett neki az ötlet, minél jobban belegondolt. Imádta, ahogy a két karkötő kinézett a csuklója tetején. Az ezüst helyenként csillogott.

Ink megadta neki az összes szükséges gondozási utasítást, és letakarta a tetoválásokat, és azt mondta neki, hogy két-négy órán keresztül tartsa letakarva. Megkérdezte, bekötve tarthatja-e őket a műszakjában is. A férfi mondta, hogy majd bemegy, és rákeni a krémet, mielőtt vékony, könnyű kötszerrel befedi. Mindkét csuklóját bekötve ment dolgozni. Szinte úgy nézett ki, mintha megpróbálta volna megölni magát. Rengeteg kérdést és még több tippet kapott, és csak annyit mondott nekik, hogy tetováltatott. Mindenki látni akarta, de ő csak a fejét rázta. Azt akarta, hogy Reaper lássa először.

A műszakja felénél járt, amikor belépett Jonas Harrington, a helyi seriff és Jackson Deveau, a helyettese. Neki volt a legnehezebb a zsarukkal. Mindkét férfi kedves volt, nagyon udvarias, nem hibáztathatta őket, de mindig félt, hogy rosszat mond vagy cselekszik.

– Anya, ugye? – kérdezte egyik mosolyával Jonas. Szeme a lány csuklóján volt. Jackson megdermedt, az arca nagyon mozdulatlan volt.

– Nem az, aminek látszik – biztosította, meg sem várva az elkerülhetetlen kérdést. – Néhány órája tetováltattam. Levehetném a kötést, de szerintem higiénikusabb lenne előbb befejezni a műszakomat. Mit hozhatok?

Maestro odaállt mellé, mosolyogva a két rendőrre. – Mi van, haver? Régóta nem láttalak. Több mint egy éve. – Betina felé biccentett. – Három italra van szüksége, Anya. – Visszafordult Jonashoz. – Utálom a csaposkodást. Nem ismerem az italokat. Ő nem csak az italokat ismeri, de emlékszik arra is, hogy ki mit iszik. Mit tehetek érted?

– Úgy tűnik, egyre több eltűnésünk is van. Még mindig nincs semmi hír a tegnapi három személlyel kapcsolatban, akikről tegnap kérdeztünk. Most itt van még három. Még nem telt el teljes huszonnégy óra, de tegnap este nem tértek vissza motelszobáikba, és a családjuk aggódik. Azt mondták nekünk, hogy mindhárom férfi a bárban volt a minap este.

– Rossz embert kérdezel – mondta Maestro. – Fogalmam sincs, miről beszélsz. Soha nem vagyok itt. Bárcsak most se lennék – felemelte a hangját. – Anya, szükségük van rád itt. Kész vagy már azokkal az italokkal? – Az utolsót reményteljes hangon tette hozzá.

A lány nevetett rajta. – Te vagy a legrosszabb csapos. Preachernek szüksége van valakire, aki bejön a szabadnapjain. – Nekidőlt a rúdnak, és igyekezett közömbösnek tűnni, ahelyett, hogy bármelyik pillanatban elájulna. – Mit tehetek érted?

– A három, akikről tegnap este kérdeztünk, visszajöttek még?

Összeráncolta az orrát. – Dehogy. És örülök neki. Az egyik különösen fájdalmas volt. Ez egy motoros bár, tudom, hogy néhány vendég zaklatni fog minket, de nekem nem nagyon tetszett a neve sem. Ők azonban elmentek, és a motorjaik felé tartottak. Nem figyeltem. Reaperrel voltam, és nem szoktam semmire és senkire sem figyelni, amikor vele vagyok. – Elpirult, mert igaz volt.

– Reaper? – Jonas szemöldöke majdnem átment a hajvonalán. – Reaperrel voltál?

A lány bólintott. – Együtt élünk. – Akár egy bombát is eldobhatott volna. Elégedettség volt elmondani nekik az igazat. Reaperrel volt együtt, és ez azt jelentette, hogy ha bármi is történt azzal a három férfival, senki sem hibáztathatja őt.

– Mi a helyzet ezekkel a férfiakkal? Itt voltak? – kérdezte Jonas. Három fényképet terített a bárpultra.

Anya körülnézett a bárban, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy senkinek nincs szüksége italra. Maestro ott lebzselt, készen arra, hogy megvédje, ebben biztos volt. Megérintette Thomas Randal képét. – A minap bent voltak, amikor bejöttetek. Együtt ültek. Nagyon csendesek voltak. Leginkább magukkal voltak elfoglalva. Azt hiszem, ez Alenával beszélt, de csak röviden. Nem vagyok benne biztos, zsúfolt volt az aznap este. Elég kedvesnek tűntek. Határozottan nem motorosok, és nem is tettek úgy, mint egyesek, amikor bejönnek. Üzletembereknek tippeltem őket.

– Akkor láttad őket utoljára?

– Utoljára láttam őket. A másik kettő másnap este jött be, ittak egyet és elmentek. Nem beszéltek senkivel.

Jonas elfordította a fejét, hogy Jacksonra nézzen, aki halkan bólintott. Biztos volt benne, hogy Jackson a hazugságvizsgáló, bár lehet, hogy Jonas is az volt. Mindkét férfi határozottan ravasz volt, magabiztos, nagyon magabiztos.

– Sajnálom, hogy nem tudok többet segíteni.

– Furcsa, hogy hat férfi jött el ebbe a bárba, és azóta senki sem látta őket – jelentette ki Jonas, még a szeme sem rebbent meg közben.

Anya lebámult a képekre, hogy elkerülje az átható tekintetet. – Nem értem. Szerinted történt velük valami, amikor elmentek innen? Mint mi? Az első három részeg lehetett, és valami hülyeséget csinálhattak. Nem akartam elkérni tőlük a kulcsukat, mert Preacher már elment. Közvetlenül zárás előtt leállítottam őket, amikor rájöttem, milyen szörnyen viselkednek, de a másik három alig ivott. Egy, legfeljebb két italt.

Úgy döntött, a legjobb, ha a lehető legközelebb marad az igazsághoz. Szokatlan lenne, ha három motoros lehajtana egy szikláról, de megtörténhet, ha elég részegek voltak. Ez azonban nem magyarázza meg a másik három férfit.

Jonas összeszedte a képeket. – Nem szeretem, ha feleségekkel kell kapcsolatba lépnem, és elmondani nekik, hogy nyoma sincs a férjüknek vagy a gyermekeik apjának.

A lány megrázta a fejét. – Milyen szörnyű neked. Reméljük, hogy nem így fog történni.

Maestro megütötte a csípőjét. – Komolyan, vissza kell mennie dolgozni. Holnap itt lesz Preacher is. Talán mást is tud mondani. Most szükségem van rá.

Felgyülemlettek a vendégek. Anya egy apró mosolyt villantott a két zsarura, majd visszafordult az italkészítéshez, és gyorsan dolgozott, hogy utolérje magát. Csak azt akarta, hogy az éjszaka véget érjen. Leginkább Reaper miatt aggódott, és amiatt, hogy mi történik.