3.-4. Fejezet

 

HÁROM

 

Fordította: Szilvi

 

– Tojásátvevő Állomás – mondta Anya a férfi fülébe, megpróbálva elég hangosan kiabálni, hogy Reaper meghallja. A szél beletépett a hajába, és az arcába fújta. Tisztító érzés volt. Mámorító. Élénkebbnek érezte magát, mint valaha, miközben száguldottak az úton. Soha nem ült még motoron, de úgy érezte, mintha erre született volna.

Lehunyta a szemét, és arcát Reaper hátához szorította. A színeihez. Soha, egymillió év alatt sem gondolta volna, hogy a férfi Harley-jának a hátulján száguld majd végig az úton. Az első pillanattól kezdve, hogy belépett a bárba, miután Czar felvette őt, elállt tőle a lélegzete. A férfi iránti vonzalom olyan intenzív volt, hogy alig tudott dolgozni. Letelepedett egy székre a helyiség hátsó részében, és egész éjjel ott maradt. Kávét ivott, nem szeszt, és figyelte őt.

Egy idő után úgy gondolt magára, mint egy egérre, akit sarokba szorított egy nagy macska. A férfi tekintete nem volt barátságos. Reaperben nem volt semmi barátságos. Egyáltalán semmi. A tekintete halott volt. Amikor ránézett, úgy érezte, hogy ki tudná belezni, és még csak kettőt sem pislogna. A szemei sötét lyukak voltak, sötét, sűrű szempillákkal körülvéve. Miért vette észre a szempilláit, amikor a férfi olyan távolinak tűnt, az arca kőből faragott, csupa szöglet és sík?

Az arcán hegek voltak, amelyek a bal oldalon a szeme sarkától egészen az állkapcsáig kettéosztották a sötét borostát, mintha valaki fogott volna egy kést, és egy görbe vonalat vésett volna az arcába. Egy másik vonal követte szögletes állkapcsát. Furcsa módon a jobb oldalára egy tic-tac-toe táblát véstek, a négyzetekben átlósan három X-szel. Ez nem tetoválás volt, a vonalak hegek voltak.

Ő is magas volt, nem egészen olyan magas, mint a férfi, de közel volt hozzá. A vállai nagyon szélesek voltak, a mellkasa pedig rendkívül széles. A karjain határozottan kirajzolódtak az izmok, ahogy a lefelé keskenyedő mellkasán is, a derekával együtt. A csípője keskeny volt, a combja erős. Kicsit túl sokat nézte, mert eléggé biztos volt benne, hogy papíron is fel tudná térképezni az izmait. Oké, az igazat megvallva, meg is tette. Imádott rajzolni, és volt egy vázlatfüzete, tele Reaper ábrázolásokkal.

A bár minden egyes este motorosokkal telt meg. Nem vonzódott a motorosokhoz. Egyáltalán. Nem vonzotta a világuk. Megígérte magának, hogy feljebb lép a világban. Folyamatosan ezt is tette. Mindent egyedül ért el, a körmével kaparva ki a helyét. Egy menhelyi gyerekhez képest nem is volt olyan rossz. Nem járt iskolába, de sikerült megszereznie az érettségit. Keményen dolgozott és pénzt spórolt, hogy pultos iskolába járhasson. Úgy gondolta, ő lesz a világ legjobb csaposa, és jó úton haladt. Nem mutatta meg Czarnak, de szinte minden trükköt meg tudott csinálni, amit a legjobbak csináltak. Ahogy egyre jobb és jobb bárokba került, úgy folytak a borravalók.

Mély levegőt vett, és körülnézett, miközben az óceán olyan gyorsan száguldott el mellette, hogy szinte elmosódott. Fáradt volt, és hosszú utat kellett gyalog megtennie, hogy eljusson a kocsijához. Őszintén szólva rettegett ettől a sétától. Tudta, hogy éjszaka vadállatok járnak, köztük pumák és medvék. Azt gondolta, hogy talán még prérifarkasok is. Nem nagyon vágyott erre, de korábban már néhányszor megtette.

Lekanyarodtak a 20-as főútra, és miközben végigrobogtak az úton, a férfi leejtette az egyik kesztyűs kezét, és a nő mindkét kezét a derekához szorította. Anya még soha nem volt ennyire tudatában egy másik emberi lénynek. Soha nem volt még ennyire tudatában a saját testének, a combjai között vibráló motornak, vénuszdombja a férfi fenekéhez nyomódott, a mellei sajogtak, a mellbimbói lángoltak, olyan szorosan a férfihez nyomódtak, dörzsölődve minden egyes dőlésnél.

Imádott a férfival motorozni. Mazochista érzés volt vonzódni hozzá. Sőt, őrültség. A többi klubtag többsége kedves volt vele – távolságtartó, de kedves. Feltételezte, hogy az összes többi tagot jóképűnek lehetett tartani, de Reaper szexi volt. Nyers erő volt. Ijesztően veszélyes. Bármit is csinált a klubnak – amiről ő nem akart tudni –, veszélyes munka volt.

Amikor először bökte meg Reaper mellkasát, a hátsó teremben lévő minden klubtag felállt, és aggódónak látszottak – miatta. Azonnal tudta, hogy nem lett volna szabad megérintenie. Aztán a férfi nem engedte el, és ő megrémült. Éppen mielőtt Czar közölte volna vele, hogy még mindig van munkája, látta, hogy Reaper háta mögött furcsa pillantásokat váltanak a klubtagok. Az aggódóból tudálékosra váltottak. Talán szórakozóra is. Valami, amit nem igazán tudott értelmezni.

A motor lelassult, és Reaper ráfordult a kempinghez vezető földútra. Megragadta a férfi kabátját, és felemelte az arcát, hogy a szája a füléhez érjen.

– Innen gyalog is be tudok menni. – Honnan tudta a férfi, hogy hol van a kocsija? Nem mondta el senkinek, hogy itt lakik. Ez teljesen megalázó volt.

Nem kérdezte meg tőle, hogyan jut el a kocsijához. Egyetlen kérdést sem tett fel. A lány megmerevedett, hirtelen tudatára ébredt, hogy egyedül van a Torpedo Ink legfélelmetesebb tagjával. Semmit sem tudott róla, azon kívül, hogy kávét ivott, és nem kedvelte őt. A szíve megbicsaklott, majd felgyorsult. Olyan ostoba volt. Annyira aggódott, hogy meg fogják ölni Deke-et és a barátait, hogy valójában a saját biztonságára nem is gondolt. Ez akkora ostobaság volt, és annyira nem vallott rá.

Ő tervező volt. Az egész életét megtervezte. Amikor a dolgok az arcába robbantak, aprólékosan megtervezte a menekülését, még akkor is, ha menekülőben volt. Reaper volt az. Semmi oka nem volt rá, hogy vonzódjon hozzá, de még soha életében nem érzett ilyen testi vágyat senki iránt. Éjszakánként róla álmodott. Néha nappal is fantáziált róla.

A motoros élet nem volt neki való, és tudta, hogy Reaper sem, de azt kívánta, bárcsak egyszer, egyetlenegyszer átélhetne a férfival egy éjszakán át tartó lángolóan forró szexet. Olyan szexet, amilyenről a nők olvastak és álmodtak, de valójában sosem részesültek benne. Reaper olyan nyers volt. Olyan vad. Olyan primitív. Tudta, hogy a férfi nyers, vad és primitív lenne az ágyban. Csak egyszer szerette volna megtapasztalni ezt a fajta forró, érzéki, erotikus szexet. A késztetés azonban nem volt elég erős ahhoz, hogy kockáztassa az életét. Fogalma sem volt, mit fog tenni a férfi, amikor megtalálja a kocsiját. A legjobb esetben kioktatná, és otthagyná.

Reaper nem volt híve a kioktatásnak. Az alatt az egy hónap alatt, amióta ismerte, a kávén kívül egyetlen szót sem szólt. Egy éjszaka alatt megdöntötte a rekordját, és a legtöbbje nem volt jó. A férfi nagyon, de nagyon nem kedvelte őt, de a kezét borító ujjak az őrületbe kergették. Egyik kesztyűs ujjával folyamatosan simogatta a lány kézfejét. Anya nem tudta, mit jelent ez, de apró bizsergéseket, apró szikrákat váltott ki, amelyek végigsiklottak a testén, amíg meg nem feszült.

A nő jobbra mutatott, és Reaper letért a főútról a kemping felé, ahol Anya autója lepusztultan, rozsdásan és szomorúan állt a fák alatt, ahol kénytelen volt otthagyni aznap reggel. Amint megtudta, hogy a kocsi feladta, nekivágott gyalogolni a főútig, majd stoppolni a városig. Mégis elkésett a munkából. Nagyon elkésett. Preacher felvonta a szemöldökét – el volt havazva, amikor Anya beért –, de nem szólt egy szót sem. Egyetlen szót sem.

Reaper vállára kellett tennie a kezét, hogy leszálljon a motorról, és a férfinak nem kerülhette el a figyelmét, hogy remeg. Remélte, hogy Reaper ezt a hideg éjszakának tulajdonítja. Ellépett tőle, levette a sisakot, miközben a férfi lekapcsolta a motort, és csend telepedett az erdőre. Még mindig a motoron ülve, Reaper lassan körülnézett. Anya azt remélte, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi azonnal indulni készül.

– Köszönöm a fuvart! A kocsim gondot okozott ma reggel. Néha megesik az ilyesmi. De azért időben be fogok érni a munkába – sietett biztosítani a férfit.

– Miért nem hívtál? Küldtünk volna egy vontatót.

A nő az ajkába harapott. Nem engedhetett meg magának egy vontatót. A férfinak nem tetszett volna a válasza, ezért hallgatott.

– Anya! Tisztázzunk egy dolgot kettőnk között! – Az egyik lábát átvetette a motorján, és lustán ülve maradt. Ijesztően nézett ki. Reaperben nem volt semmi lusta vagy laza, ezért ez a laza póz a frászt hozta a nőre.

Még mindig félt megszólalni, ezért biccentett, jelezve, hogy hallgatja. Tudta, ha valaki azt mondja, hogy „tisztázzunk valamit”, az általában azt jelenti, hogy nem fog tetszeni neki, amit mondani akar. A lábai között lüktetett valami, aminek nem kellett volna ott lennie. Reaper tette ezt vele, még akkor is, amikor olyan ijesztő volt, mint a pokol. Nagyon is tudatában volt annak, hogy egyedül van vele kint az erdő közepén, és senki sincs körülöttük.

– Amikor kérdezek valamit, választ akarok! Megértetted!?

Anya érezte az ismerős hőemelkedést. Az indulatai. Volt neki. Elfojtotta, bár legszívesebben a pokolba küldte volna a férfit. Előre jutott, követte a tervét, és ezt úgy érte el, hogy kordában tartotta az indulatait. Bólintott, mert nem bízott a hangjában.

– Vontatóautó.

A férfi Anya szemébe nézett, és észrevette a kipirult arcát. Tudta, hogy a nő dühös, tudta, hogy nem szereti, ha diktál neki. Reaper amúgy sem kedvelte őt, úgyhogy csessze meg, ha lenézi, amiért nincs otthona vagy pénze. A lány felemelte az állát.

– Nem engedhetem meg magamnak. Ha megengedhetném, szerinted a kocsimban élnék itt kint? Éjszaka jéghideg van! – Fogalma sem volt, miért tette hozzá ezt az információt. Valószínűleg azért, mert annyira dühös volt a férfira, hogy az lustán és fölényesen üldögél a motorján.

Egek! Ő volt a legdögösebb dolog, akit valaha látott. Miért akarta volna azt a férfit, akinek több problémája volt, mint neki? Pedig akarta őt. Kétségbeesetten. Csak egy éjszaka tiszta boldogság. Azok a kezek. Olyan erős volt. Tudta, mit csinál. Minden alkalommal, amikor a tekintete bárhol is érintette a testét, Anya úgy érezte, mintha fizikai érintés lenne. Pokolian forró. Hosszadalmas. Akkora szemétláda volt. Tudnia kellett, hogy milyen hatással van rá.

– Abban a rozsdás ócskavasban laksz?

A lány bólintott. – Fáradt vagyok. Köszönöm a fuvart, és köszönöm, hogy megmentettél Deke-től, bár nem vagyok benne biztos, hogy indokolt volt kést dobni rá.

– Ez az önmérsékletemet mutatta, csak a kedvedért. Most pedig szedd ki a kocsiból, amire szükséged van, és szállj fel a motoromra! Nem vitatkozom, hanem elviszlek a klubhelyiségbe.

Egy zuhany. Valami meleg hely. Az lenne a mennyország. A munkahelyén a mosdóban mosakodott. A kempingben nem volt zuhanyzó, és igazi fürdőszoba sem. Egy pillanatra kísértésbe esett, de tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy másra támaszkodjon. Minden helyzetből egyedül kellett kihúznia magát.

Anya mosolyt erőltetett magára.

– Tényleg, köszönöm! Értékelem az ajánlatot, de nem mehetek veled. Esküszöm, nem fogok elkésni holnap a munkából...

Reaper felállt és leszállt a motorról. Nagydarab pasas volt. Hatalmas. Egy hatalmas izomfal közeledett felé, és gyorsan jött. A lány elhátrált, megbotlott, alig sikerült talpon maradnia, a tüdejében nem volt levegő, és félelem borzongása kúszott végig a gerincén. Felemelte az egyik kezét, hogy elhárítsa a férfit, mintha ez működne.

– Bassza meg! – mormogta a férfi, elhaladva a nő keze mellett. – Elküldöm Lanát vagy Alenát a ruháidért. – Elkapta a lány kinyújtott kezét, magához rántotta, és Anya máris fejjel lefelé lógott a vállán.

A lány egy kislányosat sikkantott, amit gyorsan elfojtott, aztán megütötte a férfit. Keményen. Pontosan a bordáján. A férfi szisszenve vett levegőt, és összerezzent. A keze keményen a lány fenekére csapott. Nagyon keményen. A nő feldühödve újra megütötte a férfit. Reaper megismételte az ütést pontosan ugyanoda, és tűz járta át a lányt. Szétterjedt. Anya nem tudta, hogy fájdalmas volt-e, vagy az indulatai törtek rá, vagy a férfi annyira szexi volt, hogy bármit is tett, forróság száguldott végig az ereiben, és lüktetett a lábai között.

Az orra alatt káromkodva letette a lányt a motor mellé. A bőrszíne megváltozott. Majdnem szürke volt. A nő a bordáira pillantott. Megütötte, de ez a férfi volt a klub végrehajtója. Nem sokat tudott, de azt tudta, hogy a végrehajtó a klub védelmezőjét jelenti. Képesnek kellett lennie elviselni egy bordára mért csapást anélkül, hogy megrándulna.

– Szállj fel a kibaszott motorra!

– Ne káromkodj velem!

– Ez egy szó. Nem jelent semmit!

– Akkor elég könnyű lesz abbahagyni a használatát.

– Anya! – mondta ki az összeszorított fogai között a nevét. – Elfogyott a türelmem! Negyvennyolc órája nem alszom, és elegem van az udvariaskodásból! Ez nem az én világom. Most pedig szállj fel a motorra!

– Nyisd szét a kabátodat!

A szemei gyönyörűek volt. Olyan intenzívek. Félig lehunyt szemhéjak. Sokkolóan kékek. Hideg, mint a jég. Most éppen ezek a szemek szegeződtek rá, és a lány nem tudta megállni, hogy ne fusson végig a hideg a testén. Nem hátrált meg, bármennyire is félt. A férfi megsérült. Tudta, hogy igen. Nem is kis dolog volt. Úgy nézett ki, mintha megölné, ha továbbra is dacol vele. De ez sem számított. Sóhajtott egyet.

– Veled megyek, ha szétnyitod a kabátodat, és megmutatod.

– Azért jössz velem, mert kurvára azt mondom! – csattant fel a férfi.

A lány figyelmen kívül hagyta a macsó baromságot.

– Önként!

Egy örökkévalóságnak tűnő ideig tanulmányozta a lány arcát. A tekintete lefelé vándorolt, végig a lány testén, megérintette a mellét, a lábai közötti pontot, ott elidőzött egy pillanatig, úgyhogy a nőnek nagyon mozdulatlanul kellett tartania magát, hogy ne fészkelődjön a szükségtől. Így nem árulta el, hogy benedvesedett, és lüktetett a csiklója, csak azért, mert ő volt a legszexibb férfi a világon. Nem, egy vadállat volt. Mégis, valahányszor kinyitotta a száját, egy fokozattal lejjebb vitte a forróság faktorát, legalábbis ezt mondta magának, ugyanakkor hajlamos lehetett a mellébeszélésre, ha a férfiről volt szó.

A férfi tekintete visszatért a nő arcára. Egyik keze a kabátja cipzárjához nyúlt, és Anyán átfutott a diadal érzése. Legyőzte makacsságban. Nos, rendben, a férfi engedett. Anya tudta, hogy ez nem a férfi természetéből fakad, és biztosan nem olyan pasas volt, aki hagyja, hogy egy nő megmondja neki, mit tegyen, szóval mit jelentett ez?

Meglátta a vért, és kiszökött a levegő a tüdejéből. Régi vér volt, majdnem megszáradt, és új vér szivárgott lassan az ingébe.

– Ó, Istenem! Annyira sajnálom! Nem ütöttelek volna meg, ha tudom! – Kétszer is megütötte. Ugyanott. Keményen.

A férfi felhúzta a kabátján a cipzárt, arcvonásai kővé dermedtek.

– Szállj fel a motorra! – Átvetette az egyik lábát, és alátámasztotta. – Kibaszottul azonnal!

Ennyit az engedményekről. A nő átvetette a lábát, megfeledkezve mindenről, amire másnap szüksége lehet, csak a sebbel törődött, amit nem látott a férfi inge alatt. Elhelyezkedve a férfi mögött, lazán átkarolta, félve, hogy fájdalmat okoz neki. A férfi elkapta a csuklóját, és szorosan magához rántotta, a mellét a hátához szorítva.

A kezét pedig erősen a derekára szorította. Anya kénytelen volt közelebb húzódni a testével, így a lába közötti lüktetés a férfihoz nyomódott. Vajon érezhette ezt a férfi? Erős volt. Intenzív. Állhatatos. Abban a pillanatban, amikor a férfi beindította a motort, és az felbőgött, rezgéseket küldve a lány lábai közé, attól félt, hogy ott helyben el fog élvezni.

Reaperrel motorozni csodálatos élmény volt. Az arcát a férfi hátához szorította, és átadta magát a fantáziájának erről a pasasról. Férfi volt. Könyörtelen. Pokolian védelmező a klubja tagjaival, különösen Czarral. Bárki, akinek volt megfigyelőképessége, láthatta ezt. Neki soha nem volt otthona. Soha nem kapott védelmet. Soha nem volt senki, akire számíthatott volna. A klubtagok határozottan elkülönültek mindenkitől, de egymással gyakran viccelődtek vagy incselkedtek, és mindannyian vigyáztak a két nőre, Alenára és Lanára.

Belegondolni, hogy csak egy éjszakára is Reaper védelme alatt állhat. Érezni, ahogy a férfi teste az övében mozog. Hogy pompás szexben legyen részük, a földrengető fajtából, akármilyen főnökösködő is volt, megérte volna – egy éjszakára. Ő nem az a fajta nő volt, aki élhet abban a világban. Gyakran emlékeztette magát erre, minden este, amikor ránézett a férfira a bárpulton keresztül. Minden egyes este.

Czar és a klub többi tagja jól bántak vele, de a bárba érkező motorosok többsége megpróbálta illetlenül megérinteni. Olyan nevekkel illették, amiket nem igazán szeretett. A Cunci – Deke így nevezte – volt a legkevésbé sértő. Betina az egyik motorossal kint, a piknikasztalnál szexelt. Egy másik alkalommal hagyta, hogy egy fickó felnyúljon a nagyon rövid szoknyája alá, és ha Anya nem tévedett, a férfi ott helyben, a bárban elélveztette. Betina pedig később leszopta a motorost, közvetlenül odakint, az épület sarkán. Anya kiment egy kis friss levegőt szívni, és meglátta őket.

A másik pincérnő, Heidi, ugyanolyan rossz volt. Mindkét nő vagy pánt nélküli topot, vagy ujjatlan trikót viselt nagyon rövid szoknyával a munkahelyén. Rengeteg borravalót kaptak, és határozottan tudták, hogyan kell kezelni a betérő férfiakat. Anya nem értette miért, amikor mindkét nő ilyen könnyen elérhető volt, de a legtöbb motoros flörtölt vele is, és ugyanolyan jó borravalót kapott tőlük, vagy néha még jobbat is. Mindkét pincérnővel jól kijött, kivéve, ha... – Fészkelődni kezdett, kényszerítette magát, hogy őszinte legyen. Utálta, amikor Betina a fejébe vette az este, hogy Reaperrel flörtöl. Korábban soha nem csinált ilyet. Legszívesebben megölte volna bármelyik pincérnőt, ha valahová kettesben mentek volna vele.

Nem tetszett a férfinak. Ezt állandóan mondogatnia kellett magának. Azt akarta, hogy kirúgják őt. Már majdnem kirúgatta. Fogalma sem volt róla, miért kímélte meg Czar, és miért hagyta, hogy megtartsa az állását, annak ellenére, hogy annyit késett. Tudta, hogy nagy dolog volt Czartól, hogy szembeszállt Reaper vágyával, hogy kirúgassa.

Behunyta a szemét, és hagyta, hogy az út magával ragadja, az érzés, ahogy Reaperrel és a motorral együtt mozog. Tökéletes volt. Imádta, ahogy beveszik a kanyarokat, ahogy a testük tökéletes szinkronban van. Reaperrel együtt utazva eszébe sem jutott, hogy a férfi elveszítheti az uralmát a motor felett. Nem tudta elképzelni, hogy valaha is elveszítené az irányítást, de meg akarta próbálni...

Félbeszakította ezt a gondolatot, és arra kényszerítette magát, hogy arra gondoljon, mennyire fáradt és kimerült volt. Fájt a lába. Nem sokat aludt az elmúlt éjszakákon. Valószínűleg nem kellett volna elajándékoznia a felesleges takaróit, de volt egy régi hálózsákja, amit egy használtruha-boltból szerzett, így nem fázott annyira, mint az utcán alvó férfiak és nők közül néhányan. Mégis úgy érezte, mintha soha többé nem melegedne fel.

Az út túl hamar véget ért, és a Torpedo Ink telephelyének parkolójában találta magát. Az épületet erőddé alakították át. Magas kerítés vette körül a területet. Az épület ép volt, de a hallott pletykák szerint – és hallott bőven, különösen a Sea Haven-i élelmiszerboltban – modernizálták. Néha csak azért hajtott oda, hogy meghallgassa, ahogy a helyiek a klubról beszélnek.

Kicsit bizonytalanul szállt le a motorról. Reaper leállította a motort egy sor másik motorkerékpár mellé, és lekapcsolta. Anya bizonytalanul nézett a férfira. Nem tudta, mire számítson. Látta rajta, hogy kimerült. És ott volt rajta az a sok vér. Nem akarta őt az ágyra dobni, hogy aztán gonoszul magának követelje. A kimerültség ellenére még mindig bűnnek és szexnek, érzéki bűnnek látszott. Állatias. Primitív. Forróság száguldott át rajta, hogy kényelmetlenül megtelepedjen a lábai között. Az a kitartó lüktetés ott maradt.

Mi volt a baja? Akarta ezt. Mocskos. Vad. Gátlástalan. Mindent akart, amit a férfi megadna neki. Olyasmit, ami egész életében megmaradna neki. Egy dicsőséges éjszaka egy olyan férfival, aki tudta, mit csinál. Nem maradhatott itt örökké. Nem illett ide, és soha nem is fog. Nem kereste az örökkévalóságot. Csak egy éjszakát.

A nyelve lassú, érzéki csúszással megérintette az alsó ajkát. Arra gondolt, hogy megkóstolja a férfit. Milyen érzés lenne? Lefogadta, hogy gyönyörű volt. Vastag. Lefogadta, hogy mennyei az íze. A mellei sajogtak. A mellbimbói lángoltak. Hála Istennek a kabátjáért.

– Szeretném megnézni azt a sebet az oldaladon.

– Ápolónő vagy?

Miért kellett kinyitnia a száját? Egy nőnek képesnek kellene lennie fantáziálni arról a dögös, gyönyörű testről, amit perverz módon szemlélt, anélkül, hogy a férfi tönkretenné a beszédével. Felsóhajtott. – Nem. Nem vagyok ápolónő. Csak gondoltam, segítek neked, tekintve, hogy időt szakítottál arra, hogy elvigyél, meg minden. – Szóval, csessze meg! Nem volt szüksége a baromságaira, és nem is kellettek neki.

Hallgatott. Ketten is játszhattak ebben a játékban. Csak várt, amíg a férfi babrált valamit a motorján, aztán az épület felé intett. A lány mély levegőt vett. Nem tetszett a férfinak. Nem akart ráugrani. De még ha meg is tenné, csak az lenne, amit ő is akart, egy pompás, szexszel és bűnnel teli éjszaka. Remélte, hogy ezek nagyon-nagyon rossz bűnök lennének, amelyek örökké tartanának. Tudta, hogy nincs ilyen szerencséje.

Az ajtó egy nagy szobába nyílt, ahol egy ívelt pult, asztalok és székek, néhány kanapé és még kényelmesebbnek tűnő székek voltak. Nem tudta jól megnézni az ajtók sorát, mert a férfi végigvezette egy folyosón. – A fürdőszoba ott van. Azt most senki sem használja. Néhány testvér itt alszik ma éjjel. Lehet, hogy meztelenül bolyonganak. Nem nagy ügy. Csak tudd, hogy megteszik. – Kinyomta az egyik ajtót. – Itt alhatsz. Az ágy tiszta.

Anya hallott a vad bulikról. Ismert néhány nőt, akik itt buliztak. Egy-egy nő bejött a bárba, úgy téve, mintha Betinát és Heidit akarná látni, de Anya tudta, hogy csak azért történt, hogy rávegyék valamelyik férfit, hogy a nőjüknek ismerjék el őket. Tanulmányozta az ágyat. Tiszta volt? Nem akart más célra használt lepedőn aludni.

Reaper nem mozdult, amikor a lány lassan elsurrant mellette. A férfi kitöltötte az ajtó nagy részét, így Anya teste súrolta, miközben belépett a szobába. A szíve felgyorsult, ahogy mindig is tette, amikor a teste a férfi közelébe került. Túltöltődött, annyira izgatott volt, hogy azt kívánta, bárcsak eszébe jutott volna, hogy bepakolja a vibrátorát, amikor elmenekült. Nem volt ideje ilyesmire gondolni.

– Reaper – mondta halkan, amikor a férfi megfordult, hogy elmenjen.

A férfi visszafordult, és csak állt és várt.

– Köszönöm! Tényleg nagyon hideg volt a kocsiban. Nagyra értékelem, hogy segítettél nekem. Nem fogok zavarni.

– Add ide a kocsikulcsodat! – A férfi kinyújtotta a kezét.

A lány a homlokát ráncolta, de azon kapta magát, hogy a zsebében kotorászik értük. Nem engedelmeskedett senkinek. Nem az ő stílusa volt, de a férfi hangja durva volt. Megigéző. Valahogy kissé rozsdásnak tűnt, mintha ritkán beszélne. A bárban töltött éjszakák alapján biztos volt benne, hogy igaza van. Már attól, hogy beszélt hozzá, különlegesnek érezte magát a férfi számára, még ha tudta is, hogy nem az. Tudta, hogy nem kedveli őt. Átadta neki a kulcsokat.

A férfi elfordult tőle, és becsukta az ajtót. Nem erősen, de határozottan. Az volt az érzése, hogy ha a férfi az ő oldalán állt volna, akkor elfordította volna a zárat. – Neked is jó éjszakát! – mondta hangosan, csak hogy felbosszantsa a férfit.

Nem érkezett válasz. Még azt sem hallotta, hogy a férfi elindult volna a folyosón. Körülnézve szemügyre vette a szobát. Kicsi volt, egy apró szekrény, egy beépített komód. Éjjeliszekrény egy lámpával. Az ágy kétszemélyes, és hívogatónak tűnt. Még nem akart odamenni. Még csak le sem ült rá. Túl fáradt volt, és elaludt volna. Zuhanyozni akart. Egy igazi zuhany alatt. Nem érdekelte, hogy van-e tiszta ruhája vagy sem. Ha a klubházban a férfiak mászkálhattak meztelenül, ő befedhette magát egy törölközővel – feltéve, hogy volt törölközőjük.

Megdöbbent, amikor belépve a fürdőszobába egy kádat talált. Miért jutott eszükbe a klubtagoknak, hogy fürdőkádat tegyenek be? A mosdókagyló alatt talált fürdősót is. Nem a szokásos Epsom-só volt, amire az ember számítana; valódi, jó illatú sók voltak. Kísérletképpen megnyitotta a melegvizes csapot. Az ablakon már beszűrődött a fény, a hajnal első néhány sugara. Bevilágítva a szobába, az ajtóra erősített egészalakos tükörbe csapódott.

Ez egy női fürdőszoba volt. Reaper azt mondta, hogy senki sem használja. Ez azt jelentette, hogy amikor a partikat tartották, ezt a szobát foglalták el a nők, akik idejöttek? A klubtagok a saját hálószobájában szexeltek velük, és utána ezt a fürdőszobát használták? Minden egyes centimétert megvizsgált. A törölközők vastagok és bolyhosak voltak, lágy barackszínűek. Összeillettek a zuhanyfüggönyön kavargó barackszínnel.

A két női klubtag. Ennek az egyikük szobájának kellett lennie. Az ő fürdőszobájuk. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és levetkőzött. Először a zuhany alá lépett, hagyta, hogy a forró víz végigfröccsenjen rajta. Talált egy igazán jó minőségű sampont, és szégyentelenül használta kétszer is. Ha le kell cserélnie, örömmel meg fogja tenni.

Kondicionálta a haját. Amikor leöblítette, hetek óta először érezte kellemesnek a haját. Megmosta a mosdókagylónál, de olyan sok haja volt, hogy sosem érezte, hogy tényleg alaposan megtisztította volna. A szivacsos fürdés szívás volt. Ez a mennyország volt. Tiszta mennyország.

Kicsavarta a haját, átnézte a különböző fiókokat, és talált néhány hajgumit és -csatot. A haját rögzítette a feje tetején, majd belesüllyedt a vízbe. Tiszta boldogság. Örökké ott tudna maradni. Behunyta a szemét, hátrahajtotta a fejét, és csak sodródott.

A víz már kihűlt, amikor felriadt. Reaper hajolt a kád fölé, egyik keze a vízben volt, és kihúzta a dugót. Anya majdnem megint kislányosan felsikkantott, de még épp időben sikerült megállítania magát.

– Gyere ki onnan! Túl hideg a víz. – A férfi hangja sürgető volt. Bosszús.

– Meztelen vagyok! Nem kéne itt lenned! – Nem zárta be az ajtót? Nem emlékezett rá.

– Semmi olyan, amit ne láttam volna már – mondta, és hátralépett egy törölközőt nyújtva felé.

Ez megölte minden reményét, hogy a férfi vonzódik hozzá, pedig pasi volt. A tekintete elidőzött a lány mellein. Szóval csessze meg, megmutatja neki, ha erre vágyik, bár a férfi kővé dermedt vonásaiból ítélve nem így gondolta. Felállt, és kényszerítette magát, hogy ne piruljon el, miközben az egész teste vörösödni akart.

Tudta, hogy jó mellei vannak. Hetykék. Gömbölyűek. Dúsak. A mellkasa keskeny volt, a dereka karcsú, arányban a jelentős csípőjével, ami megnehezítette a megfelelő farmerek megtalálását. És neki aztán volt csípője. Nem hazudik. És a férfi azt nézte. Ellenállt a késztetésnek, hogy hátat fordítson neki, mert akkor a férfi meglátná a hasonlóan méretes fenekét.

Éppen akkor vette el a törölközőt, amikor kinyílt az ajtó. Reaper a lány és az ajtó közé siklott.

– Mi a fasz van, Savage? Nem sétálsz be csak úgy, amikor egy nő éppen fürdik! Azt hittem, Blythe átbeszélte veled a szabályokat.

Savage megvonta a vállát. Reaper fiatalabb változata volt, ugyanolyan kemény, ugyanolyan sebhelyes, a kék szeme ugyanolyan halott.

– Téged sem érdekelnek azok a szaros szabályok jobban, mint engem.

– Talán nem, de ez Anya első éjszakája itt.

– Reggel van – javította ki Savage. A férfi a lányra pillantott, majd a tekintete visszaugrott a fivére arcára. – Meg akarom nézni azokat a varratokat! A doki adott antibiotikumot, hogy adjam oda neked.

Anya a melléhez szorítva a törölközőt továbbra is dermedten állt. Nem mert megmozdulni, különben Savage meglátja őt teljes pompájában. Az egy dolog volt, hogy álmai férfija – aki egyértelműen tehernek tartotta, amit el kellett viselnie – meglátta, de egészen más dolog, hogy a fivére besétál, miközben ő meztelen.

Varratok? Felszakította a varratokat, amikor megütötte? Te jó ég! Csak úgy átdobta a vállán. Miért kellett ezért megütnie? Keményen lesújtott rá a bűntudat. Lehet, hogy Reaper durva volt. Lehet, hogy nem kedvelte őt, de megmentette.

– Varratok? Reaper, annyira sajnálom...

– Felejtsd el! – A hangja azt mondta neki, hogy fogja be a száját. – Várj meg odakint! – parancsolta a testvérének.

Savage bólintott, és anélkül, hogy egy szót is szólt volna a nőhöz, kisétált. Anya lehunyta a szemét, és megrázta a fejét. Menedékhelyeken élt, olyan helyeken, ahol kevés volt a magánélet, de hogy férfiak csak úgy bejönnek egy fürdőszobába... Bezárta az ajtót. Az ilyesmiről nem feledkezne meg. Összeszűkített szemmel nézett Reaperre. – Az az ajtó zárva volt.

– Ócska zár, bébi. Tettem pár üveg vizet az éjjeliszekrényre az ágyad mellé. Vártam, hogy kigyere, de amikor nem jöttél, tudtam, hogy elaludtál. Túl csendben voltál.

– Felesleges volt bejönni!

A férfi teljesen érdektelennek, és pokolian unatkozónak látszott. – Attól függ, melyikünkhöz beszélsz. Feküdj le! Lehúztam neked a redőnyt. Sötétben tartja a szobát. Alena és Lana elmennek ruhát vásárolni. – Megfordult, és kisétált, otthagyva a lányt a mellkasához szorított törölközővel, kissé zihálva, a döbbenettől tágra nyílt szemekkel.

A fickó besétált, egyenesen át a bezárt ajtón, kihúzta a fürdőkád dugóját, átnyújtott neki egy törölközőt, majd elébe állt, amikor belépett a testvére. Vizet hozott neki, és lehúzta a redőnyt. Tudta, hogy a férfi még nála is fáradtabb, de mégis idejött, hogy megnézze, mi van vele. Magára csavarta a törölközőt, és elindult vissza a kijelölt szobájába.

Egy férfi jött a folyosón, teljesen meztelenül. Felnézett, meglátta a nőt, de nem tett egyetlen mozdulatot sem, hogy eltakarja magát, biccentett, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. Szent tehén! Ez Ice volt. Ő… lenyűgöző volt. Soha többé nem fog ugyanúgy nézni rá. A mindenségét! Jó felépítésű volt. Nem tudott erre gondolni, nem akkor, amikor Reaper gúzsba kötötte, és nem volt semmi és senki, aki segíthetett volna a frusztráción.

Két extra takarót talált összehajtogatva az ágy alján, ami bizonyította, hogy Reaper valóban meghallgatta. Arccal lefelé az ágyra vetette magát, hálás volt a fürdőért, a szobáért, a kényelmes ágyért, még az új fogkeféért is, amit a fiókban talált, még bontatlanul. Nem érdekelte, hogy Reaper rátámad, vagy hogy dögös testű férfiakat lát meztelenül sétálgatni a folyosókon, ez volt a legjobb hely, amit valaha is látott. Sokkal jobb, mint az autója.

Magára húzott egy takarót, és elszenderült a hangok mormogására.

 

* * *

 

– Mit csinálsz azzal a nővel? – követelte Savage.

Reaper nem tudta, hogy mit csinál vele. Besétált abba a fürdőszobába, tudva, hogy a nő elaludt, tudva, hogy meztelen lesz, de a hideg vízben fekvő nő gondolata már több volt, mint amit el tudott viselni. A szeméhez szorította az ujjait.

– A kocsijában él. A kocsi nem hajlandó működni. Ilyen egyszerű. A nőnek nem szabadna egyedül kint lennie. Előbb-utóbb el fog fogyni a szerencséje.

– Hagytad, hogy rád tegye a kezét, Reaper! Mióta itt van, nem úgy viselkedsz, mint szoktál.

Mit kellett volna erre mondania? Igaz volt. Nem tudott mit mondani, mert még magának sem tudta megmagyarázni.

– Megszabadultál azoktól a seggfejektől, akik megpróbáltak ráugrani?

Savage megvonta a vállát. – Az egyikükbe kést döftél. Előbb-utóbb úgyis beszélt volna. Szomorú véget ért számukra. Tizenöt mérföldre innen lehajtottak a szirtről a motorjaikkal. A holttesteket nem fogják megtalálni.

– Elmondtad már Czarnak?

Savage bólintott. – Megálltam a házánál. Rajtakaptam őt és Blythe-ot, amint egymásnak estek. – Kicsit elvigyorodott. Blythe már annyira a családjuk része volt, hogy egyikük sem tudta elképzelni az életet nélküle. – Az ablakon keresztül beszéltem vele. Azt mondta, hogy le fog lőni, ha nem megyek el. Mondtam neki, hogy foglalja le magát, amíg én tájékoztatom Czart röviden. Használta a kódunkat, hogy Blythe nyugodtan aludhasson éjszaka. Nem biztos, hogy mindent megértett, mert Blythe azt tette, amit mondtam, és Czar egy kicsit szétszórt volt.

Reaper levonaglotta a válláról az ingét. – Pokolian fáj – ismerte el a testvérének.

– A nő nyafogóvá tesz téged – jegyezte meg Savage, de az ujjai gyengédek voltak, miközben a sebet vizsgálta. – Szükséged van azokra az antibiotikumokra, tesó. Néhány öltésed felszakadt. Újra kell majd varrnom őket.

– A nőnek kemény ökle van. – Hosszú idő óta először lágyult el Reaper szája. Nem mosolygott, de talán kísértetiesen hasonlított rá. – Pokolian indulatos, de jól leplezi.

– Miért ütött meg téged? – Savage a szemét a vágásra szegezte. Már kirakta a tűt, a cérnát és az antibiotikumos krémet. A biztonság kedvéért volt nála helyi érzéstelenítő is.

– Kétszer megütöttem a seggét. Visszavágott. A vállamra vetettem.

– Tudta, hogy megsérültél? – Savage hangja szelíd volt.

Reaper a homlokát ráncolta. – Nem, nem tudta. Ne kezdj el ragadozósdit játszani velem! Felismerem ezt a hangsúlyt! A védelmem alatt áll!

– Te pedig az enyém alatt állsz!

– A fenébe is, Savage, komolyan mondom! Kényszerítettem, hogy idejöjjön...

– Nem teszi rád a kezét.

– Én hagytam neki. Tudod, hogy hagytam! – Ezért nem engedett be semmi szokatlant az életébe, és Anya annyira szokatlan volt, hogy nem tudta, mit tegyen. Alig volt képes lélegezni, amikor ránézett. Csak arra vágyott, hogy átdobja a vállán, mint egy ősember, és addig dugja, amíg már járni sem tud. Amíg egyikük sem tudna felállni. Annyi mindent akart tenni vele, de az, hogy fájdalmat okozzon neki, nem tartozott ezek közé. – A védelmem alatt áll – mondta újra. – Ez azt jelenti, hogy a tiéd alatt is.

Ez kihívás volt, és ezt mindketten tudták. Figyelmeztetés. Talán még kérés is. Ez a forgatókönyv mindkettőjüket meghaladta. Savage bólintott, és folytatta a munkát. – A te módszereddel játszunk, Reaper. Talán el kéne vinned Blythe-hoz.

Czar neje bármit meg tudott csinálni, bármit meg tudott javítani, bármiben tudott nekik tanácsot adni. Ami a klubot illeti, a nő a vízen járt. Soha nem bánta, ha mindannyian megjelentek reggelire, ebédre vagy vacsorára. Hagyta, hogy vigyázzanak a négy gyerekre, amíg elvonultak Czarral, hogy egyedül legyenek – már amennyire lehetett a testőröktől. A nő sikoltozós volt, így nem egyszer előfordult, hogy a testőrök kivont fegyverrel rohantak oda hozzájuk, hogy aztán keményen szexelve találják őket. Nem nézte le őket, és nem tett úgy, mintha szégyellte volna, hogy velük látják.

A klub tagjainak legtöbbje, kisgyermekkoruktól kezdve, ruha és élelem nélkül nevelkedett egy különösen erőszakos oroszországi iskolában. A szüleiket az állam ellenségeinek tekintették, így ha egyszer elhurcolták őket, soha senki nem jött megmenteni őket. Az idő nagy részében egy kicsi, ablaktalan pincében éltek. A meztelenség nem zavarta őket. Néha nehéz volt bent maradni. A szex minden fajtája mindennapos volt, a tanáraik arra kényszerítették őket, hogy a többiek előtt műveljék. Ez annyira megszokottá vált, hogy nem is gondoltak rá. Most, hogy megpróbáltak beilleszkedni a társadalomba, legalábbis amennyire tudtak, nehéz volt megtanulni és megérteni a szabályokat. Néhány dolgot, amihez hozzászoktak, a kint élők helytelenítettek.

– Anya semmit sem fog változtatni rajtam – mondta Reaper, hinni akarva ebben. Már megtette, és most visszatértek a rémálmok. Félt lefeküdni. Félt aludni. Félt megérinteni őt. Rávette, hogy olyan dolgokat akarjon, amikről tudta, hogy nem kaphatja meg. Túlságosan veszélyes volt. A testvérére nézett. – Ez nem biztonságos. Te is tudod.

Savage megvonta a vállát. – Megúszom a dolgot.

– Te egy hímringyó vagy!

– Elveszi az élét. Ki kéne próbálnod. – Savage antibiotikumos krémet nyomott a seb köré. – Vedd be azokat a tablettákat!

– Beveszem. – Kettőt lenyelt a fivére előtt a békesség kedvéért. – Lefekszem egy kicsit. – Igazából csak be akart menni abba a szobába, és a nő mellé feküdni. Megérinteni a bőrét. Beletenni az ujjait. A nyelvét. Meg akarta ízlelni a lányt. Rá akarta nyomni a bélyegét. És ez csak a kezdet volt. Anya Raffertyvel annyi mindent akart tenni, hogy tudta, nem férne mind bele egyetlen éjszakába.

– Gondolj bele, Reaper! Ha keményen megdugod, minden megáll néhány percre. Néha egy órára. Ha igazán szerencsés vagy, és kimerülsz, akkor tovább tart.

Reaper elsétált, minden lépésére koncentrálva, mert a farmerja túl szűk volt, és a farka úgy fájt, mint a fene. Lana régi szobájában helyezte el a nőt. Lana már ritkán tartózkodott ott. Előbb írt neki egy sms-t, és megkérdezte. Persze, hogy igent mondott. Lana ilyen volt. Könyörtelen, ha kellett, de belül olyan puha, hogy elrabolta a szívedet – ha volt.

Egy pillanatra megállt Anya szobájának ajtaja előtt, a kezét a fára tette, éppen ott, ahol a lány feje lenne. Tetszett neki, hogy a nő magas volt, hosszú lábakkal. Tetszett neki, hogy ő még magasabb, és a lánynak fel kellett néznie rá azokkal a zöld szemeivel. A gyomra keményen összeszorult. A farka megrándult. Szüksége volt figyelemre. Hideg zuhany alá kellene mennie, vagy legalábbis elintézni a problémát, de nem tette. A kezét a kilincsre ejtette. Megint zárva volt.

A nő egyszerűen nem akart tanulni. Nem használtak zárat. Soha. Mivel évekig be voltak zárva, ezt mindannyian utálták. Könnyedén feltörte a zárat, és belépett. A nő az ágyon feküdt, a takarót nagyjából a testére húzva. Annyi meztelen nőt látott már, olyan nőket, akik szándékosan próbálták felizgatni a testét, míg ő kénytelen volt elég fegyelmezett lenni ahhoz, hogy ellenálljon. A szerepek gyakran felcserélődtek, és ő volt kénytelen felizgatni a nőt, miközben neki ellen kellett volna állnia. Mire tinédzser lett, a nők nem nyerték meg ezt a csatát. A teste az irányítása alatt maradt – egészen mostanáig –, egészen Anyáig.

Már a látvány – ahogy a takaró alól kilátszott meztelen testéből a feneke egy része, kerek és feszes, a háta, a bal melle és a mellbimbója – megkeményítette a farkát, és apró, gyöngyöző cseppek szivárogtak belőle. Káromkodott az orra alatt, és kinyitotta a farmerját. Kezét a farkára eresztette, ökölbe szorította, és a lányt nézte. A hátát és a fenekét akarta beborítani a magjával, de nem most volt itt az ideje. Hadd higgye a nő, hogy biztonságban van. Voltak tervei. Csak még nem most. Fájt az oldala, és annyira fáradt volt, hogy azt hitte, állva is képes lenne elaludni.

Lenyúlt, felkapta a lány ruháit, és visszament, egyik kezével a mellkasához szorította azokat, a másik pedig a farkán mozgott, minden lépés fájdalmas volt.

NÉGY

 

Fordította: Szilvi

 

Anya halk nyögéssel ébredt, megfordult, hogy a plafonra nézzen, egyik karját a szemére hajtva, hogy ne lássa a fényt. Fény. Úgy feküdt le az ágyba, hogy a redőnyök le voltak húzva, ami azt jelentette, hogy a szobában sötétnek kellett volna lennie. Ez nem jó. Valaki járt a szobájában. Megragadta a takarót, felhúzta a melle fölé, és kényszerítette magát, hogy ne legyen már gyerekes. Kinyitotta a szemét.

– Végre! – mondta egy vidám női hang. – Azt hittük, már sose ébredsz fel!

Nem volt benne biztos, hogy kik voltak a „mi”. Lassan felült, és szétnézett a szobában. Öt fős közönsége volt. Két nő és három férfi. A három férfit azonnal felismerte. Klubtagok voltak, akik jöttek-mentek a bárban. Storm és Ice gyakran jártak be, Preacher pedig pultosként dolgozott vele a sűrű éjszakákon. Éppen most villantotta meg a melleit nekik.

A két nővel még nem találkozott, bár tudta, kik ők. Tudta, hogy az egyiknek Lana Popovnak, Preacher vér szerinti testvérének kell lennie. Úgy beszélt róla, mintha a nő vízen járna. Gyönyörű volt. A haja igazi fekete volt, nagyon fényes, úgy hullámzott az arca körül, mintha a szél fújta volna. Magas volt, valamivel magasabb, mint Anya, és nagyon formás. Reaper talán két centivel volt magasabb nála, de nem többel.

Alena Ice és Storm húga volt. Alacsonyabb volt, de nem alacsony. Anya úgy 165-167 centi körülire tippelte. A haja vad volt, platinaszőke, fényes massza, a szeme pedig ugyanolyan lenyűgöző kék, mint a két testvéréé. Anya slamposnak érezte magát az életteli nők mellett. Mindkettőjüknek hosszú körmei voltak, tökéletesen manikűrözve. Mindketten tapadós farmert és Harley-trikót viseltek, ami miatt elegánsnak és motoros csajnak néztek ki. Ő egy millió év alatt sem tudná ezt a külsőt magára ölteni.

– Blythe szeretne találkozni veled – jelentette be Alena. Ahol Lana mosolygott, ott Alena nem. Egyértelműen felmérte Anyát.

Anya körülnézett a ruhái után. Kicsit kétségbeesettnek érezte magát nélkülük. Biztos volt benne, hogy az ágy melletti széken hagyta őket, de ott nem volt ruha.

– Jó reggelt! – Nem tudta, mi mást mondhatna. Kicsit tanácstalanul nézett körül, Reaper jelenlétét kívánva. Őt legalább megértette, tudta, hogy a férfi meg akart szabadulni tőle, de túl lovagias volt ahhoz, hogy egyedül hagyja a kempingben egy lerobbant autóval. Arról fogalma sem volt, mit akarnak ezek az emberek.

– Hoztunk neked ruhákat – mondta Lana. Megpaskolta az ölét, felhívva a figyelmet a halom farmerre, ingre és csipkés fehérneműre. Nem tett egy lépést sem, hogy átadja őket Anyának.

– Bezártam az ajtót. Hogy jutottatok be?

– Nem volt bezárva – mondta Ice. Három tetovált könnycsepp csorgott végig az arcán, közvetlenül a bal szeme alatt. A szeme olyan hihetetlenül kék volt, hogy a lány azt hitte, kontaktlencsének kell lennie, de az ikertestvérének és a húgának is ugyanilyen szeme volt.

Anya hitt neki. Ez azt jelentette, hogy Reaper megint feltörte a zárat. Meg akarta ölni a fickót.

– Mit tehetek értetek?

– Csak kíváncsiak voltunk, mi folyik közted és Reaper között – mondta Alena.

Anya beletúrt a sűrű hajának rakoncátlan fürtjeibe. Előző este nem szárította meg, és most az ágyon összegyűlve hullámzott körülötte. Még erősebben magához szorította a takarót, és mély levegőt vett. Mindannyian őt bámulták, teljesen komolyan. Nem tudott olvasni az arckifejezésükből, de rettegett, hogy ha nem a helyes választ adja nekik, esetleg megölik, és elássák valahol a holttestét.

Mit képzelt, hogy egy motorosbárban bujkál pultosként? Ez volt az utolsó hely, ahol bárki is keresné, ez járt az eszében.

– Semmi. Semmi sincs köztünk. Ice, hallottad őt! Azt akarja, hogy eltűnjek.

– Ha azt akarta volna, hogy elmenj, drágám, eltűntél volna – mondta Storm. – Szóval, mi a fene van köztetek?

Hát nem figyelt oda, amikor Reaper követelte, hogy Czar szabaduljon meg tőle? Szörnyű pillanat volt. Szüksége volt erre a munkára. Hajléktalan volt – megint. A kocsijában élve, nem menedékhelyen, minden percben rettegett, hogy nincs biztonságban. Sem a bárban, a Tojásátvevő Állomáson egyedül táborozva pedig pláne nem. Reaper leszaromja azt jelentette, hogy igen, azt akarta, hogy menjen el, és elvárta, hogy Czar kirúgja őt.

Vett még egy mély lélegzetet, tudta, hogy látták, hogy remeg a keze.

– Mondom neked, hogy nincs köztünk semmi! Elvitt a kocsimhoz, ami mellesleg lerobbant, és...

– Amit egyébként elvontatott a garázsba, hogy Transporter és Mechanic megjavítsa – erősködött Storm.

Mit is mondhatott volna erre? Reaper kedves volt?

– Nem tetszett neki kint a kempingben, ahol megszálltam, és ragaszkodott hozzá, hogy ide jöjjek éjszakára. Kedves dolog volt. Csak kedves volt. – Ez még az ő fülének is bénán hangzott, de mi mást mondhatott volna?

– Baromság! – csattant fel Alena. – Reaper nem kedves.

– Talán el kéne kezdened az igazat mondani – erősködött Storm.

– Kurvára le fogja vágni a golyóidat – Savage széles vállai betöltötték az ajtónyílást –, ha még egyszer így beszélsz vele! Nincs szükség erre a hangnemre. Csak add oda neki a ruhákat, és hagyd békén a fenébe!

A világ megbolondult. A klubban mindenki megőrült. Savage a segítségére sietett? Egyetlen szót sem szólt hozzá, sőt, halálos pillantást vetett rá. Most meg hirtelen ki akart állni mellette? Ennek semmi értelme sem volt.

– Semmi baj – motyogta Anya. Mi mást tehetett volna? Nem akarta ezeket a férfiakat és nőket ellenségnek. – Csak félreértették Reaper kedvességét.

– Vagy talán mégis – mutatott rá Alena. Felállt. – Remélem, tetszenek a ruhák. Megtettünk minden tőlünk telhetőt Reaper furcsa mérőrendszerével. Találgatnunk kellett a méreteidet. – Királyi külsővel kisétált a szobából. Motoros királyi.

Anya figyelmesen tanulmányozta; a nő kissé sántított, amit jól leplezett. A testvérei követték, és egy aprót intettek felé.

– Sajnálom, hogy betolakodtunk – mondta Lana. – Hazudhatnék, és mondhatnám, hogy nem akartunk, de biztos vagyok benne, hogy tudnád, hogy ez hazugság, úgyhogy minek fáradnánk vele. Találkozni akartunk a titokzatos nővel, aki Reapert gúzsba kötötte. Hajrá, kislány! De ne bántsd őt! Ha bántod azt a férfit, valaki elvágja a torkodat.

Anya megsimogatta a torkát az ujjaival.

– Nem kell aggódnod! A kis figyelmeztetésed elég nekem, hogy távol tartsam magam. Szeretem a torkomat. – Csessze meg Reaper! Csessze meg Lana! Csessze meg a motoros klub! Úgyis el akart onnan tűnni. Tudnia kellett, hogy megjavítható-e a kocsija. Abban a pillanatban, ahogy megjavul, el akart tűnni onnan. El. Onnan. Végleg. Vége a motoros bárokkal. Vége a szaros motoros szabályokkal, amiket nem értett. Vége a félelemnek.

Nem tartozott oda. Sehova sem. Senkihez sem. Még a motorosok világába sem tudott beilleszkedni. Mit árult el ez róla? A takarót a szájához szorította, hogy ne remegjen.

– Szeretnék most felöltözni! – A szavak fojtottak voltak. Sebezhetőnek és jelentéktelennek érezte magát tőlük. Elege volt ebből, amíg a menhelyen élt. Nem fogják semmissé tenni mindazt, amiért olyan keményen megdolgozott. Nem fogja magát úgy érezni, mint egy szemét, amit valaki kidobott a járdaszegélyre. Szóval igen, csesszék meg!

Lana kecsesen felállt, folyékony gördülékenységgel, mint egy macska, és gondosan rendezett kupacba rakta a ruhákat az ágy végére. Savage félrelépett, hogy Lana és Preacher elhagyhassák a szobát. Egy percig állt, és Anya arcát tanulmányozta. – Jól vagy?

– Igen, jól, köszönöm. Semmi gond. – Imádkozott, hogy ne remegjen a hangja. Csak hagyja, hogy elmenjen, felveszi a ruháit, elszalad a fürdőszobába, majd elmenekül. Képes elsétálni a garázsig. Az nem volt túl messze. Meglátogatja a kocsiját. Volt benne elrejtett pénze. Majdnem minden fillért félretett, amit keresett, arra az esetre, ha újra menekülnie kellene. Fort Braggben volt egy használtautó-kereskedés. Meg tudna velük egyezni. Talán.

– Marhaságokat beszélsz! – mondta Savage. – Reaper nem engedi, hogy bármi történjen veled. – Várt. A nő nem szólt semmit. Azt akarta, hogy távozzon, és a férfi megértette a célzást.

Abban a pillanatban, ahogy az ajtó becsukódott, magára húzta a sztreccs csipke alsóneműt és a hozzá illő melltartót. Egyik sem fedte be túlságosan. A farmer úgy illett rá, mint egy kesztyű. Tökéletes. Soha nem volt még olyan farmernadrágja, ami ennyire jól állt volna, nem a karcsú derekával. A farmer passzolt, de az ing katasztrófa volt. Kicsi volt. Alig ért össze a mellein, így az anyag rátapadt a halmokra, és nemcsak a mellei tetejét és a köztük lévő völgyet mutatta, hanem a melltartó csipkés szegélyét is – hasonlóan Betina trikójához. Vajon Alena és Lana szándékosan csinálta ezt? Valószínűleg. Valamit ki akartak jelenteni. Tudta, mi a különbség a nők között, akiket tiszteltek, és azok között, akiket nem.

A szekrényhez ment, abban a reményben, hogy talál valamit, ami jó lesz rá. Üres volt. Lerogyott az ágy végére, és a kezébe hajtotta a fejét. Nem akart sírni. Elégszer sírt már gyerekkorában, amikor próbálta kitalálni, honnan lesz a következő étele.

– Anya? – A hang halk volt. Ahogy Reaper kimondta a nevét, szinte kísérteties volt. – Kicsim, te sírsz?

A lány megrázta a fejét, de nem nézett fel.

– Savage azt mondta, hogy a lányok itt voltak, és nem igazán voltak kedvesek veled. Mit mondtak?

– Én csak el akarok menni! Szeretnék a kocsimhoz menni! – Kényszerítette magát, hogy ne legyen gyáva, és felnézzen a férfira. Abban a pillanatban, ahogy megtette, a szíve keményen összeszorult a mellkasában. Nem romlott az állapota egyik napról a másikra. Még mindig pokolian dögös volt. Még mindig ijesztően nézett ki. Még mindig sebhelyes és tetovált.

– Gyere, menjünk! – Hátralépett.

– Előbb ki kell mennem a mosdóba! – Nem akarta, hogy a férfi lássa a könnyfoltos arcát. Utált sírni. Utálta ezt a gyengeséget. Leginkább azt nem szerette, hogy Lana és Alena volt az, aki sírásra késztette. Kellene, hogy legyen egy testvériség, amely megakadályozza, hogy a nők miatt a másik elhagyatottnak érezze magát. Csúnyának. Nemkívánatosnak.

A férfi bólintott, és ott maradt, ahol volt. Anya érezte, hogy a férfi tekintete a fenekére szegeződik, miközben a folyosón a fürdőszobába sietett. Őrült vágyat érzett, hogy lehámozza magáról a felsőt, és eldobja. Talán jobb lenne melltartóban járkálni, mint megpróbálni túlszárnyalni Betinát. Ha Betina egy ilyen felsőt viselne a bárban, minden belépő férfi körülötte lebzselne.

Maradt egy darabig, elég ideig ahhoz, hogy megmossa az arcát, és megpróbálja rendbe szedni a vad haját. Amikor kijött, visszatért a szobába, hogy megkeresse a cipőjét.

– El kell mennem valahová, hogy találjak egy másik felsőt. Ez egy kicsit kicsi.

– Tényleg? – Reaper az ajtófélfának támaszkodott a csípőjével, lustán és csábítóan kinézve. – Szerintem gyönyörűen nézel ki. Bár lehet, hogy férfi lakosság felét le kell majd verekednem rólad.

Egy bók? Őszintének hangzott. A lány felpillantott onnan, ahol a cipőjét kötötte. Az arcán vagy a szemében nyoma sem volt a humornak. A lány nagyot nyelt.

– Ezt nem viselhetem. Másik ingre van szükségem. Olyat, ami eltakar. Túlságosan hasonlítok Betinára.

– Egyáltalán nem hasonlítasz Betinára.

– Van egy régi inged, amit felvehetnék? – Kétségbe volt esve. Nem akart megint sírni, de át kellett öltöznie, és el kellett jutnia a garázsba a kocsijához. Lehajtotta a fejét, a haját az arca köré borítva, hogy ne kelljen a férfira néznie.

– Anya!

Ennyi volt. Csak ennyit mondott. A nevét. Semmi mást. A neve úgy hangzott, mint egy simogatás, egy puha bársonyos simítás a bőrén. Az ujjak megérintették az arcát, ahol a könnycseppek voltak. Tudnia kellett volna, hogy a férfi nem fogja hagyni, hogy megússza. A csend elnyúlt. Nem bámulhatta egész nap a cipőjét. Nagy levegőt vett, belélegezte a férfit, lassan kiegyenesedett, és kényszerítette magát, hogy felnézzen rá.

– Ha nem akarod ezt a felsőt viselni, szerzek neked egy flanelt, ami eltakar, bár semmi olyan szépet, mint te, nem szabadna eltakarni.

A szíve keményen összeszorult. A puncija görcsbe rándult. A férfi lazán dobálózott olyan bókokkal, amelyekről a lány tudta, hogy nem bóknak szánták. Komolyan gondolta őket. Számára ezek tények voltak.

A nő bólintott. – Köszönöm! Aztán elmegyek a garázsba, hogy megnézzem a kocsimat. Innen gyalog is odasétálhatok. Nincs messze.

A férfi átható tekintete idegesítő volt. A lány minden erejével azon volt, hogy ne fészkelődjön a tekintete alatt. Végül Reaper felsóhajtott, megrázta a fejét, és megfordulva, kisétált a szobából. Amikor a lány nem követte, megállt, és átnézett a válla fölött. – Jössz?

A lány akarta az inget, szóval igen, elindult utána, bár Reaperrel lenni, még ha csak néhány percre is, rossz ötlet volt. Nem tudta megállni, hogy ne nézze a férfit, miközben követte a folyosón a szobájába. Bekukucskált a nyitott ajtón, de nem ment be. A szoba nagyon hasonlított ahhoz, amiben ő aludt, csak rendetlenebb volt. Olyan volt, mint egy olyan szoba, ahol a lakó egy bőröndből, vagy ebben az esetben egy sporttáskából élt. Reaper feltúrta, előkerült egy ing, és odadobta a nőnek.

Anya szíve azt a furcsa, dadogós dolgot tette, amit néha csinált, amikor a férfi közelében volt. Azon kapta magát, hogy csak bámulja a férfit. Reaper annyi vegyes üzenetet küldött, hogy megzavarodott a feje, de az is lehet, hogy nagyon éhes volt. Nem mintha mostanában sokat evett volna.

Reaper átvágott hozzá a szobán keresztül, kivette a kezéből az inget, és odatartotta, hogy a lány belecsúsztathassa a karját az ujjába. Közel állt hozzá. Túl közel. A lány minden egyes lélegzetvétellel beszívta őt. Kétszer is megpróbált megszólalni, de nem jött ki belőle semmi. Nem tudott felnézni a férfi arcára, ezért egyenesen előre bámult. A kilátás jó volt. Egy feszes póló feszült azokon az ínycsiklandó izmokon. Viszketett, hogy a nyelvével végigsimítson rajtuk.

Reaper keze az ing gombjaihoz emelkedtek, és kezdte becsúsztatni őket a gomblyukakba. Egyenként. Lassan. Az ujjbegyei végigsiklottak a nő mellein, perzselő forróságot küldve az ereibe. Gyengéd simogatás. Nedves forróság áztatta át Anya bugyiját. Még egy érintés, és a levegő eltűnik a tüdejéből. A harmadik pihekönnyű érintés olyan mély és erős szükségletet keltett benne, hogy azt hitte, spontán lángra lobban. Felszínesen szedte a levegőt, próbálva fenntartani magát.

A férfi ujjai megfogták Anya állát, és felfelé billentette a fejét. A lány gyorsan elfedte a szemét a szempilláival.

– Te akartál maradni! Nem futamodsz meg, csak mert egy kicsit eldurvult.

– Nem futok el! – Pontosan ezt tervezte.

– Ne hazudj! Egy késői reggelire, vagy egy korai ebédre viszlek, nem a kocsidhoz.

– Reaper!

– Ennek a beszélgetésnek vége! – Megfogta a nő kezét, és magával húzta, miközben végigsétált a folyosón a közös szoba felé.

– Csak azért, mert azt mondod, hogy vége, még nem jelenti azt, hogy vége is van – tiltakozott, azt mondogatva magának, hogy azért megy vele, mert nagyobb és erősebb, nem pedig azért, mert pokolian dögös, és minden lélegzetvételével őt akarja.

A férfi olyan pillantást villantott rá, ami rendes körülmények között menekülésre késztette volna. Az oroszlán barlangjában volt. Nem volt menekülés, ezért követte a férfit. Lana és Alena a bárpultnál ültek a székeken. Mindketten megfordultak, amikor beléptek. Mosolyuk elhalványult, amikor meglátták Reaper arcát.

– Egyikőtökkel sem vagyok elégedett! – mondta, miközben elrobogott mellettük.

– Reaper – kezdte Lana, de a férfi egyenesen kirángatta Anyát az ajtón, nem szólva tovább egyetlen szót sem egyik nőhöz sem.

Legalább nem ő volt az egyetlen. Tudta, hogy Lana és Alena minden klubtagnak fontos volt. Hallotta, ahogy a férfiak beszéltek róluk. A nevük minden említése tisztelettel és szeretettel hangzott el.

Reaper egyenesen a motorjához vezette a nőt, és odaadta neki a sisakot. Felült a nagy gépre, és felállította.

– Legalább azt elárulod, hogy milyen az a seb ma reggel? – kérdezte Anya. A férfi a szokásos, laza léptekkel sétált. Hát, nem egészen úgy. Sompolygott. Becserkészett. Nem igazán sétált. Istenem, de dögösnek találta. Semmi sem változott meg egy éjszaka alatt.

– Nem. Szállj fel a motorra!

Sóhajtott, és felült a férfi mögé. A válla fölött átpillantva látta, hogy Lana és Alena is a klubhelyiség ajtajához jött. Mögöttük több tag tolongott. Mindannyian nézték őket. Mindenki bámult. Végigfutott rajta a hideg, és önkéntelenül is közelebb húzódott Reaperhez. A férfi azt tette, amit úgy tűnt, mindig szokott – kinyúlva elkapta a nő kezét, maga köré húzta, és a derekához szorította. Anya figyelmen kívül hagyta a bámészkodókat, és szorosan odabújt hozzá, addig tekergőzve, amíg közvetlenül Reaper mögé nem került, hogy minden centiméterét érezhesse. A motor felbőgött, és aztán együtt száguldottak a széllel. Rohadtul imádott vele együtt motorozni.

Az 1-es autópályára érve dél felé, Sea Haven felé vették az irányt. Szél tépte Anya arcát és haját. A sűrű massza nagy részét a sisakjába tuszkolta. Reaper hamarosan lekanyarodott a főútról egy kelet felé vezető útra. Anyának hirtelen rossz érzése támadt. Azt hitte, hogy a férfi egy étterembe viszi, de amennyire tudta, ez itt magánterület volt.

Reaper áthaladt két kapu között, és egy keskeny sávon haladt tovább, amely keresztülvezetett a birtokon. Egy ház tűnt fel. Egyenesen odahajtott, és megállt. A lány ott maradt, ahol volt. A férfi leállította a motort, de a nő még mindig nem mozdult.

– Hol vagyunk? – Nem tudta kiverni a gyanakvást a hangjából.

Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, egy kislány rohant ki az ajtón. Nem lehetett több öt-hat évesnél.

– Reaper bácsi! Nem tudtam, hogy jössz! – Egyenesen leszaladt a lépcsőn, úgy szökdécselt a motor körül, mint egy nyuszi, aztán úgy tűnt, észrevette Anyát. A szökdécselés abbamaradt, és kíváncsiság kúszott a kislány finom vonásaira. – Te ki vagy? – A gyereknek volt a legvörösebb haja, amit Anya valaha látott. Az orrát szeplők borították, de csak porszemnyi méretűek, és Anya imádnivalónak találta.

– Emily, ő a barátnőm, Anya. Szeretném, ha nagyon kedves lennél hozzá, és körbevezetnéd. Kicsit nehéz időszakon megy keresztül mostanában. Számíthatok rád?

Anyának tátva maradt a szája. Reaper egész viselkedése megváltozott, amikor a gyermekhez szólt. A zord vonásai ellágyultak. Nem mosolygott, de a szája sem tűnt olyan keménynek. A hangja szelíd volt. Sőt, édes is.

Emily sokáig tanulmányozta Anya arcát, még akkor is, amikor komolyan bólintott. – Tényleg nagyon csinos.

– Nagyszerű bőr – ismerte el Reaper.

Anya szája nem volt hajlandó becsukódni. Kicsit félt, hogy bogarak repülnek bele. A férfi megdöbbentette. Nem gondolta volna, hogy Reaper tud ilyen könnyű és lágy lenni. Nem tudta elhinni, hogy a férfi a bőréről beszél. Nagyszerű? Azt gondolta, hogy nagyszerű bőre van? A férfi kinyújtotta a karját, hogy stabilizálja a nőt, miközben leszállt a motorról. Furcsán érezte magát, a férfi bicepsze köré kulcsolva az ujjait, hogy lelendüljön a motorról. Amikor felnézett, egy nő állt a verandán Czarral az oldalán, a férfi karja birtoklóan fonódott a dereka köré.

– Reaper. Anya. – Czar rámosolygott a barátjára.

Reaper beintett neki.

– Reggelit vagy korai ebédet keresek, Blythe. Elkéstünk?

Blythe ragyogó mosolyt villantott rá, majd tekintete Anyára siklott. – Itt sosem késel el az ételről, Reaper, ezt te is tudod. Gyertek csak be!

Emily felnyúlt, és kissé szégyenlősen megfogta Anya kezét. Az a szeplőkkel megszórt orra még jobban megkedveltette őt Anyával, miközben ezt a gesztust tette.

– Blythe jól főz – osztotta meg Emily bizalmasan suttogva. – Mindenki szeret itt enni. Különösen Ice és Storm. Sosem hagyják abba az evést.

Czar felnevetett. Blythe csatlakozott hozzá. Anya nem tudta nem észrevenni, hogy Reaper még mindig nem mosolyodott el.

– Várjunk mindenkit ma délutánra? – kérdezte Blythe Reapert.

Megvonta a vállát. – Valószínűleg. Mindannyian seggfejek. Még Alena és Lana is. Azt hittem, számíthatok rájuk. – Félrelépett, hogy Emily felkísérhesse Anyát a lépcsőn.

Blythe gyors, együttérző pillantást vetett Anya felé. Ettől Anya egy kicsit fellélegzett. Czar felesége normálisnak tűnt. A ház gyönyörű volt, tágas terekkel. Észrevette, hogy Reaper tétovázik az ajtóban, mielőtt belépne. Nem tudta, miért rándította meg ez a szívét, de így volt.

– Szokatlan körülmények, Reaper – mondta Czar. – Majd kitalálják.

Anyának fogalma sem volt, miről beszélnek. Úgy tűnt, a klubtagok az esetek felében kódolva beszéltek.

– Talán jobb lenne, ha beizzítanád a grillsütőt, édesem – javasolta Blythe Czarnak. – Csinálhatnánk valami egyszerűt, például hamburgert és zöldségburgert. Könnyebb lesz megetetni a nagy csoportot.

– Nagy csoportot? – visszhangozta Anya halkan.

Reaper a válla fölött a nőre pillantott. – Emily itt van. Ő majd körbevezet téged, és megakadályozza, hogy bárki bármi gonoszat mondjon.

– Valaki gonosz volt? – kérdezte Blythe, és aggódó pillantást villantott Czarra.

A férfi azonnal átkarolta őt, és megcsókolta. Ez semmiképp sem egy kis puszi volt az arcára. Ez egy teljes csókok csókja volt. Anya kénytelen volt félrenézni. Nem volt nehéz észrevenni, hogy a Torpedo Ink elnöke őrülten szerelmes a nőbe, aki a gyűrűjét viselte az ujján.

– Tényleg nem kéne maradnom – mondta Anya, és úgy döntött, ha nem áll ki magáért, egyre mélyebbre és mélyebbre fog keveredni egy olyan világban, amelyet nem értett, nem akart – és amely nem akarta, hogy benne legyen.

Reaper megállt. Megfordult, motoros bakancsa meglepően nesztelenül lépkedett át a szobán, egyenesen a lányhoz. Mindkét keze a derekára tapadt. Nem szakította meg a lépteit, csak ment tovább, a falhoz vezetve a lányt, és ott fogságba ejtette a testével. Anya kikukucskált mellette, várva, hogy Blythe mondjon valamit, de Czar már a szomszéd szobába vitte Emilyt és a feleségét, egyedül hagyva őket.

Reaper könyörtelen arcára meredt. Akár kőből is lehetett volna, amilyen kifejezést öltött. Megint az az ijesztő kisugárzása volt, amit akkor vesztett el, amikor a kis Emily leugrott a kinti lépcsőn, és felé robogott.

– Nem fogsz elmenni! Ezt már megbeszéltük, és végeztünk vele.

A lány sziszegve vette a levegőt, miközben igyekezett visszafogni magát.

– Az nem vita, ha az egyik ember rendeletet hoz, a másik pedig nem szólalhat meg!

– Ennyit fogunk erről beszélgetni. Maradj nyitott, és hagyd, hogy jól érezd magad. Blythe és a gyerekei... különlegesek. Adj nekik egy esélyt!

Remek. Ha most nem marad itt, elítélőnek tűnne. Hát, ha őszinte akart lenni, akkor az is volt. Miután először megismerte Betinát és Heidit, majd Lanát és Alenát is, már nem érdekelte, hogy megismerkedjen a klubban lévő nőkkel. Nem volt mit mondania anélkül, hogy ne tűnjön úgy, mintha engedne a férfinak, és az volt az érzése, hogy a legkisebb centi is elég lenne neki, és Reaper megteszi azt a közmondásos mérföldet.

A férfi keze a lány hajához ért. Mélyen belemélyesztette az ujjait, gyengéden meghúzva a tincseket. – Megbántottak, nem igaz?

A nő szorosan összepréselte az ajkait. Nem egy pletykafészek volt, aki az apjához rohan, hogy hozza rendbe, mert valaki bántotta. Soha nem volt ilyen lehetősége. Senki sem védte meg őt. Senki sem hozta rendbe a dolgokat helyette. Soha senkit sem érdekelt, hogy bántották-e vagy sem.

A férfi teste olyan meleg volt. Túl nagy. Túl közel. Lezuhanyozott, és a lány érezte azt a halvány illatot, amit hozzá társított. Férfi. Motorkerékpár. Szabadtér. Vett egy nagy levegőt, és a mellei megérintették a férfi mellkasát.

– Maradj, Anya! Van munkád. Van egy hely, ahol lakhatsz. Ez a kibaszott dolog egy elkerülhetetlen teher. Nagy ház közvetlenül a szirten. Most éppen üres. Ott maradhatnál, és segíthetnél rendbe hozni azt a szart. Nem tudom, hogy mit kéne kezdenem vele.

Anya összevont szemöldökkel nézett rá, nem értette.

– Azt mondod, hogy van egy házad? Saját házad?

A férfi a haját babrálta, és bólintott.

– Van egy saját házad, de nem laksz benne.

– Nincs benne semmi. Csak egy ágy a hálószobában. Soha nem aludtam benne. Az éjszaka felénél ki kell jönnöm onnan, hogy levegőhöz jussak. Néha a négy fal bezár engem. Czar ragaszkodott hozzá, hogy mindannyiunknak legyen otthona, így hát ott gubbaszt, mint egy guggoló szörnyeteg, várva, hogy élve felfaljon.

Hűha. Oké, rendben. Mit lehet erre mondani? Furcsa vágyat érzett, hogy átkarolja a férfit, és magához szorítsa. Sok mindent elárult ebben a furcsa leírásban az otthonáról. Anya teste lángokban állt, de a szíve aggasztotta. Reaper olyan furcsa férfi volt, erőszakos, áthatolhatatlan, hirtelen, magányos, pokolian szexi, hirtelen édes, aztán ez a... sebezhető. Talán ki tudott volna tartani a szexi, az édes férfi ellen, de ez ellen soha. Soha egy ilyen erős férfi nem adott neki olyasmit, amiről tudta, hogy másoknak nem adott meg – különösen nem a klubbéli testvéreinek.

– Nem a legjobb belsőépítész vagyok – mondta, hazudva, mint a vízfolyás. Megingott. Mindig is szeretett volna egy otthont. Mindig. Egész életében arról álmodott, hogy lesz egy saját otthona. Saját családja. Egy férfi, akit kényeztethet. Megtanult főzni, bár csak magára kellett főznie. Csodálatos desszerteket készített. Kenyeret sütött. Minden lakást, ahol valaha is lakott, igyekezett tisztán tartani és a lehető legszebbé tenni, mert ez számított neki. Még kertészkedésről szóló könyveket is olvasott, mert egy nap ezzel is akart majd foglalkozni.

– Jobbnak kell lenned nálam! – Hátralépett, hogy a nő levegőt vehessen, ami nem csak Reaperből jött. A forróság javát is magával vitte.

– Maradj Blythe közelében, amikor ideérnek a többiek – tanácsolta Reaper.

A lány elfintorodott. – Gondolod, hogy jönnek a többiek? – A többiek alatt Lanát és Alenát értette? Remélte, hogy nem. Inkább Betina és Heidi jelenjen meg. Ők legalább nem tettették magukat másnak, mint amik voltak. Mindkettőjüket kedvelte. Nem akarta az ő életüket, de legalább kedvelte őket. Megértette a valaminek a részévé válni akarás vágyát, és mindkét nő eltökélte, hogy bármilyen minőségben a klub része lesz. Anya szerette volna megmondani nekik, hogy kétségtelenül rossz úton járnak, de mit tudhatta ő?

Valószínűleg piedesztálra emelte Lanát és Alenát. A klub férfi tagjai szinte tisztelték őket. Tudta, milyen ritka az ilyesmi. Minden klubtag, akivel találkozott, úgy beszélt róluk, mintha a két nő lenne a klub gerince. Elég régóta volt ott ahhoz, hogy rájöjjön, a gerincet Czar jelentette. De a két nőt határozottan szerették a Torpedo Ink pasijai.

Reaper a lány csuklójáért nyúlt, hosszú ujjai karkötőként zárultak köré. Ezúttal gyengéden vezette be a konyhába, ahol Czar a pultnak támaszkodott, tekintete Blythe arcára szegeződött, miközben a nő ügyesen szeletelte a paradicsomot. A nő hátravetett fejjel nevetett, a szeme csillogott. Emily a pulton ült, apja karjával a derekán. Normális jelenet volt ez, hétköznapi, de Anyát mégis felzaklatta. Czarnak volt egy családja, akit szeretett. Még sosem látta ezt az oldalát, és ez gyönyörű volt.

Czar feléjük fordította a fejét, amikor beléptek a szobába, tekintete Reaper ujjaira esett a lány csuklója körül. – Készen állsz, hogy segíts nekem? Gondoltam, beizzítjuk a nagy grillsütőt.

Reaper bólintott. – Hallottam, hogy érkeznek a disznók.

Tényleg? Anya nem hallott semmit. Reaper a motorokra gondolt, vagy a férfiakra, mert túl sokat ettek? Nem tudta, és nem is érdekelte. Pontosan azt akarta tenni, amit a férfi mondott, és Blythe közelében maradni. Remélhetőleg ezzel átvészeli az ebédet. Délután eljut a kocsijához, összeszedi a ruháit és némi pénzt, és kideríti, mennyibe fog kerülni neki a javítás.

Ice és Storm sétáltak be. A lány a padlóra szegezte a tekintetét, és próbált nem a meztelen Ice-ra gondolni. Jó teste volt. Gyönyörű test. Nem mintha megnézte volna, de hogy lehetne nem látni ilyesmit? Egy apró intéssel üdvözölte, aztán odahajolt, hogy egy puszit nyomjon Blythe halántékára. – Van kávé, bébi? Koffeinre van szükségem! – Leemelte Emilyt a pultról, és körbefordult vele. – Szia, szépségem! Hol vannak a puszijaim? – A kislány addig vonaglott, amíg a férfi le nem tette, és a lányka elszaladt tőle néhány lábnyira.

– Nem kapsz egyet sem, Ice bácsi! – rikoltotta Emily, barna szemei vidáman táncoltak. – Mindet Storm bácsinak adom! – Átrohant a konyhán, egyenesen Storm kitárt karjaiba.

Storm megvetette a lábát, majd úgy tett, mintha visszatántorodna Savage-hez, aki lehajolt, és megpuszilta Emily homlokát. – Ezt hívják lopásnak – mondta. – Csak rámutattam, Em.

– Elfoglaljátok a helyet a konyhámban – mondta Blythe. – Vegyetek fel egy kést, és foglaljatok helyet, vagy menjetek ki Czarhoz és Reaperhez! – A kés pengéjével a hátsó udvarra vezető ajtóra mutatott.

Az ikrek megadóan feltartották a kezüket. Anya látta, hogy elveszíti Emilyt a jóképű motorosokkal szemben, de nem hibáztathatta a kislányt. Észrevette, hogy Savage őt figyeli, miközben a pulthoz lépett, felkapta a kést, és magához húzott egy paradicsomot.

– Mennyire súlyos a sérülése? – Anya lehajtva tartotta a fejét. Hülyeség volt megkérdezni, amikor biztos volt benne, hogy Savage nem fog válaszolni.

– Minden rendben van. Nem az első eset, és nem is az utolsó.

Egészen biztos volt benne, hogy ezt hallotta. Bólintott, úgy tett, mintha nagyon a paradicsomjára koncentrálna. – Köszönöm, Savage!

Furcsa érzés volt beszélni vele. Savage, akárcsak Reaper, ritkán beszélt. Főleg nem vele. Ő nem volt a klub tagja, és soha nem is lesz az. Nem volt más szerepe, mint csaposnak lenni. Mégis, megvédték őt.

– Reaper megsérült? – kérdezte Blythe, szünetet tartva a szeletelésben.

Savage egy pillantást vetett rá. – Nem nagy ügy, bébi, jól van. A krumplisalátádat készíted?

– Tésztára gondoltam – mondta Blythe. – Az gyorsabb.

– Krumpli – mondta Savage határozottan. – Vagy mindkettő.

Blythe felnevetett, és a pengéje hegyével rámutatott. – Kifelé! – Amint a férfi kiment a konyhából, elővett egy zsák krumplit. – Imádnak enni. Sosem tudok elég ételt tartani a házban.

Anya átvette a paradicsom, a savanyúság és a hagyma szeletelését a hamburgerekhez. – El sem tudom képzelni, mennyi étel fogyhat, ha mind itt esznek. Mindig főzöl nekik?

Blythe megmosta a krumplit. – Sokszor, de mindenki beszáll. Ez egy rögtönzött összejövetel a tiszteletedre.

Anya szíve megrebbent.

– Micsoda? – Épp akkor fordult meg, amikor újabb két klubtag lépett be. Absinthe és Preacher integettek neki, egymásra néztek, elvigyorodtak, majd sietve megpuszilták Blythe-ot. – Szükséged van valamire? Boltba futás? Amit csak akarsz.

– Megvagyunk. A többiek hátul vannak. – Blythe megvárta, amíg kiérnek. – Nem mindennap fordul elő, hogy Reaper hivatalosan is a védelme alá helyez egy nőt. Úgymint, soha.

– Nem értem! – És tényleg nem értette. Gyakran nem értette a kifejezéseket, amelyeket használtak, vagy nem értette a döntéseik logikáját.

– Semmi baj, Anya! Csak tudd, ha egyszer Reaper azt mondja, hogy védett vagy, akkor az egész klub megvéd téged. Ott van nekik Lana és Alena, akiket a sajátjuknak vallanak. Én. A három lányom és Kenny. Most pedig te.

Anya lehajtotta a fejét, és megrázta, miközben ügyesen szeletelte a savanyúságot. – Félreérted. Még csak nem is kedvel engem. Azt akarta, hogy kirúgjanak. Azt hiszem, rosszul érezte magát, amiért megkérte Czart, hogy rúgjon ki, amikor később rájött, hogy én... – Az ajkába harapott. Egek! Tényleg be akarta vallani Blythe-nak, hogy hajléktalan, és a kocsijában él? Azt akarta, hogy a nő is lenézze, ahogyan Lana és Alena oly nyilvánvalóan tette? A fenébe is! – A kocsimban lakom. A Tojásátvevő Állomáson kempingezek.

Blythe mély levegőt vett. – Az nem biztonságos.

Keys, Master, Transporter és Mechanic jöttek be. Velük volt Fatei, a jelölt is. Követte őket. A négy klubtag megpuszilta Blythe-ot, biccentett Anya felé, alaposan végignézték őt, és addig húzták az időt, amíg Blythe fel nem nevetett, és egy fakanalat nem vágott hozzájuk. Kimentek, Fatei pedig körülnézett a konyhában.

– Szívesen segítek! Mit tehetek?

– Tudod, hol vannak a papírtányérok és a szalvéták, Fatei – mondta Blythe. – Előszednéd és kivinnéd a kinti asztalokhoz? Talán a többiek is segíthetnek kivinni az asztalokat a napfényre.

A férfi bólintott, és eltűnt, újra magára hagyva Anyát és Blythe-ot. Anya azt kívánta, bárcsak tudna olyan könnyedén bánni a férfiakkal, mint Blythe. Ha a bárpult közöttük volt, Anya elemében volt, de most úgy érezte, megfigyelés alatt áll. – Miért viselkedik mindenki furcsán velem? Bámulnak.

– Reaper inge van rajtad.

Ahogy Blythe ezt mondta, Anya azonnal tudta, hogy téves benyomást szerzett. Valószínűleg a klubtársai többsége is ezt gondolta. – Nem, nem érted! Ez nem az, amire gondolsz! Lana és Alena hozott nekem ruhákat, mert nem volt időm kivenni az enyémet a kocsiból. A felső... – Most már locsogott. – Egyszerűen nem volt jó rám, úgyhogy kértem Reapertől egy inget, amit fölé tudok húzni. – Tudta, hogy elpirult. Akaratlanul is, nem tudott nem emlékezni arra az érzésre, ahogy Reaper ujjai végigsimítanak a mellein, miközben begombolta az inget.

Blythe elfordult a tűzhelytől, ahol feltette főni a krumplit. – Hadd nézzem!

– Elég szörnyű. – Szétnyitotta az inget, hogy megmutassa Blythe-nak az inget, amiből kilátszott a csipkés melltartó, és a mellei is mindenütt kidudorodtak.

Blythe ránézett, majd az ajtó felé fordította a tekintetét. Lana és Alena ott álltak megdermedve, Steele, az alelnök pedig közvetlenül mögöttük. Mindkét nő szégyenkezve nézett Blythe-ra. Steele, gyengéden félretolta őket, és átsétált a szobán. Anya elszörnyedve, élénkvörös arccal gombolta be Reaper ingét, és azt kívánta, bárcsak megnyílna a padló, hogy beleessen.

– Hivatalosan még nem találkoztunk – mondta Steele, a kezét nyújtva Anya felé. – Te Anya vagy.

Bólintott. – Csapos – emlékeztette. Ezt a hivatalos címet akarta, hogy elhatárolódjon Reapertől. Mindenkinek téves elképzelése volt. Nem akarta, hogy ez a kép alakuljon ki róla. Később túl nehéz lenne, ha mindannyian emlékeznének rá, hogy Reaper ki akarta rúgatni. Elmúlt. A körülményei miatt volt kedves vele, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy nem kedvelte őt.

Anya ragaszkodott ehhez. Páncélként tartotta magához. Az egyetlen védelme azzal szemben, amit a férfi iránt érzett. Az egy éjszakás vad, lélekromboló szex egy dolog volt; bármi, aminek köze volt a szívéhez, tabu volt. Távol kellett tartania magától Reapert. Nem láthatta, mennyire sebezhető tud lenni a pasas. Nem tudhatta meg, hogy traumatizálta valami, ami a múltjában történt. Nem akarta látni, hogy a klubjában lévő testvérek aggódnak érte, és talán egy kicsit túlságosan is azt akarták, hogy a kedvessége valami mást jelentsen.

Megrázta Steele kezét, rámosolygott, majd visszatért a szeleteléshez, miközben Blythe tojást húzott elő a hűtőből a krumplisalátához.

– Anya! – Alena szólalt meg először. – Szar dolog volt olyan kicsi felsőt hozni. Sajnálom! Hoztunk neked párat, ami jobban fog passzolni. Kérlek, próbáld fel őket!

Rájuk pillantott. Úgy tűnt, őszinte megbánás tükröződik az arcukon.

– Mit csináltam rosszul? – Letette a kést. – Tudnotok kell, hogy fogalmam sincs erről az életmódról. Szükségem volt egy munkára. Jó csapos vagyok. Igazából nagyszerű csapos vagyok. A klubnak szüksége volt rá, így mindkettőnknek megfelelt. Próbálok tanulni, de úgy tűnik, mindenkinek az idegeire megyek. A tiétekre. Reaperére. Csak mondd meg egyenesen, hogy mit csinálok rosszul!

A két nő hosszasan nézett egymásra, többnyire értetlenül. – Miért gondolod, hogy Reaper idegeire mész? – kérdezte Lana, miközben megkerülte a szigetet, hogy elvegye a brokkolicsokrot, amit Blythe odatartott.

– Azt akarta, hogy kirúgjanak. Ribancnak nevezett, és megkérte Czart, hogy rúgjon ki. Soha nem voltam ribanc senkivel sem! Még Betinával és Heidivel sem takaríttatom a bárt munkaidő után, főleg, ha összejöttek valakivel. – Anya őszintén zavarodott volt. – Aztán ma eléggé egyértelművé tettétek, hogy senki sem akarja, hogy itt legyek, indulok elmenni, de Reaper nem engedi. Még csak meg sem akarja beszélni velem a dolgot!

Anya szerint mindannyian őrültek voltak. Nem bánta, hogy szembeszállt Lanával és Alanával. A vérmérséklete már attól is robbanásközeli állapotban volt, hogy látta őket. Lehet, hogy menhelyi gyerek volt, de volt benne elég büszkeség ahhoz, hogy mindkettőjüket a pokolba küldje, ahelyett, hogy alamizsnát fogadjon el tőlük.

– Mi a fasz folyik itt? – követelte Reaper, amitől mindannyian megrándultak. A hangja halk volt. Nem emelte meg, de pokolian ijesztőnek hangzott.